Simone Elkeles - Perfect chemistry

" - Miss Ellis? – szól Mrs. Peterson. – Maga következik. Mutassa be Alexet az osztálynak.
- Ő itt Alejandro Fuentes. Amikor éppen nem az utcán lógott és ártatlan embereket zaklatott a nyáron, végigturnézta a város börtöneit, ha értik, hogy értem. Legtitkosabb vágya, hogy főiskolára menjen és kémiatanár legyen, mint maga, Mrs. Peterson.
Brittany győztes mosolyt villant felém, mintha ő nyerte volna ezt a kört. Gondold újra, Hófehérke.
- Ő itt Brittany Ellis - mondom, és minden szem rám szegeződik. – Ezen a nyáron eljárt plázázni, új ruhákat vett, hogy növelje a ruhatárát és plasztikai műtétre költötte apuci pénzét, hogy felturbózz a, öhm, lökhárítóit. Titkos vágya, hogy még érettségi előtt egy mexikói sráccal járjon.”

Brittany Ellis élete tökéletes. Legalábbis a látszata: tökéletes család, tökéletes ház a város gazdag, fehér felében, egy tökéletes pasi… Pedig a valóságban Brittany apját alig látja, az anyja csak kritizálni tudja, családja rejtegeti a világ elől a lány visszamaradott nővérét, Shelley-t és barátja sem ugyanaz az ember, akitől a nyár elején elvált.
Végzős évének kezdetével egyre jobban kezd lebomlani a Brittany számára oly’ fontos tökéletes imidzs. ennek fő oka a ráerőszakolt kémiaórai partner, Alex Fuentes.
Alex, a mexikói bandatag rendkívül élvezi az általa gyűlölt lány megszégyenítését. Megveti a lány tökéletes életét, így minden alkalmat megragad, hogy szórakozhasson az ő kárára: barátjával, Luckyval fogadnak, hogy Alex Hálaadásig lefekteti a lányt, ezzel borsot törve az ő és barátja, Colin orra alá.
Alex ekkor még nem sejti, hogy nem csak Brit tökéletes imidzse halad a szakadék felé, hanem az ő macsósága is veszélybe kerül.

Valahogy amikor könyvekről írok – vagy egyáltalán valamiről írok – mindig azzal a veszéllyel jár, hogy fel kell fednem legbelső érzéseimet és ez már egyből olyan is, mintha tökre lecsupaszítanám magam – lelkileg.
Például ha elmondom, hogy ezen a könyvön aztán nevettem, bőgtem, izgultam…
Kétségtelen, hogy romantikus történet, ergo egy kissé nyálas és klisés. (lsd. fogadás, Brit és Alex ellentétei, habár bál nem volt benne) De ez abszolút nem gond és jelen esetben egyáltalán nem negatív jelző, mert ez a történet egyszerűen fantasztikus, minden romantikus lelket biztosan megérint.
Egyrészt a tény, hogy ebben a történetben minden van: társadalmi különbségek, családi problémák, barátság, árulás, szerelem és még halál is.

Az írónő egyszerűen fejezi ki magát, mégis magával sodró történetet kerekített nekünk, csodás jelenetekkel.
Mindkét főszereplőt tökéletesen bemutatja, mindketten hús-vér emberek, pozitív és negatív tulajdonságokkal. Brittany a külsőségek megszállottja, hogy ne kelljen felfednie igazi énjét és azért küzd, hogy szüleinek megfeleljen. Próbál azért tenni, hogy jobb hely legyen a világ: csiszolni a város északi és déli felének ellentéte között (vagy legalább az iskolában), törődni a testvérével és jó útra terelni azt, akit kell.
Alex kemény bandatagnak mutatja magát, ehhez társul pimasz humora is, pedig csak azért van benne a veszélyes Latino Blood nevezetű mexikói bandában, hogy védelmet nyújtson családjának, és hogy testvéreinek jobb élete lehessen.
Mindketten a szívünkhöz nőnek a történet során. A két főszereplő jellemfejlődésen megy keresztül, viszont anélkül, hogy valós lényüket teljesen elveszítenék – ezt díjazom!

Az ellentéteket nem csak a szereplőkön, hanem a helyzeteken is látjuk, pl. a két család háza, egy mexikói esküvő és egy nap apuci tóparti házában, a „fehér” és a mexikói fiatalok a tengerparton.

Kellene mondanom negatívumot is, hogy Elkeles ne bízza el magát? Őszintén szólva egyetlen rossz szót sem szeretnék rá mondani, de érdemes megjegyeznem, hogy elég sok a spanyol kifejezés benne, ami eleinte eléggé zavart, de kb. a felétől már egészen megszoktam. A legvégén volt egy kis hatásvadász túlzás, amin könnyeim közt jól felröhögtem, de sajnos azt kell mondjam, ezen kívül nem túl sok hibája van a Perfect chemistry-nek.

Ezután tuti rávetem magam Elkeles többi könyvére, kezdve a folytatással (Rules of Attraction), de az is fix, hogy a PC-t sem most olvastam utoljára!

Hatost érdemelne, de sajna csak ötösig vannak gyártva a képek. :))

u.i. Alex Fuentesként végig Luke Pasqualino képe lebegett előttem, akit a Borgiasból vagy a Skins második generációjából ismerhettek… azonban a Katy Perry Hot&Coldjából ismerős Alexander F. Rodriguez sem elhanyagolható választás!

u.i.2: Ez a könyv a Taylor Swift hangulatot is kihozta belőlem, szóval: