2011. augusztus 22., hétfő

Simone Elkeles - Chain reaction (PC #3)


A francokat nem mexikói.  Igazam volt. Ennek az angyalnak bizony piros, fehér és zöld vér folyik az ereiben.



Luis Fuentes a legkisebb Fuentes testvér, és eddig vele volt a legkevesebb gond is. Asztronauta akar lenni, ezért színjeles tanuló és nem keveredik bajba. Persze felfedezhetünk benne néhány ismerős Fuentes vonást is: imádja az izgalmat és a csodás ellenkező nemet.
Nikki Cruz mexikói létére Fairfield előkelő, fehér negyedében lakik, hála asszimilálódott, gazdag szüleinek. Nem tudja, milyen a hagyományos mexikói bevándorlók élete, spanyolul nem beszél és nem igazán barátkozik mexikóiakkal, viszont kikéri magának, ha „nem igazi mexikói”-nak nevezik.
Az élete egy szerelmi csalódás után 180 fokos fordulatot vesz és megfogadja, hogy nem kezd többet rosszfiúkkal, főleg nem mexikói bandatagokkal.
Aztán jön Luis. A fiatalok két évvel ezelőtt már találkoztak, ahol Nikki egyértelmű ellenszenvét nem félt kinyilvánítani, de Luis-nak csak még jobban megtetszett így a lány.
Most, hogy a fiú anyjával visszaköltözött gyerekkori lakhelyére Coloradóból, Luis örömmel ostromolja Nikkit, a lány pedig kezd megbízni a fiúban, ezzel egy időben kezdi értékelni és megismerni mexikói gyökereit.


Ennek a könyvnek sajnos volt egy nagy, végzetes hibája.

Vége volt. Nem csak a könyvnek, de az egész, szeretett Perfect chemistry trilógiának is.

Komolyra fordítva a szót, valójában csak az epilógus bökte a csőrömet. Stílusra olyan, mint amit a Perfect chemistryben és a Rules of Attractionben megszokhattunk, habár kb. az első mondaton hangosan fel kellett röhögnöm. 
Elkeles a leírást itt nekem kicsit szájbarágósan alkalmazta, ami nem volt megszokott a PC epilógusoknál, viszont ez egy elég hosszú vég volt. És amikor átváltott a leírásból a jelenetre, ott már részemről nem volt semmi gond, sőt, még egy folytatás ígéretével is kecsegtetett, bár lezárásnak is nagyon jó volt.

SPOILERes problémám az epilógussal igazándiból csak kettő volt:
- a három Fuentes iker közül csak Junior körül forgott az egész, én örültem volna annak, ha  a hegedűs meg a kocka gyerek is szerepel, nem csak megemlíti Elkeles, hogy ja, mellesleg ők is vannak
- tudni akartam Brit és Alex második gyerekének a nemét/nevét!!!


A Chain Reactionnek alapjában véve az az erőssége, hogy megvan benne minden, ami a PC sorozatra jellemző: egy kis szerelem, egy kis akció, némi titok és óriási családi összetartás.

A család itt még fontosabb szerepet kap, hiszen a könyvbe gyakran összegyűlik a most már igen népes Fuentes család apraja nagyja ezzel igencsak megmosolyogtató pillanatokat okozva.

A regény középpontjában nem csak a szerelem áll, hanem az is, hogy bízhatunk meg valakiben/valamiben újra, hogyan térjünk vissza a helyes útra. Arról szól, hogyan fogadjuk el azt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk és hogy tanuljunk meg megbánás nélkül emlékezni a múltra.

Luis és Nikki igazi hús-vér karakterek, pozitív és negatív tulajdonságokkal, de az én kedvenc párosom még mindig Brit és Alex.

A Chain reaction elolvasása után már csak 3 Elkeles könyv vár rám, a ’How to ruin’ sorozat. Remélem, hogy gyorsan összehoz valamit ez a néni, mert tuti, hogy nyomon fogom követni a munkásságát. És ha valami Perfect chemistry-hez kapcsolódóval jön, annál jobb.

Viszlát, Fuentesék, örülök, hogy megismerhettelek titeket. :)


2011. augusztus 5., péntek

Maggie Stiefvater - Forever

„- Tudod, ezek akár mi is lehetnénk… öt év múlva.
[…]
  - Kenyeret sütnénk és német akcentusunk lenne?”



Sam és Grace most fordított helyzetben találja magát. Sam vár Grace-re, amíg a lány farkasbőrben él az erdőben. A szokatlan helyzetet az sem teszi könnyebbé, hogy a lány eltűnése után Mercy Fallsban mindenki azt suttogja, hogy a fiú tett valamit vele.
Samnek viszont nagyobb problémával kell szembenéznie. Tom Culpeper, Isabel apja ismét a fejébe vette a farkasok kiirtását, ezúttal azonban biztosra akar menni…

Nos… nem tudok sokat mondani. Egyszerűen vérzik a szívem.
A Shiver valószínűleg mindig is különleges lesz a számomra. Már első olvasáskor imádtam. A szereplőit, a sztorit, a leírást, az emberi (és állati!) kapcsolatokat. Aztán jött a folytatás, a Linger. Pár szereplővel kibővült a történet, de még mindig őrizte azt a jó kis Shiver feelinget.
Maggie Stiefvatert meg egyszerűen imádom, komolyan, nagyon jó fej nő.

De aztán kijött a Forever.
 Iszonyatosan vártam már, de már akkor csalódnom kellett, amikor elkezdtem. Nagyon lassan haladtam vele. Egyszerűen nem történik benne semmi, de ennek ellenére iszonyatosan hosszú. Annyira felesleges fejezetek és leírások vannak benne, hogy másodpercenként vertem a fejemet a falba.

Persze ott vannak az aranyos Sam és Grace jelenetek, meg voltak jók, csak ez a könyv esetleg annak a Forevernek az első pár fejezete lehetne, amit én elvártam.

De reménykedtem.

Aztán egyszer csak megláttam az Author’s note feliratot és kábé felsikoltottam. Ez komoly? Itt van vége? Annyira mérges voltam, hogy aludni is alig bírtam…

Maggie-t imádom, a Shiver a szerelmem, a Linger is a polcon csücsül, de a Forevert még csak értékelni sem tudom.

crazy monkey 090