Mr. Keats megérdemel egy bejegyzést

Nagyon régen írtam már. Nem mondom, hogy azért, mert két hét és érettségi, mert ez nem igaz, egyszerűen csak nem olvastam olyan könyvet mostanában, amiről szívesen írnék bejegyzést. Emellett vagy öt könyvet olvasok most egyszerre, és azt sem tudom melyikben mi van.
De most itt vagyok egy rövid bejegyzés idejére, ami nem igazán kapcsolódik a főként YA regényeket feldolgozó bloghoz, de irodalom. Hát még milyen!


Éppen azon gondolkodtam, hogy a rohamosan közeledő német érettségin milyen filmről is beszéljek, ha esetleg a kedvenc filmem kerül szóba. Végül a Bright starra esett a választásom. Egyrészt azért, mert iszonyatosan nagy kosztümös film fan vagyok. Az én kis érzékeny lelkemnek olyanok kellenek, amiken bőghetek sokat, ez pedig tökéletes példánya. Csodaszép történet. Szomorú, de tényleg nagyon szép.
Másrészt Ben Whishaw nagy kedvencem, és ahogy Keatset szaval még az ember térde is beleremeg.

Ja, még nem mondtam, hogy a film Keatsről szól? Pontosabban John Keats és Fanny Brawne szerelméről. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Szóval rákerestem a filmre németül, meg is találtam a német előzetest, ami szerintem nagyon durván jó - mármint ameddig meg nem szólalnak benne németül.

Ez arra buzdított, hogy Keats verseket olvassak németül. Habár első hallásra tényleg kicsit úgy hangzik, hogy ezzel az otromba némettel megerőszakolják ezeket a gyönyörű verseket, mégis van bennük valami költői. Tóth Árpád, Radnóti vagy Szabó Lőrinc fordításainak nyomába sem érnek, de azért érdekes, hogy egészen jól hangzanak a versek németül.
De főleg angolul és csodás anyanyelvünkön. Egy kis ízelítő. :)

Des Dichters letztes Sonett

Strahlstern! könnt ich gleich dir beständig sein!

Nicht einsam prangend in der nächtigen Herde,

Nicht offnen Lides wandern im Verein

Mit dem geduldigen Eremit der Erde,

Dem Strom des Wassers, der mit Priesterhand

Der Menschen Lande wäscht in ewigem Wachen,

Nicht starrend auf der Berge Schneegewand

Und dunkler Moore grün verschlossne Rachen –

Nein – doch beständig: immerdar gebettet

Auf der Geliebten reifend wache Brust,

Wie Schwellen sich mit Sinken zart verkettet,

Sanft fühlend, süßer Unruh stets bewußt,

Noch hörend, noch, des Atems lindes Wehen –

So ewig leben – oder tot vergehen!

Utolsó szonett

Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök -

Nem a magas ég magányos tüze,

Hogy türelmesen a világ fölött

Vigyázzam, mint ártatlan remete,

A mozgó tengert, mely papként szelíden

Mossa a föld emberi partjait

Vagy nézi a friss havat, melynek ingyen

Fehérébe hegy s mocsár öltözik -

Nem - én kedvesem érő kebelén

Vágynék lenni szilárd s változhatatlan

Hogy annak lágy, lélegző melegén

Őrködjem örök-édes izgalomban:

Azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,

Ott élni mindig - vagy meghalni rögtön.

Bright star

Bright star, would I were stedfast as thou art-- 
Not in lone splendour hung aloft the night
And watching, with eternal lids apart,
Like nature's patient, sleepless Eremite,
The moving waters at their priestlike task
Of pure ablution round earth's human shores,
Or gazing on the new soft-fallen mask
Of snow upon the mountains and the moors--
No--yet still stedfast, still unchangeable,
Pillow'd upon my fair love's ripening breast,
To feel for ever its soft fall and swell,
Awake for ever in a sweet unrest,
Still, still to hear her tender-taken breath,
And so live ever--or else swoon to death.