Denise Grover Swank - Here (On the otherside #1)

„Helytelen volt felkutatnom téged. Helytelen volt beleavatkoznom az életedbe. Sosem bocsátom meg magamnak, hogy ide hoztalak.”

Julia nem tudja feldolgozni legjobb barátnője, Monica halálát. A lány autóbalesetben halt meg és Julia vezette a kocsit, azóta minden megváltozott. Nem csak egyetlen igazi barátját vesztette el, de bűntudata és az események miatt teljesen tönkre ment a családja, az iskolában rosszul teljesít és összesúgnak a háta mögött.
Ő maga is megváltozott, ám a furcsa események tetőpontja mégis az, amikor Evan hirtelen elfelejti barátnőjét és iránta kezd érdeklődni, Julia kívánsága pedig, hogy Monica éljen helyette nem is tűnik olyan elérhetetlennek.

Azért esett a választásom épp erre a könyvre, mert egyrészt a kubai rakétaválsággal kezdődik, így gondoltam, na ez biztos nem lesz gagyi, másrészt Goodreadsen durván jó pontot kapott egy számomra ismeretlen műhöz képest (atyaég de egy sznob vagyok).

Próbáltam nem túl spoileres lenni, de ahhoz, hogy valaki figyelmét felhívjam erre a könyvre, el kell árulnom, hogy ez lényegében egy párhuzamos univerzumos regény és az elején lévő rakétaválságos rész azért fontos, mert a két univerzumban itt válnak ketté az események. Az egyik a mi világunk, a másik pedig egy katasztrófa sújtotta Egyesült Államok.

Őszintén szólva, már el is felejtettem mi volt az elején, mire elérkeztem ehhez a részhez a történetben, ugyanis az első felében nagyon lassan halad a cselekmény, meg nem is nagyon volt kedvem olvasni.
Attól rettegtem, hogy ebből valami Beautiful creatures maszlag fog kisülni, de hál’ Istennek a könyv második felét sikerült gyorsan ledarálnom, mert az viszont igencsak érdekesre sikerült és gyorsan el is hessegettem magamban a BC feltételezést.

De nagyon látszik rajta, hogy sorozat része, hiszen kidolgozatlan ilyen szempontból, viszont a vége felkeltette az érdeklődésemet, vagyis ígéretesnek tűnik ez a sorozat, meg amúgy is, párhuzamos világok, disztópia, szerelmi háromszög, a tiéd vagyok, baby.

Nagyjából ennyit érdemes megemlíteni róla anélkül, hogy igazán spoileres legyek. Ha ti is szeretitek a fentebb említett dolgokat, nektek is tetszeni fog.

u.i.: Team Reece.

u.i.2: Egy világ napfény gyorskaja nélkül? APOKALIPSZIS.

A borító alapján ítélném meg a könyveket?

Avagy random poszt a várólistás könyveimről, amiknek gyönyörű a borítójuk.

                                          

2. nap – A könyv, amit háromnál többször olvastál el

 
Hihetetlen, hogy először elkezdtem olvasni a sorozatot (kisgyerekként), de nem tetszett, aztán egyszer mégis, varázsütésre elolvastam. A tűz serlege film után lehetett. Valamiért talán az tett kíváncsivá, ezért kölcsönkértem az egyik barátnőmtől a Főnix rendjét és az akkor épp megjelent Félvér Herceget, és elkezdődött a szerelem, amit a fanficek és az utolsó részre való várakozás mélyített el.

Erre azt kell mondanom, hogy feltehetőleg bármelyik Harry Potter rész. A kedvencem a Főnix rendje, azt legalább hatszor olvastam el. 


(Amúgy rossz emlék is kapcsolódik hozzá: ez a kedvenc részem, és ez volt az első film, amit már úgy láttam, hogy olvastam a könyvet... és a film borzalmas volt és nagyon, nagyon, nagyon csalódott voltam. Történet vége.)

Julie Cross - Tempest

„Felejts el mindent, amit valaha is hallottál az időutazásról, mert csak össze fog zavarni.”

Jackson Meyer az NYU átlagos egyetemistája azon kívül, hogy rendelkezik az időutazás képességével. Még nincs teljesen tisztában erejének határaival és működésével, ezért legjobb barátjával, Adammel próbálják megfejteni minden csínját-bínját.
A fiú nem gondolja, hogy képességéről más is tud és veszélyes is lehet, míg egy napon barátnőjét meg nem gyilkolják miatta, ő pedig a rémület hevében visszautazik a múltba és nem tud visszaugrani a jelenbe.

Ez egy abszolút olyan regény volt, aminek befejezése után legszívesebben magzatpózba vágtam volna magam a falat bámulva. De nem tehettem, mert magyar érvelést kellett volna írnom, amit igazából be sem bírtam fejezni, mert olvastam.

Már az elejétől fogva ott lebegett ennek a befejezésnek a lehetősége, de próbáltam elhessegetni. De! Lesz folytatás, szóval semmi gond, kíváncsi vagyok mi sül ki belőle.

Most, hogy elmondtam a véleményem a végéről azt hiszem, vissza kellene térnem a kezdetekhez…

Először borítója alapján egy tök másik könyvvel kevertem, de amint megláttam, hogy időutazós, egyből rávetettem magam, hiszen ez az egyik kedvenc témám, főleg, amikor szerepet játszik a jövő/jelen megváltoztatása.

Na meg azért is esett rá a választás, mert NAGYON ritka, hogy olyan könyvet olvasok, amiben férfi a narrátor és érdekes volt! Persze, nőként igazán nem tudom megítélni, mennyire hiteles, de Jackson egy egészen szerethető karakter, bár úgy érzem, még nem ismertük meg eléggé.

Ennek ellenére igazából Hollyval, a barátnővel volt inkább problémám. Sajnáltam, hogy nem tudtunk meg igazán sokat róla, vagyis nem eleget. És amennyire Jackson emlegette, hogy mennyire más a két Holly, úgy én is azt éreztem, hogy a jövő-Hollyról kevés az infó ahhoz, hogy a sztori lényegét százszázalékosan átéljem.

Adam, a legjobb barát (mind Hollyé, mind Jacksoné) nagyon jó karakter, igazi ’sidekick’, bár kicsit furcsa volt, hogy Jackson nem is említett rajtuk kívül barátokat a jelenben, akiket már régről ismert. (Ugyan már, gazdag, népszerű csóka, tuti nem egyedül, magányosan rótta a gimi folyosóit.)

A történet tetszett, főleg, hogy az írónő azzal tette izgalmasabbá, hogy olykor ugrált az időben. (Akárcsak Jackson. Ha-ha.) Voltak benne aranyos és izgalmas pillanatok, bár olykor csak takaréklángon égtek az események, és ettől lassan haladt a cselekmény.

Volt benne egy kis rejtély is, amivel fejünkhöz tartott fegyverrel rávettek meghívót kaptunk a következő részek elolvasására is. Így újabb sorozatba kezdtem… Nagyszerű.

(Nem igazán kapcsolódik a történethez, de… volt egy rész, amikor Jackson a valamilyen közgazdaságórájáról megismert lánnyal beszélt… most nem azért de akinek a francia költészet a főszakja, mi az isten nyilát keres közgazdaságtanon??)

Ja és a borító: ötös! Mert történet hű. ;)

1. nap – A legjobb könyv, amit a múlt évben olvastál

A molyos kihívás mintájára elkezdem a 30 napos kihívást, hogy mégiscsak kerüljön valami a blogba, még ha nagyon lassan is haladok az olvasással pillanatnyilag. 


A legjobb könyv, amit az elmúlt évben olvastam nem más, mint a már sokat ajnározott Anna and the French kiss Stephanie Perkinstől. Habár a folytatás (ami nem is igazából folytatás, de megjelennek benne az Anna szereplői) egy kissé csalódás volt, az első rész mindenért kárpótol. 
Annyira tökéletes YA regény volt! A legjobb, amit valaha olvastam, nagyon tudtam azonosulni a főszereplőkkel, és jó volt olyat olvasni, amiben a helyszín egy kicsit különlegesebb, mint pl. az átlagos amerikai helyszínek.


Itt írtam róla, és elvileg hamarosan kiadja a Könyvmolyképző! Juppí!