Csúfosan elbuktam

Ugyan még tart az év, a Goodreads olvasás kihívásomban csúfosan elbuktam... 80 könyvet szerettem volna elolvasni, jelenleg 64-nél tartok. Még van egy hét hátra ugyan, de négy napig 12 órában fogok dolgozni, meg tanulni is kéne, így azt határoztam el, hogy rövidebb olvasmányokkal (kötelezők Contemporary Lit-re) 70-re fel kéne azért húzni, szóval ezeket tervezem még a maradék egy hétben olvasni:

    

Fall Time Cozy Time Book Tag

Még sosem csináltam Book Taget, de most Nalina barátnőm megjelölt, aminek nagyon örültem, ugyanis így legalább van miről írnom… én nem jelölnék meg senkit, de vigye tovább, akinek van kedve.:)

Száraz falevelek - A világ tele van színekkel:
Válassz egy őszies (piros/narancs/sárga) borítót!

Maggie Stiefvater: Forever

Áhhá! Azt hittem nem találok semmit, aztán ráleltem. Az első részhez képest elég nagy csalódás volt nekem a sorozat, de a borítók mindig is gyönyörűek voltak.

Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel:
Melyik az a könyv, ami megmelengeti a szíved?

Ann Brashares: Négyen egy gatyában

Ez most egy nagyon old school választás, de ahogy nézegettem az olvasott könyveim listáját, rájöttem, hogy ez tinédzserkoromnak abszolút meghatározó élménye volt. És végső soron, tényleg a családos, barátos dolgok tudják tényleg nagyon megmelengetni a szívem!

Őszi vihar - Süvít a szél és szakad az eső:
Válaszd ki azt a könyvet vagy műfajt, amit egy esős napon szeretsz olvasni!

Szerintem MINDEN könyvet esős napon a legjobb olvasni, amikor kicsit sötét van kint, hallod, hogy esik az eső, de tudod, hogy nem kell sehová sem menned, csak bekuporodsz az ágyikódba és olvasol. De hozzátesz, ha egy kicsit misztikusabb a sztori. Vagy romantikus! Mert eső az ugye kell minden nagy romantikus gesztushoz.

Hideg, csípős szél:
Melyik a legcoolabb karakter, akivel helyet cserélnél?

Nagyon sok karakter bőrébe belebújnék, mondjuk nem feltétlenül azért, amilyenek, hanem a regény körülményei miatt… lássuk csak… Talán kettő is van, aki csak amúgy is nagyon „cool” csajszi: Bianca a The DUFF-ból, és Rose a Vampire Academyből. Biancának bírom a humorát és a hozzáállását, Rose-nak is kb. hasonlóan, ráadásul ő még nagyon badass is!

Meleg almabor:
Melyik az a könyv, ami szerinted nem kap elég figyelmet és szeretnéd, ha az lenne a legújabb bombasiker?

Egy sorozat: Michelle Hodkin: Mara Dyer sorozat

Molyon nagyon kevés az értékelés meg az olvasás, ezen igazán meglepődtem… januárban befaltam a két első részét, és most fogom kezdeni a harmadikat. Vicces, izgalmas, kicsit paranormális, olyan X-Menes/Misfitses stílusban, néha egészen ijesztő is tudott lenni, mindenesetre mindenképp több figyelmet érdemelne. Ha jól tudom, hamarosan jön magyarul.

                       Egy önálló könyv: Kody Keplinger: The DUFF

Kody Keplinger könyvét a gimi utolsó évében olvastam, és teljesen úgy érezem, hogy na, én most megtaláltam A Nagybetűs Tökéletes YA Könyvet. Egy szórakoztató, könnyed ifjúsági regény, de valahogy mégis olyan bájos és aranyos. Jövőre kijön a belőle készült film, talán akkor több figyelmet kap.

Kabát, sál és kesztyű - Hidegre fordult az idő és ideje rétegesen öltözködni:
Melyik a legcikibb könyvborító, amit legszívesebben elrejtenél, ha nyilvános helyen olvasnál?

Szerencsére még nem igazán találkoztam ilyenekkel. Annyit tudok mondani, hogy bár imádok habosbabos tinikönyveket olvasni, 20 évesen (bölcsészként!) már nem feltétlenül vállalom ezt fel, így a rózsaszín, cukormázas borítókat kerülöm. De szerencsére ott van nekem a drága kis Kindle, amin bármilyen guilty pleasure könyveket olvasgathatok az emberek megvetése nélkül. :D

Pumpkin spice
Melyik a kedvenc őszi ételed/italod?

Nem vagyok túl szezonális ember, így csak azt tudom mondani, hogy az általam imádott kávé még jobban esik egy hűvös őszi délutánon.

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

„Ő is csak egy a falusiak közül. És Eszter sajnálja magát, amiért ez jut. Beletörődött, megértette, elfogadta, hogy ilyenek a faluban a férfiak, melegítőhöz veszik föl a makkos cipőt.”

Daru felnövésének történetét követhetjük figyelemmel, a szerelmein keresztül. Egészen az óvodában kezdődött, méghozzá egy viszonzatlan szerelemmel, majd a már-már középkorú Darutól veszünk búcsút a történet végén.

A szokatlanul rövid történetismertetőt azzal szeretném indokolni, hogy egyszerűen nem szeretnék többet megosztani róla… meg igazából nem is nagyon lehet, mert nem a fordulatokon van a hangsúly.

Grecsót először két éve, az érettségi előtt olvastam, ugyanis a Mellettem elférsz érettségi tételünk volt. (Sajnos nem ezt húztam.) Abszolút megragadott a regény, ugyanis a szintén akkor olvasott Száz év magány után teljesen családregény fan lettem. A Megyek utánad valahogy mégis jobban tetszett.

Két eshetőség van:

a) azóta két évet eltöltöttem a bölcsészkaron, ami kicsit megművelte az ízlésem, és jobban tudom már értékelni azokat a könyveket is, amik nem csak piff-puff, csitt-csatt

b) mostanában nagyon le vagyok maradva az olvasás kihívásommal, szóval jellemzően pánikomban inkább a mennyiségre, mint a minőségre mentem… tudom, tudom. Persze jó az az irodalom is, ami csak pár óra szórakozást jelent, nem tagadom, na de azért azokhoz az olvasmányokhoz képest Grecsó gyönyörűen megfogalmazott sorait olvasni hatalmas élvezet volt, és faltam is a tömény oldalakat.

Akárhogy is legyen, Darut a szívembe fogadtam, bár néha persze ráztam a fejem a tettein, azért mégiscsak végignéztük az életét, a tragédiákat és apró örömöket, bár inkább az utóbbit.

A koncepció abszolút érdekes volt. A századik oldal körül már kezdett leesni, hogy Daruval valószínűleg nem most először találkoztunk, hanem a Mellettem elférsz elbeszélője is ő volt. Nem tudtuk meg pontosan, de a családtagok nevéből, közös eseményekből erre jutottam. (Ezerrel próbáltam meg lelki szemeim előtt felrajzolni a Mellettem elférsz belsejében található családfát, több-kevesebb sikerrel, mindenesetre igencsak Sherlock Holmesnak éreztem magam 15 perc erejéig.)

Míg abban a családjának a történetét ismertük meg, és hogy ez hogy hatott az ő életére, ebben a regényben rajta van a hangsúly, külső szemlélőként elemzi magát, tetteit, lelkivilágát, párkapcsolatainak történetén végigfutva.

Habár szeretem a felnövés történeteket, főleg ha nem mindennapi a megvalósítás, mégis inkább tényleg a szavak miatt faltam az oldalakat. A regény maga nagyon tömény, alig vannak benne párbeszédek, sőt, inkább nincsenek is, inkább valami Daru tudatán átszűrt társalgást kapunk olykor-olykor. A történet nem kerek egész, nincs lezárása, inkább csak életképeket kapunk, de azt gyönyörűen megfestve.

Elmélkedtem, hogy négyes vagy ötös legyen, és habár tényleg jól jött a szürke hétköznapokba, mégis inkább csak négyest kap: olykor azért voltak lyukak a sztoriban, amiknek a kitöltése nem lett volna rossz. Ettől függetlenül, ha egyszer elfogy a várólistám (majd soha napján kiskedden), biztos, hogy elolvasom Grecsó többi művét is!

David Levithan: Every day

„A túl sok boldogság csak elszomorít.”

Narrátorunk, A egy nem mindennapi tinédzser. Születésétől kezdve ugyanis minden egyes nap valaki más testében ébred. Nem tudja mitől lett ilyen, nem tudja kik az igazi szülei. Nincsenek saját barátai, családja, emléktárgyai, csak a gondolatok, érzések, és tudás, amit napról napra, testről testre magával visz a legkülönbözőbb életekbe. Egy nap, mikor a szintén 16 éves Justin testében ébred, megismeri a fiú barátnőjét, Rhiannont, és akaratlanul is beleszeret. Tudja, hogy másnap reggel nem lesz már vele, mégis próbál rá módot találni, hogy találkozhatnának újra.

Hú. Ez a könyv olyan hú. Nagyon régóta várólistás, és most pont nem volt semmi a Kindlin, így sor került rá. Komolyan mondom, a legek legje nálam… egyszerre édes szerelmi történet és szívszorító sztori, szürreális és valóságos, kiszámítható és kiszámíthatatlan… Miután befejeztem, szóhoz sem tudtam jutni, habár számítottam valami ilyen végre.

Kezdjük a sztorival: baromi jó ötlet! Az elején nehéz belerázódni, hiszen vizualizálni akarjuk a főhőst. A most akkor fiú vagy lány? Mégis mik az előzményei annak, hogy… ilyen? De a pozitívum, hogy mivel egy napot kapunk mindenki életéből, sosem válik unalmassá a történet.

Ez az egyik legnagyobb ütőereje a könyvnek: itt van ez az iszonyatosan furcsa szerelmi szál A és Rhiannon között, A alapvetően furcsa állapota, ugyanakkor az „átlagos”, de hihetetlenül különböző tinédzseréletek: megismerünk partiarcokat, vallásosokat, nagymenőket, focistákat, szerelmeseket, depressziósokat… és hiába van A egy idegen testbe bezárva, ahogy ő, mi is elkezdünk törődni ezekkel a srácokkal, hiába látunk csak egy napot az életükből.

A szereplők: A természetesen a szívemhez nőtt. Nagyon. Habár a sorsa természetesen szürreális, annyira valósan van megírva, hogy iszonyú belegondolni is, mennyire rossz lehet neki. Kötelékek nélkül sodródni az életben, úgy, hogy soha nem avatkozhatsz be igazán.

SPOILER

Ezért is volt számomra egyértelmű, hogy a végén A nem fogja elnyerni Rhiannon szerelmét, de segíteni fog rajta. Az „igazi” boldogság nem illett volna nyomorult sorsához.

SPOILER VÉGE

Rhiannon karaktere kicsit ingadozó teljesítményt mutatott. Az elején valahogy túl szendének és fiatalnak tűnt a karaktere, A-t viszont úgy oktatta ki, mintha legalább valami nagymama lenne. Néha nem kedveltem, de végig bíztam benne, hogy nem fog rosszul bánni A-vel.

A könyv maga: gyönyörűen van megírva. A élete mintha egy metafora is lenne. Vagy szimbólum. Vagy egy iszonyatosan omnipotens elbeszélő. Ahogy tetszik. Levithan gyönyörűen bánik a szavakkal, és nagyon mély gondolatokat ültet A fejébe. Ha a sztori nem is kötne le, a könyv stílusa maga simán elvinné a hátán.

Többet nem is szeretnék mondani. Mert igazából nincs is mit, ezt át kell élni, el kell olvasni, ahhoz, hogy megértsétek, miért érintett meg annyira, amennyire.

Csillagos ötös.