„Biztosan nincs itt olyan emberpár, akinek szíve annyira nyitva áll egymás előtt, annyira hasonló az ízlése, egybehangzó az érzése, mint annak idején nekik, akik annyi örömüket lelnék a másiknak az arcában, mint annak idején ők.”
Anne Elliot apjával és nővérével él együtt. Húga már férjes asszony, nővére – apja segítségével - kitartóan keresi a férfit, aki mellett anyagi biztonságban élheti le életét, Anne viszont nem vár semmit. Már-már beletörődött sorsába, hogy örökké apjával fog élni, vénlányként. Évekkel ezelőtt ő már megtalálta a szerelmet, de a fiatalok bimbódzó románcának vége szakadt a család és a barátok közbenjárása miatt. A kedves, jólelkű Anne azt tette, amit megköveteltek tőle, így elvesztette a szerelmét.
Az Elliot családnak ki kell adniuk házukat, hogy költségeiket csökkentsék. Anne nővére és apja Bath-ba mennek, Anne a húgával és családjával marad. A sors furcsa fintoraként a ház bérlői rokonságban állnak Wentworth kapitánnyal, aki történetesen Anne régi szerelme. Amikor a férfi látogatóba jön, Anne sokáig megpróbálja kerülni a találkozást, végül mégis összefutnak. A kapitány tökéletesen hűvösnek tűnik, Anne nem tudja, mit gondoljon.
Az Elliot családnak ki kell adniuk házukat, hogy költségeiket csökkentsék. Anne nővére és apja Bath-ba mennek, Anne a húgával és családjával marad. A sors furcsa fintoraként a ház bérlői rokonságban állnak Wentworth kapitánnyal, aki történetesen Anne régi szerelme. Amikor a férfi látogatóba jön, Anne sokáig megpróbálja kerülni a találkozást, végül mégis összefutnak. A kapitány tökéletesen hűvösnek tűnik, Anne nem tudja, mit gondoljon.
Jane Austen regényei állati népszerűek voltak és lesznek is még egy darabig. Habár imádom a kosztümös filmeket is, meg az egész hangulatot, sosem éreztem erős késztetést arra, hogy Austen összes (hat darab) regényét elolvassam, mert eléggé hasonlóak: vadásszuk a férjet, bálozunk és happy end. Na persze nem mintha ez rossz lenne, csak rövid időn belül zavaró lehet.
Azt hittem a Büszkeség és balítéleten túl nincs élet, mert az a legismertebb, fő mű, de tévedtem. Talán a Ház a tónál miatt vettem ki a könyvtárból, mindenesetre nagyon meggyőzött.
Nem értem miért a BB-t ajnározzák agyon, mikor ez a könyv mérföldekkel jobb.
A sok idegesítő testvér helyett Austen az Anne és Frederick közötti feszületségre koncentrál. (Mégpedig mesterien kelti a feszültséget.) Lehet, hogy alapból csak ilyen idegállapotban voltam olvasáskor, de néhány jelenet igen gyors szívdobogást okozott, a vége pedig elégedett mosolyt csalt az arcomra.
Azt hittem a Büszkeség és balítéleten túl nincs élet, mert az a legismertebb, fő mű, de tévedtem. Talán a Ház a tónál miatt vettem ki a könyvtárból, mindenesetre nagyon meggyőzött.
Nem értem miért a BB-t ajnározzák agyon, mikor ez a könyv mérföldekkel jobb.
A sok idegesítő testvér helyett Austen az Anne és Frederick közötti feszületségre koncentrál. (Mégpedig mesterien kelti a feszültséget.) Lehet, hogy alapból csak ilyen idegállapotban voltam olvasáskor, de néhány jelenet igen gyors szívdobogást okozott, a vége pedig elégedett mosolyt csalt az arcomra.
P.S.: A filmet kerüljétek!
