„Felejts el mindent, amit valaha is hallottál az időutazásról, mert csak össze fog zavarni.”
Jackson Meyer az NYU átlagos egyetemistája azon kívül, hogy rendelkezik az időutazás képességével. Még nincs teljesen tisztában erejének határaival és működésével, ezért legjobb barátjával, Adammel próbálják megfejteni minden csínját-bínját. A fiú nem gondolja, hogy képességéről más is tud és veszélyes is lehet, míg egy napon barátnőjét meg nem gyilkolják miatta, ő pedig a rémület hevében visszautazik a múltba és nem tud visszaugrani a jelenbe.
Ez egy abszolút olyan regény volt, aminek befejezése után legszívesebben magzatpózba vágtam volna magam a falat bámulva. De nem tehettem, mert magyar érvelést kellett volna írnom, amit igazából be sem bírtam fejezni, mert olvastam.
Most, hogy elmondtam a véleményem a végéről azt hiszem, vissza kellene térnem a kezdetekhez…
Először borítója alapján egy tök másik könyvvel kevertem, de amint megláttam, hogy időutazós, egyből rávetettem magam, hiszen ez az egyik kedvenc témám, főleg, amikor szerepet játszik a jövő/jelen megváltoztatása.
Na meg azért is esett rá a választás, mert NAGYON ritka, hogy olyan könyvet olvasok, amiben férfi a narrátor és érdekes volt! Persze, nőként igazán nem tudom megítélni, mennyire hiteles, de Jackson egy egészen szerethető karakter, bár úgy érzem, még nem ismertük meg eléggé.
Ennek ellenére igazából Hollyval, a barátnővel volt inkább problémám. Sajnáltam, hogy nem tudtunk meg igazán sokat róla, vagyis nem eleget. És amennyire Jackson emlegette, hogy mennyire más a két Holly, úgy én is azt éreztem, hogy a jövő-Hollyról kevés az infó ahhoz, hogy a sztori lényegét százszázalékosan átéljem.
Adam, a legjobb barát (mind Hollyé, mind Jacksoné) nagyon jó karakter, igazi ’sidekick’, bár kicsit furcsa volt, hogy Jackson nem is említett rajtuk kívül barátokat a jelenben, akiket már régről ismert. (Ugyan már, gazdag, népszerű csóka, tuti nem egyedül, magányosan rótta a gimi folyosóit.)
A történet tetszett, főleg, hogy az írónő azzal tette izgalmasabbá, hogy olykor ugrált az időben. (Akárcsak Jackson. Ha-ha.) Voltak benne aranyos és izgalmas pillanatok, bár olykor csak takaréklángon égtek az események, és ettől lassan haladt a cselekmény.
Volt benne egy kis rejtély is, amivel fejünkhöz tartott fegyverrel rávettek meghívót kaptunk a következő részek elolvasására is. Így újabb sorozatba kezdtem… Nagyszerű.
(Nem igazán kapcsolódik a történethez, de… volt egy rész, amikor Jackson a valamilyen közgazdaságórájáról megismert lánnyal beszélt… most nem azért de akinek a francia költészet a főszakja, mi az isten nyilát keres közgazdaságtanon??)
Ja és a borító: ötös! Mert történet hű. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése