„Lehetséges lenne, hogy számomra az otthont nem egy hely, hanem egy személy jelenti?”
A gimnáziumi utolsó évét Anna kénytelen Párizsban tölteni a szerelmes ponyváiból meggazdagodott apja parancsára. Távol legjobb barátnőjétől Bridge-től és a majdnem barátjától,Toph-tól. Ráadásul egy olyan országban, ahol franciául beszélnek, és Anna egy szót sem ért franciául.
A párizsi bentlakásos suli, amit kifejezetten amerikai diákoknak hoztak létre viszont nem is annyira rossz. Az európai kultúra, étrend, szabadság, új barátok… főként a multi-állampolgár St. Clair.
Habár Anna eleinte alig várja a téli szünetet, hogy hazautazhasson Atlantába és Toph-ot majdnem barátból baráttá léptesse elő, fokozatosa ráterelődik figyelme tökéletes hajú barátjára… aki foglalt.
A párizsi bentlakásos suli, amit kifejezetten amerikai diákoknak hoztak létre viszont nem is annyira rossz. Az európai kultúra, étrend, szabadság, új barátok… főként a multi-állampolgár St. Clair.
Habár Anna eleinte alig várja a téli szünetet, hogy hazautazhasson Atlantába és Toph-ot majdnem barátból baráttá léptesse elő, fokozatosa ráterelődik figyelme tökéletes hajú barátjára… aki foglalt.
Imádom a Goodreads-et, mindig találok valami olvasnivalót. Az ismeretlen könyvekkel/szerzőkkel alapjáraton bizalmatlan vagyok, de az Anna and the French kiss 4.3-as átlaga meggyőzőtt. És éjszakákba menően olvastam és csak az állított le, hogy aludnom kell, különben a suliban is bealszok. De aztán mégsem tudtam aludni, mert a történeten elmélkedtem.
Persze túl sok elmélkedést igazán nem igényel, de imádtam olvasni, imádtam benne élni. Egyszerűen végig meg van benne az a hangulat, ami kitűnő YA regénnyé teszi. Olyan érzésed van, hogy te is ott akarsz lenni a főszereplőkkel. Be akarsz ülni Annával a moziba amikor a Lost in translationt nézi, felmenni a Notre Dame-ba, chocolat chaud-t inni a koleszban…
A karakterek tinédzser létükre rendkívül érettek, de főként szerethetőek.
A történetben egy összetartó baráti társaságot ismerünk meg, ahova Anna szerencséjére belecsöppen, de beleszeret St. Clairbe. Habár a fiú viszonozza érzéseit, különböző okok miatt állati sokáig tart a főszereplők vacillálása. De a végén a katarzis bármit megér…
A kedvenc szereplőm egyértelműen St. Clair volt,mert brit akcentussal beszélt, aranyos haja van és amúgyis totál belezúgtam, , mert egyszerűen hihetetlenül jó fej volt és az ő és Anna közötti szikra és jelenetek tekerték oda celluxszal a könyvhöz a kezem.
Persze túl sok elmélkedést igazán nem igényel, de imádtam olvasni, imádtam benne élni. Egyszerűen végig meg van benne az a hangulat, ami kitűnő YA regénnyé teszi. Olyan érzésed van, hogy te is ott akarsz lenni a főszereplőkkel. Be akarsz ülni Annával a moziba amikor a Lost in translationt nézi, felmenni a Notre Dame-ba, chocolat chaud-t inni a koleszban…
A karakterek tinédzser létükre rendkívül érettek, de főként szerethetőek.
A történetben egy összetartó baráti társaságot ismerünk meg, ahova Anna szerencséjére belecsöppen, de beleszeret St. Clairbe. Habár a fiú viszonozza érzéseit, különböző okok miatt állati sokáig tart a főszereplők vacillálása. De a végén a katarzis bármit megér…
A kedvenc szereplőm egyértelműen St. Clair volt,
Stephanie Perkins ezen regényének sajnos nincs folytatása, de lesz két kistesója: Lola and the boy next door; Isla and the Happily Ever After.
Őrülten fognak hiányozni az Anna szereplői, de Stephanie Perkins engem megvett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése