Narrátorunk, A egy nem mindennapi tinédzser. Születésétől kezdve ugyanis
minden egyes nap valaki más testében ébred. Nem tudja mitől lett ilyen, nem
tudja kik az igazi szülei. Nincsenek saját barátai, családja, emléktárgyai, csak
a gondolatok, érzések, és tudás, amit napról napra, testről testre magával visz
a legkülönbözőbb életekbe. Egy nap, mikor a szintén 16 éves Justin testében
ébred, megismeri a fiú barátnőjét, Rhiannont, és akaratlanul is beleszeret.
Tudja, hogy másnap reggel nem lesz már vele, mégis próbál rá módot találni,
hogy találkozhatnának újra.
Hú. Ez a könyv olyan hú. Nagyon
régóta várólistás, és most pont nem volt semmi a Kindlin, így sor került rá.
Komolyan mondom, a legek legje nálam… egyszerre édes szerelmi történet és
szívszorító sztori, szürreális és valóságos, kiszámítható és kiszámíthatatlan… Miután
befejeztem, szóhoz sem tudtam jutni, habár számítottam valami ilyen végre.
Kezdjük a sztorival: baromi jó ötlet!
Az elején nehéz belerázódni, hiszen vizualizálni akarjuk a főhőst. A most akkor
fiú vagy lány? Mégis mik az előzményei annak, hogy… ilyen? De a pozitívum, hogy
mivel egy napot kapunk mindenki életéből, sosem válik unalmassá a történet.
Ez az egyik legnagyobb ütőereje a
könyvnek: itt van ez az iszonyatosan furcsa szerelmi szál A és Rhiannon között,
A alapvetően furcsa állapota, ugyanakkor az „átlagos”, de hihetetlenül
különböző tinédzseréletek: megismerünk partiarcokat, vallásosokat, nagymenőket,
focistákat, szerelmeseket, depressziósokat… és hiába van A egy idegen testbe
bezárva, ahogy ő, mi is elkezdünk törődni ezekkel a srácokkal, hiába látunk
csak egy napot az életükből.
A szereplők: A természetesen a
szívemhez nőtt. Nagyon. Habár a sorsa természetesen szürreális, annyira valósan
van megírva, hogy iszonyú belegondolni is, mennyire rossz lehet neki. Kötelékek
nélkül sodródni az életben, úgy, hogy soha nem avatkozhatsz be igazán.
SPOILER
Ezért is volt számomra egyértelmű,
hogy a végén A nem fogja elnyerni Rhiannon szerelmét, de segíteni fog rajta. Az
„igazi” boldogság nem illett volna nyomorult sorsához.
SPOILER VÉGE
Rhiannon karaktere kicsit ingadozó
teljesítményt mutatott. Az elején valahogy túl szendének és fiatalnak tűnt a
karaktere, A-t viszont úgy oktatta ki, mintha legalább valami nagymama lenne. Néha
nem kedveltem, de végig bíztam benne, hogy nem fog rosszul bánni A-vel.
A könyv maga: gyönyörűen van megírva.
A élete mintha egy metafora is lenne. Vagy szimbólum. Vagy egy iszonyatosan
omnipotens elbeszélő. Ahogy tetszik. Levithan gyönyörűen bánik a szavakkal, és
nagyon mély gondolatokat ültet A fejébe. Ha a sztori nem is kötne le, a könyv
stílusa maga simán elvinné a hátán.
Többet nem is szeretnék mondani. Mert
igazából nincs is mit, ezt át kell élni, el kell olvasni, ahhoz, hogy
megértsétek, miért érintett meg annyira, amennyire.
Csillagos ötös.
