John Green - Katherine a köbön

„Colin nem nevetett. Helyette eltöprengett. A tamponnak van zsinórja? Miért?

Az emberiség legfőbb misztériumai közül – Isten, a világegyetem természete stb. – a tamponokról tudott a legkevesebbet. Colin számára a tampon egy kicsit olyan volt, mint a grizzly medve: tudott a létezéséről, de még egyet sem látott a vadonban, és nem is akart.”

Colin Singletonról a következőket érdemes tudni: gyerekzseni, pontosan tehetség, de nem tud továbblépni, és mindenképp akar valami jelentőset tenni az életében. Emellett megvan az a fura szokása, hogy csak Katherine nevű lányokkal randizik, és minden alkalommal ő az, akit kidobnak.
Az érettségi után például 19. Katherine rúgja ki Colint. Legjobb barátja, Hasszán a segítségére siet, és együtt indulnak útnak az ismeretlenbe a Sátán hullaszállítója nevezetű autóval.
Egészen Gutshotig, ahol a nyári álomállás hullik az ölükbe, köszönhetően Lindsey-nek és Hollisnak, a helyi tamponzsinór-gyár tulajdonosának.

Megtörtént! Felköltöztem Budapestre, persze csak ideiglenesen, az egyetem miatt. A lényeg a lényeg, beiratkoztam egyből a Szabó Ervinbe is, és ez a könyv volt az első áldozatom!

De meg kell, hogy mondjam, lehet, hogy mégis inkább angolul kellett volna olvasnom a Kindle-ön. Nem is csak azért, mert John Green nagyon jól ír, és eredetiben élvezhetőbb, de azért ebben a fordításban volt némi kivetnivaló…például az elején nagyon meg voltam zavarodva, mert a fordító a high schoolt főiskolának fordította, így nem bírtam eldönteni, hogy Colin most akkor hány éves is. Ez akkor kezdett gyanús lenni, mikor azt írták, hogy 17 éves.
Számomra felfoghatatlan, hogy hogy tud valaki egy egész könyvet lefordítani, egy rémesen egyszerű szót viszont nem. Vagy ha nem biztos benne, miért nem guglizza le? Hiába csak ennyiről van szó, ez is rontja az olvasásélményt.

A magyar kiadásról még annyit, hogy tipikusan az a kötés, ami valami rémes, esnek ki belőle a lapok is rendesen, ráadásul a borító is elég kis rusnya.

Amúgy a Katherine a köbön nagyon szépen olvastatja magát, mégis azt mondom, hogy a „semmi különös” kategóriába tartozik.
Ennek ellenére benne van minden, amit szeretünk a John Green regényekben. Vegyük például a főszereplőnket, Colint. Imádom, hogy Green regényeiben mindig olyan főhősöket kapunk, akikne van valami életfilozófiájuk, vagy kicsit más a gondolkodásuk. (Pl.: Hazel Grace, Augustus Waters vagy Miles)

Akihez természetesen jár a hűséges, jó poénokat durrogtató társ, ez esetben Hasszán, akinek tényleg nagyon jó a szövege.
Ehhez jön még John Green személyisége, ami tökéletesen meglátszik például a rengeteg lábjegyzeten, amin nagyon jókat derültem.

Kiszámítható, de kedves sztori, és most újra meghozta a kedvem az olvasáshoz!