Jamie McGuire - Beautiful Disaster

“- I’m not trying to bag you. I just wanna hang out.

    -  Bag me? How do you ever get laid talking like that?” 

Abby Abernathy-nak egyetlen vágya van, mégpedig az, hogy elfelejthesse múltját és új életet kezdhessen. Nincs több szerencsejáték vagy ivászat, a benne lévő vadócot mélyen elzárta és megpróbál belejönni a szende jó kislány szerepébe.
Egészen addig sikerül is, míg meg nem ismeri Travis Maddoxot egy illegális bunyón az egyetemen. Travis iszik, verekedik és minden éjjel más hölgy boldogítja, vagyis a mostani Abby szöges ellentéte.

A lány menekülne előle, de szerencsétlenségére Travis teljesen rászáll, Abby álcája pedig kezd megfakulni…

Szintén new adult könyv, és pont az Easy után olvastam. Nos, voltak hasonlóságok természetesen, de különbség is rengeteg volt.

A Beautiful Disasterben adott Abby, aki rejtegeti a múltját, nem szívesen gondol rá vissza, a könyv során persze kiderül, hogy miért.
Aztán ott van Travis, aki igazából jelenleg egy nagy tuskó, de természetesen übernagy változáson megy keresztül.
Az útjukat az egyik legnagyobb tinikönyves klisé, egy fogadás keresztezi. Bár bevallom, nekem a fogadásos téma különösen tetszik, még akkor is, ha tényleg klisé.
Persze ebben az esetben kissé eltúlzott lett. Ugyanis ha Abby veszti el a fogadást, egy hónapra be kell költöznie Travishez. Nos, igen, alig ismeri, de persze azért bevállalja. Ezt nem igazán tudtam komolyan venni.

A karakterek néha már-már túl impulzívak, olykor egészen a Fifty-re emlékeztetett a dolog. (És nem, ez nem jó.) Ez főként a végében nyilvánul meg, amin igazából csak röhögni tudtam.
Sajnos egyik karakter sem sikerült igazán kidolgozottra, Abbybe is, de főleg Travisbe túl sokféle személyiségjegyet akart belesűríteni az írónő, aki így kicsit skizofrén hatást kelt.

A mellékszereplők ellátják feladatukat, vagyis segítik főhőseinket, de sajnos ők sem elég érdekesek.

Na, most nagyon úgy hangzik, mintha ez egy rossz könyv lenne, pedig egyáltalán nem az. Az egész könyv olyan igazából, hogy nagyon jó kikapcsolódás, de nincs meg benne az a plusz réteg, mint az Easy-ben.
Ennek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra is, pontosabban a BD-re Travis szemszögéből, ami jövőre fog megjelenni.
És még arra is kedvet kaptam, hogy az írónő többi könyvét is elolvassam… hát, majd arról is beszámolok, maradjunk annyiban, hogy több kínos pillanatot tartalmazott, mint emlékezeteset.

Összességében jó szórakozást nyújtott, aki ilyen hangulatban van, annak mindenképpen ajánlom, szóval egy erős négyest megérdemel!

Érdekes módon végig a Hedley Storms c. albuma pörgött a fejemben, nagyon ment a regényhez, (főleg a Hot mess, de nagyon durván! :D) be is rakok egy lassabb és egy pörgősebb számot, hallgassátok meg. :)

u.i.: November 5-én magyarul is megjelenik a Maxim kiadótól, Gyönyörű sorscsapás címmel!

Hedley - I won't let you go http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=dt0b-rkVZnM&noredirect=1

Hedley - Hot mess ("You're a disaster in a dress" :) http://www.youtube.com/watch?v=1PzpHQ5K2Og

Tammara Webber - Easy

"Love is not the absence of logic
but logic examined and recalculated
heated and curved to fit
inside the contours of the heart" 

Jaqueline nem úgy tervezte egyetemi pályafutását, hogy második évében barátja mondvacsinált okkal szakít vele, neki pedig rá kell jönnie, hogy csak őt követte vakon, pedig talán konzervatóriumban lenne a helye.
A szakítás teljesen felemészti, ráadásul a tananyagban is lemarad, majd az első estén, mikor kimozdulna, csak egy titokzatos idegennek köszönheti, hogy nem lesz erőszak áldozata.
A lány legszívesebben elfelejtené az egészet, de az eset utána mindenhol megmentőjébe botlik…

Az Easy volt az első „mature young adult/new adult” könyv amit olvastam, ami kb. olyan, mint a YA, csak például ez is már egyetemen játszódik. Viszont tetszik ez a kategória, mert a YA már kicsit uncsi tud lenni.

Az év egyik legjobb könyve volt, minden sorát élveztem, pedig a számomra ismeretlen szerző miatt kicsit bizonytalan voltam vele az elején.

Ahogy elkezdtem olvasni elszállt minden aggodalmam, iszonyatosan olvastatja magát a regény. Főleg mert szép, mert hát, van két eléggé komplikált fiatalunk akik egymásra találnak.

Jaqueline nagyon kedvelhető női főszereplő, ami nem túl gyakori manapság. Tetszettek a gondolatai, dilemmái, a kapcsolata a barátnőivel és persze Lucasszal.
Lucas abszolút idealizált férfi karakter. Bonyolult élettörténet, néha már-már túlzóan drámai múlttal, de ő is teljesen jól kidolgozott szereplő.
Mindketten nagyon a szívemhez nőttek, és egyszerűen letehetetlenné tették a regényt a kedves jelenetek.
A mellékszereplők is igazán jók, főleg a negatív karakterek, akiket tényleg úgy istenesen orrbavágnál.

Egyáltalán nem felszínes könyv, van benne egy kis oktatójelleg is, gondolok itt az erőszakos részre. Váltakoznak a szép, drámai részek és a humorosak, méghozzá nagyon jó arányban.
Igazán meglepő fordulatok nincsenek benne azok számára, akik már valaha olvastak könyvet életükben, valahogy mégis izgalmas és végig szurkoltam a szereplőknek. Én imádok szenvedni, de nagyon örültem, hogy itt a végén nem kell, mert happy endet kapunk. Ráadásul bírom a könyveket, amikben értelmet nyer a cím!

Az egyetlen negatívum számomra a borító. Nem igazán tetszik, kissé nyálas, és a gyerek úgy néz ki rajta, mint valami pedofil emo.

Összességében viszont bekerült a kedvencek közé, szóval csiiiiiiillagos ötös!:)

John Green - Katherine a köbön

„Colin nem nevetett. Helyette eltöprengett. A tamponnak van zsinórja? Miért?

Az emberiség legfőbb misztériumai közül – Isten, a világegyetem természete stb. – a tamponokról tudott a legkevesebbet. Colin számára a tampon egy kicsit olyan volt, mint a grizzly medve: tudott a létezéséről, de még egyet sem látott a vadonban, és nem is akart.”

Colin Singletonról a következőket érdemes tudni: gyerekzseni, pontosan tehetség, de nem tud továbblépni, és mindenképp akar valami jelentőset tenni az életében. Emellett megvan az a fura szokása, hogy csak Katherine nevű lányokkal randizik, és minden alkalommal ő az, akit kidobnak.
Az érettségi után például 19. Katherine rúgja ki Colint. Legjobb barátja, Hasszán a segítségére siet, és együtt indulnak útnak az ismeretlenbe a Sátán hullaszállítója nevezetű autóval.
Egészen Gutshotig, ahol a nyári álomállás hullik az ölükbe, köszönhetően Lindsey-nek és Hollisnak, a helyi tamponzsinór-gyár tulajdonosának.

Megtörtént! Felköltöztem Budapestre, persze csak ideiglenesen, az egyetem miatt. A lényeg a lényeg, beiratkoztam egyből a Szabó Ervinbe is, és ez a könyv volt az első áldozatom!

De meg kell, hogy mondjam, lehet, hogy mégis inkább angolul kellett volna olvasnom a Kindle-ön. Nem is csak azért, mert John Green nagyon jól ír, és eredetiben élvezhetőbb, de azért ebben a fordításban volt némi kivetnivaló…például az elején nagyon meg voltam zavarodva, mert a fordító a high schoolt főiskolának fordította, így nem bírtam eldönteni, hogy Colin most akkor hány éves is. Ez akkor kezdett gyanús lenni, mikor azt írták, hogy 17 éves.
Számomra felfoghatatlan, hogy hogy tud valaki egy egész könyvet lefordítani, egy rémesen egyszerű szót viszont nem. Vagy ha nem biztos benne, miért nem guglizza le? Hiába csak ennyiről van szó, ez is rontja az olvasásélményt.

A magyar kiadásról még annyit, hogy tipikusan az a kötés, ami valami rémes, esnek ki belőle a lapok is rendesen, ráadásul a borító is elég kis rusnya.

Amúgy a Katherine a köbön nagyon szépen olvastatja magát, mégis azt mondom, hogy a „semmi különös” kategóriába tartozik.
Ennek ellenére benne van minden, amit szeretünk a John Green regényekben. Vegyük például a főszereplőnket, Colint. Imádom, hogy Green regényeiben mindig olyan főhősöket kapunk, akikne van valami életfilozófiájuk, vagy kicsit más a gondolkodásuk. (Pl.: Hazel Grace, Augustus Waters vagy Miles)

Akihez természetesen jár a hűséges, jó poénokat durrogtató társ, ez esetben Hasszán, akinek tényleg nagyon jó a szövege.
Ehhez jön még John Green személyisége, ami tökéletesen meglátszik például a rengeteg lábjegyzeten, amin nagyon jókat derültem.

Kiszámítható, de kedves sztori, és most újra meghozta a kedvem az olvasáshoz!