Yay! Paperwhite tulajdonos lettem!

Kicsivel több, mint egy hete én is beléptem a büszke Kindle Paperwhite tulajdonosok közé. Erről fogom megosztani nagyon friss élményeimet, a számokat, adatokat többnyire mellőzve, mert az igazán nem érdekel senkit sem.

Tavaly májusban szereztem be az első Kindle-ömet, egy harmadik generációsat, más néven Kindle Keyboardot. Egyszerűen imádtam. Előnye a többivel szemben az volt, hogy lehetett rajta zenét/hangoskönyvet is hallgatni, no meg a billentyűzet, ami azért kellett, mert nem volt okostelcsim, és azért e-mailekre meg alkalmi tweetelésre nagyon is jól jött, fekete-fehérben netezni meg amúgy is marhára extrém. Először furcsa volt, de aztán már el sem tudtam képzelni nélküle az életemet. Több száz könyvet cipelhettem magammal, az egyetemen a kötelezőkhöz és egyéb dokumentumokhoz nélkülözhetetlen volt, mert ki a fene akar mindig könyvtárba rohangálni?

Teljesen elégedett voltam, de azért valami nem hagyott nyugodni, mikor kijött a Paperwhite: a háttérfény. De akkor még csóróbb voltam, mint most, a Paperwhite pedig,ahogy most is, indokolatlanul drága, így kósza gondolat maradt.
Egy-két hete viszont nagyon belemászott a tudatalattimba, hogy beszerezzem. Netezésre már nem nagyon használtam a Kindle-t, hangoskönyvet pedig talán kétszer, ha hallgattam rajta. Hála az ösztöndíjnak meg a keményen megkeresett forintoknak eldöntöttem, hogy azért én megérdemlem ezt, és szerencsére a régi drága kis Kindle-ömtől sikerült jó áron megválnom, és remélhetőleg jó kezekbe is került.

A Paperwhite bár tényleg drága volt, a rendeléssel szerencsére minden zökkenőmentesen ment. Csütörtök éjjel megrendeltem az Amazonról, kedden pedig hozta is a UPS futára. (Habár én sajnos nem voltam otthon.) Mivel az Amazon a tokot hozzánk nem szállítja, az eBay-ről szereztem be, és mire hazaértem, már otthon várt mindkettő.

Nos, Paperwhite… szerelem első látásra. De tényleg. A dizájn valami gyönyörű. Fekete, kicsi, elegáns, mondjuk jobban szerettem az írók portréit látni a képernyővédőn, mint ezeket.

Belül nem nagyon más, mint a Keyboard, pici változtatásokat látok a menüben, pl. a wi-fi kikapcsolás helyett olyan van, hogy repülős mód bekapcsolása, és akkor kapcsol ki a wi-fi.

Különbséget próbál tenni könyvek és dokumentumok között, ami nem mindig sikerül, így ilyenkor húzom a számat kicsit.

Éééés akkor beszéljünk a két legszembetűnőbb újításról, a legfontosabbal kezdve: háttérvilágítás! Ami kikapcsolhatatlan, de ha minimumra veszed, nem is látod, hogy van. 100%-ra sosem kell felvinni, így azt mondom, hogy ha felnyomjuk, nyilván nem él annyira az e-ink kedvező hatása, de meg sem közelíti a tabletből szűrődő háttérvilágítást, így a hatása sem annyira szemrongáló. A kijelző képe szebb, élesebbek a képek, betűk.

Amit pedig imádok, az pedig a borítók megjelenése! Ugyan kevésbé átlátható, de sokkal szebb lesz a könyveid listája tőle. Akinek pedig nem tetszik, könnyedén visszaválthat listanézetre.

Egy másik fejlesztés, amit észrevettem, hogy a Paperwhite böngészője egy fokkal már okosabb: a ProjectGutenberg nevezetű oldalt felkeresve egyből Kindle-ünkre tölthetjük a könyveket, amit észrevéve jó anglisztikáshoz híven egészen összefutott a számban a nyál, és le is töltögettem a kötelezőket a Modern angol irodalom vizsgámra.

A gombok hiányát még egy picit szoknom kell. A lapozógombot nem nehéz nélkülözni, hiszen egy koppintás és megy is tovább a következő oldalra a könyv, a PDF-eket pedig egyszerűen, két ujjal nagyíthatjuk és mozgathatjuk, elhagyva a primitív módszert, ami eddig volt. A rossz inkább az, hogy nem juthatok egy gombnyomással vissza a főmenübe – de ez csak szimpla lustaság.

A kedves molyok segítségével kiderült, hogy Paperwhite II-vel rendelkezem, így a szoftverfrissítéssel egy baromi jó újítás is jött, mégpedig a beépített Goodreads app! Már csak egy moly app kéne! Tesztelni még nem sikerült sajna wi-fi híján, de kétlem, hogy nagyon más lenne, mint a netes vagy mobilos verziója. (Reméljük.)

Hátrányokat nagyon nem tudnék megnevezni a jelenleg magas ára mellett. Az akksit még figyelgetem, hogyan merül. Látszik, hogy gyorsabban, mint a sima, de ez igazából magától értetődő. Azt szoktam figyelgetni, hogy a tokja miatt néha random bekapcsolódik, és félek, hogy ez meríti, de valahol azt írták, csak a lapozások merítik. Majd meglátjuk.

Szóval akiknek szüksége van a háttérvilágításra, mert mondjuk mint én, sok kilométert buszoznak hazafelé, ahol a világítás luxus, olvasni meg létszükséglet, az nyugodtan ruházzon be rá, mert megéri.

Aki viszont tényleg csak olvasni akar, és jó neki a lámpa is, valószínű nem fogja úgy látni, hogy érdemes lenne beújítani egy Paperwhite-ot. Nekem szerelem, a döntés a tiétek.