Tammara Webber - Easy

"Love is not the absence of logic
but logic examined and recalculated
heated and curved to fit
inside the contours of the heart" 

Jaqueline nem úgy tervezte egyetemi pályafutását, hogy második évében barátja mondvacsinált okkal szakít vele, neki pedig rá kell jönnie, hogy csak őt követte vakon, pedig talán konzervatóriumban lenne a helye.
A szakítás teljesen felemészti, ráadásul a tananyagban is lemarad, majd az első estén, mikor kimozdulna, csak egy titokzatos idegennek köszönheti, hogy nem lesz erőszak áldozata.
A lány legszívesebben elfelejtené az egészet, de az eset utána mindenhol megmentőjébe botlik…

Az Easy volt az első „mature young adult/new adult” könyv amit olvastam, ami kb. olyan, mint a YA, csak például ez is már egyetemen játszódik. Viszont tetszik ez a kategória, mert a YA már kicsit uncsi tud lenni.

Az év egyik legjobb könyve volt, minden sorát élveztem, pedig a számomra ismeretlen szerző miatt kicsit bizonytalan voltam vele az elején.

Ahogy elkezdtem olvasni elszállt minden aggodalmam, iszonyatosan olvastatja magát a regény. Főleg mert szép, mert hát, van két eléggé komplikált fiatalunk akik egymásra találnak.

Jaqueline nagyon kedvelhető női főszereplő, ami nem túl gyakori manapság. Tetszettek a gondolatai, dilemmái, a kapcsolata a barátnőivel és persze Lucasszal.
Lucas abszolút idealizált férfi karakter. Bonyolult élettörténet, néha már-már túlzóan drámai múlttal, de ő is teljesen jól kidolgozott szereplő.
Mindketten nagyon a szívemhez nőttek, és egyszerűen letehetetlenné tették a regényt a kedves jelenetek.
A mellékszereplők is igazán jók, főleg a negatív karakterek, akiket tényleg úgy istenesen orrbavágnál.

Egyáltalán nem felszínes könyv, van benne egy kis oktatójelleg is, gondolok itt az erőszakos részre. Váltakoznak a szép, drámai részek és a humorosak, méghozzá nagyon jó arányban.
Igazán meglepő fordulatok nincsenek benne azok számára, akik már valaha olvastak könyvet életükben, valahogy mégis izgalmas és végig szurkoltam a szereplőknek. Én imádok szenvedni, de nagyon örültem, hogy itt a végén nem kell, mert happy endet kapunk. Ráadásul bírom a könyveket, amikben értelmet nyer a cím!

Az egyetlen negatívum számomra a borító. Nem igazán tetszik, kissé nyálas, és a gyerek úgy néz ki rajta, mint valami pedofil emo.

Összességében viszont bekerült a kedvencek közé, szóval csiiiiiiillagos ötös!:)