Kami Garcia & Margaret Stohl - Beautiful creatures

„-Na, elég az érzelmek túlzott kinyilvánításából! – Link a bordáim közé könyökölt. – Még a végén rosszul fogom magam érezni, mert éppen most ítéltem magam arra, hogy még egy évig ne randizzak. Elkésünk angolról, ráadásul útközben a harisnyától is meg kell szabadulnom. Tökre bevág a fenekembe!”

Ethan Wate már hónapok óta egy bizonyos lánnyal álmodik, akit még soha életében nem látott, de érzi, hogy sorsuk valahogy összefonódik. Végül ráismer Lena Duchannes személyében, aki éppen most költözött az álmos déli kisvárosba, Gatlinbe remete életet élő nagybátyjához. A konzarvatív kisvárosiak egyből kiközösítik a különc lányt, egyedül Ethan próbál hozzá közeledni. Mindenképp rá akar jönni, hogy ki ez a lány, miért hallják egymás gondolatait és miért kezd el lassan beleszeretni. Lena tudja, hogy távol kell tartania Ethant magától és titokzatos családjától, de nagyobb szüksége van a fiúra, mint gondolná.
Így csöppen Ethan hirtelen a szürke gatlini hétköznapokból egy mágikus világba.

Ne a borító alapján ítéljük meg a könyvet – tanácsolják sokan átvitt és kevésbé átvitt értelemben. Hát én is csupán ezt tudom tanácsolni, ugyanis a Beautiful creatures gyönyörű borítója igazán el tudja magát adni a naiv vásárlóknak.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kölcsönbe kaptam, de ha megvettem volna biztos kiugrom az ablakon, hogy erre szórtam el kevéske pénzem. Ugyanis szerintem ez a könyv abszolút nem érdemelte meg, hogy kiadják, ráadásul egy trilógia része és bestseller…

Esetleg fanfictionként megállná a helyét.
Mindenképpen csak azoknak ajánlanám, akik:
a, fiatal olvasók
b, kezdő fantasy olvasók

Mert a Lenyűgöző teremtmények, ahogy magyarul el lett keresztelve, igazán misztikusnak akar tűnni, ettől lesz már az első fejezettől kezdve iszonyúan hatásvadász ÉS iPod reklám. (minden második oldalon a könyvben: bekapcsoltam az iPodom, ránéztem az iPodomra, egy ismeretlen dalt játszott az iPodom, blablabla)
Az írónők (valójában ezt sem értem, miért kellett ennek a megírásához két ember is) nagyon nagyon be akarják nekünk adni, hogy ez egy tényleg jó sztori, pedig nem az. „Nyomokban jó sztorit tartalmaz”, ezt kéne a borítóra írni, de elég ügyetlen szárnypróbálgatás.

Főleg a szereplők kapcsolata és gondolkodása volt rém rosszul megírva.
 Ethan és Lena nagy szerelmét nem tudom ki kajálta be, de én csak a szememet tudtam forgatni. Két alig tizenhat éves kis suhanc, alig ismerik egymást, de már halálosan szerelmesek, pedig lényegében alig beszélnek, vagyis inkább iszonyúan felesleges dolgok ömlenek ki a szájukon.

Emellett magában a leírásokban is találtam logikai hibákat, pl.:
„A hangja nyugodt volt, de sejtettem, hogy ő nem az. Éreztem, hogy minden erejére szüksége van ahhoz, hogy összerántsa magát. Könnyed modora eltűnt. A hangja ingerült volt, sürgetést hallottam ki belőle, amit szeretett volna palástolni.”
Most akkor milyen volt a hangja? Megérteném, ha utána még megszólalt volna a szereplő, de nem tette.

A könyvben megteremtett mágikus világ nem volt rossz, de igencsak gyermeteg volt, ezért is ajánlanám fiatalabbaknak.
Az írónők nagyon megszállottak voltak a Konföderációval, mintha az ő törikönyvükben csak ez az egy fejezet szerepelt volna és megakarták volna mutatni, hogy mennyire de nagyon jól ismerik a történelmet.
A végén pedig a „nagy fordulat” annyira nem illett a szövegkörnyezetbe meg mindenbe, amit a könyv képviselt, hogy a legdrámaibb pillanatban hangosan felröhögtem.

550 oldalas ez a csoda, de fogalmam sincs mire fel. Jobb, ha nem hasonlítjuk össze egy hasonló hosszúságú Harry Potter résszel.

Egyetlen pozitívumként a humoros beszólásokat és egy-két humorosabb karaktert tudnám megemlíteni, de sajnos ezek még nem tudták elvinni a hátukon a történetet.

Ezért és a borítóért kap tőlem igazán jóindulatból 2 pontot tőlem a könyv.

Vajon tényleg tetszett a Könyvmolyképzősöknek ez a könyv, vagy csak a profit lebegett a szemük előtt, amikor kiadták ezt a hűdemisztikus izét? Kezdem azt hinni, hogy lassan egyre több esetben lesz igaz a második eset…