Alex Flinn - Beastly

„Varázslat és szörnyetegek csak a tündérmesékben léteznek - vagy esetleg drogos hallucinációkban. De a hősök és a rosszfiúk valósak."

Kyle Kingsbury-nek mindene megvan, amit akar: a sosem alvó metropoliszban, New Yorkban él, egy elit gimi legnépszerűbb diákja, amit híres és gazdag apjának és sármos kinézetének köszönhet és közeledik a bál, ahová az iskola szintén méltán népszerű sznobjával, Sloane-nal megy. Kyle egy tökéletes estére számít, ahol végre megkaphatja a lányt, de belefér még egy kis extra szórakozás is: Sloane-nal és barátaival összebeszélve elhívja az ellenszenves és csúnyácska Kendrát, hogy nyilvánosan megalázzák. De a próbálkozás visszafelé sül el. Kendra, akiről kiderül, hogy boszorkány, miután megbizonyosodott róla, hogy Kyle valóban annyira felszínes és narcisztikus, ahogy gondolta megleckézteti a fiút. Szörnyeteggé változtatja és két évet ad neki, hogy találjon valakit, aki kinézete ellenére, feltétel nélkül szereti őt és megtöri az átkot egy csókkal. Kyle kétségbe esetten elzárkózik a világ elől tudva, hogy talán egész hátralévő életét magányban fogja eltölteni, nem is sejtve, hogy egyszer valakinek örömet okozott, bizonyítva, hogy benne is él emberség.

Alex Flinn (aki Evelyn Waugh-val ellentétben nő…) regénye a klasszikus Szépség és a Szörnyeteg történet nagyszerű újraírása. Én csak a Disney mesével tudtam párhuzamba állítani, de a könyv végén az írónő még számos más forrást is megjelöl.

Nem kell nagy filozófiai tartalmú regényt várnunk, szerintem abszolút azt kapjuk, amit a történethez kapcsolódó ismereteink alapján elvártunk. A Beastly egy egyszerű tündérmese nagyon ügyesen átültetve a 21. századba és pont egyszerűségében rejlik nagyszerűsége. Mert speciel én imádom a Disney világot és a meséket.

Persze azért megvan a tanulság Kyle szenvedésében is. A fiú külseje miatt annyira elszigetelődik mindenkitől, hogy iszonyatosan magányossá és szeretetéhessé válik. Ahogy elveszti „szépségét”, aminek eddig mindent köszönhetett az életben elkezdi felfedezni az igazi szépséget a világban és az igazán fontos értékeket magában. A szerelem eléréséért is küzdenie kell, de ha célba ér, édesebb lesz a győzelem, mint valaha.
Rá kell jönnie arra is, hogy nem köthetjük vagyonhoz vagy ranghoz, hogy ki nyerheti el szeretetünket: amint szörnyeteggé vált, apja elhagyta, de vele maradt a „cseléd”, aki végig gondját viselte és később vak tanítója is igaz barátjává vált.
Tetszett a történetben, hogy könnyen olvasható volt, nem unatkoztam és jól felépített volt.
Kyle nem egyből jött rá, hogy „hoppá, tényleg, milyen gonosz voltam eddig, hogy ilyen felszínes életet éltem”, hanem folyamatos változáson ment keresztül.
Tetszett még az is, hogy az írónő azzal hangsúlyozta a modern korba való átültetést, hogy a fejezetek elejére chatbeszélgetéseket írt Kyle és más átváltozott lények között, akik egymással megbeszélhették problémáikat.
Plusz pont jár azért is, hogy a végén volt egy fordulat a sztoriban, amire nem jöttem rá már az elején.
Egyedül azt sajnáltam, hogy Lindy-ből nem kaptunk eleget, nem ismerhettük meg teljesen a szeméyiségét. Ez kár, hiszen ő a női főszereplő, habár nyílván nem rajta volt a hangsúly.

Alapjáraton 3.5 járna neki, mert valóban egy egyszerű kis történet, de olyan hangulatban voltam, hogy igazán tetszett, szóval mehet neki a négyes.

u.i.: Film is készült belőle Vanessa Hudgens és Alex Pettyfer főszereplésével, amit én meg is fogok nézni valószínűleg, habár zavar, hogy a könyvben Kyle tényleg egy szőrös szörnyeteg, míg a filmben csak simán ronda. Na meg nem éppen Vanessát választottam volna Lindy-nek.

u.i.2: Én tényleg szeretem a meséket és nem vagyok felszínes meg ilyesmi, de azért azt várni szegény Szörnyetegtől, hogy beleszeressen egy csajszi, azért elég meredek, nem? Mármint, nem egyszerűen csak ronda lesz, hanem egy másik fajba tartozó állat… szóval ez kissé… beteg, nem?