Jelenleg nem tudom a társadalom hogy áll a Twilighttal. Imádjuk? Utáljuk?
Nos, csak személyes érzéseimet tudom közvetíteni nektek… amit szerintem már kifejtettem itt, de azért megismétlem.
Pár éve nagyon közel állt a szívemhez a sorozat, aztán a hype nagyon rosszat tett az én kis rajongásomnak, aki ismer, az tudja, hogy az iszonyat nagy népszerűséget kapó dolgok nem vonzanak túlzottan. Hát így történt ezzel is, lecsillapodtam és elcsendesültem, hiszen a társadalomba beolvadó Twilight rajongók idővel az emberek szemében az őrült Robert Pattinson fangirlökké váltak.
De a kis lelkemben még mindig őrzöm a Twilight szeretetét, még ha nem is úgy, mint régen. Ezért – és abból az alkalomból, hogy most jött ki az utolsó előtti film, ami szerény véleményem szerint nem is lett olyan rossz (sőt, tetszett, itt van, bevallom) – bátorkodtam összeállítani egy listát, amiért a véletlenül idetévedők megtudhatják miért is szeretem én a Twilightot.
1, Megismerkedésünk idején, történt ez az Úr 2008. évében, a Twilight nem volt nagyon ismert. Ez iszonyatos mélységekbe merülő HP rajongásom alkonyán történt, így egyből ráugrottam a lehetőségre, hogy valami friss húst kapjak a kezembe. Igazándiból az egészet az első magyar Twilightos oldalnak köszönhetem (ami nem tudom él-e még vagy sem). Lényeg a lényeg: az oldal fórumán nagyon kedves embereket ismertem meg és hát fangirlködni nagyon jó érzés, amit ritkán élhetek meg sajnos, mert a barátaim kb. egyáltalán nem szeretik azokat, amiket én.
2, A Twilight volt az életemben nagyjából az első YA fantasy vagy paranormal romance ha úgy tetszik. Lehet, hogy nem a legjobb vagy a legelismertebb, de az én életemben úttörő. Számos más követte ugyanis és – habár olvasni mindig is szerettem – ez azért felturbózta a könyvekkel való kapcsolatomat, más vámpírirodalmat is szívesen olvasgattam.
3, Ez igazándiból a legfontosabb pont, csupán azért nem került az első helyre, mert próbálok logikai sorrendben haladni. Szóval az első kötetet még ezen a bizonyos oldalon olvastam el a rajongói fordításnak köszönhetően – illegálisan, jujujuj, de utána megvettem az összes kötetet! – azután viszont leállít a fordítás, mert Mo.-n megvette a jogokat a Könyvmolyképző. De én felbátorodtam és hiába kezdtem még csak akkor, kilencedikben tanulni az angolt, nekiálltam olvasni a folytatást, mert eszméletlenül kíváncsi voltam és jó gyorsan le is daráltam őket. Mire a moziban ültünk barátnőimmel – voltunk vagy öten a teremben anno, ó te jó ég, ezek a régi szép idők – már a hátam mögött tudtam a köteteket. Hogy értettem-e minden egyes szót? Naná, hogy nem! Hogy megérte-e? Naná, hogy igen! A párbeszédeket szinte végig értettem, Meyer amúgy sem túl bonyolult, az atmoszféra meg csak simán átjött. Felesleges azért nem belevágni, mert nem értesz mindent, hiszen így is nagyon kifizetődő! És nálam is, ez még csak a kezdet volt, rengeteg angol könyvet elolvastam azóta és nagyon hálás vagyok ezért, hiszen rengeteget tanultam és ezáltal sokkal több olvasási lehetőségem van! Már magáért ezért sosem fogom elfelejteni a Twilightot.
4, Hiába nem bírom a hype-ot, hiába szidja akárki, hiába van néhány rajongó akkora ésszel megáldva, mint egy fél tyúk, azt azért elismerhetjük, hogy tényleg sok fiatal ennek hatására kezdett el rendszeresen olvasni. Mert csak ennyi kell kezdő lökésként: egy jó könyvélmény, és ha kezdetben még csak ilyen ’ponyvákat’ is olvas csak, később nagy valószínűséggel máshoz is kedvet kap.
5, A Twilight nem Harry Potter nyilvánvalóan. Nem tartalmaz nagy életbölcsességeket és példaértékű karaktereket, de megvan az a nagyon jó kis feelingje, ami azért anno eléggé beszippantott az olvasása közben és úgy megfogott.
6, A Twilight volt az első olyan könyvem, amit anyukám is elolvasott. Valószínű csak azért, hogy legyen közös témánk, mindenesetre jó érzés, hogy van, akivel meg tudom beszélni, hiszen mostanra már ő győzköd engem, hogy lógjak az iskolából és nézzük meg a Breaking Dawnt a moziban… újra… ezek az anyák!
7, Nagyon szeretek rajzolni, csak nem vagyok valami profi, ezért általában mindig elmegy a kedvem a rajzolástól. Twilight korszakomban viszont a gyönyörű borítók elég sokszor megihlettek, többször is lerajzoltam őket más-más technikát használva, sőt, a szereplőket is. Nem mutogatnám, de produktív korszak volt, na.
8, Az utolsó indokban térjünk ki a filmekre. Olyan jók-e, mint a könyvek? Nem. De van egy iszonyatosan pozitív dolog bennük: a fenomenális soundtrack! De olyan agyeldobós mindegyik. Ez számomra azért jó pont, mert habár tudták, hogy nagy siker lesz a film, nem az aktuális popslágerek szólalnak meg benne, hanem alternatív, indie-s dallamok, pont amik az én szívemhez közel állnak. Rengeteg jó számot ismertem meg ez által, nagyon jól illenek a filmek hangulatához és örülök, hogy a kevésbé ismert előadók esetleg új rajongókat szerezhetnek és az indie-sek, akik még nem tudták, hogy indie-sek, most rájöhettek, hogy indie-sek. ( Te jó ég ez milyen mondat már, kedves én!)
Na de azért nehogy elinduljon az indie hype mert főbe lövöm magam!
Köszönöm néked, vándor, hogy elolvastad filozofálásomat! :)
