Cassandra Clare - Clockwork Prince (The Infernal Devices #2)

FIGYELEM!

A bejegyzés természetesen spoileres a sorozat első részére, a Clockwork Angelre nézve. Arról itt írtam: http://hastyheroine.blogspot.com/2011/07/cassandra-clare-clockwork-prince.html

Emellett a bejegyzés egy nagy zagyvaság, olvasás csak saját felelősségre.

„ – Szerelmi bájital? Will Herondale-nek? Nem áll szándékomban elutasítani a fizetséget, de tény, hogy annak, aki csak rád is néz, nincs szüksége szerelmi bájitalra.
- Nem – mondta Will, enyhe kétségbeeséssel a hangjában. – Valójában épp az ellenkezőjét keresem, valamit, ami véget vet a szerelemnek.”

A londoni Intézet árnyvadászai épp túl vannak a megrázó veszteségeken és külső támadásokon, amikor szembesülniük kell azzal, hogy itt nem értek véget a megpróbáltatások. Elsőként Benedict Lightwooddal kell szembenézniük, aki a fejébe vett, hogy Charlotte mint nő képtelen irányítani az Intézetet, ahogy már be is bizonyította.
Így Charlotte-nak Mortmain után kell kutatnia, de olykor a feladat lehetetlennek tűnik és kezdi úgy érezni, hogy Lightwoodnak talán igaza van, csak azt nem tudja, hogy a férfi más okból is szeretné eltávolítani a nőt és kelekótya férjét az Intézetből.
Eközben Will továbbra is érzéseivel küszködik és Magnus Bane segítségét kéri, míg Jem kezdi megunni, hogy csupán betegként kezelik és néha még ő is elveszti a fejét. Tessa próbál rájönni mi is ő és miért olyan értékes Mortmain számára. Igyekszik elnyomni az érzéseit Will iránt, miután a fiú annyira lekezelően bánt vele, de ehelyett egy szerelmi háromszögben találja magát…

Sajnos nem tudok objektívan beszélni a könyvről, mert kihasználva sebezhetőségemet egy elég nehéz hét közepén érkezett meg a bookdeporól (álnok módon akkora, hogy a polcra se fért fel, csak fektetve) és ennek az iszonyatos hétnek a hétvégéjén olvastam, teljes mértékig belefeledkezve.

Vagyis már csak azért is gondolok rá pozitívan, mert őszintén nem tudom mi lett volna velem, ha nincs ez a könyv, hogy teljesen kizárjam a külvilágot.

Nagyon beszippantott amúgy tényleg, annak ellenére is, hogy lényegében a történet alig haladt előre. Az első résznek is meg volt az a feelingje, amit imádtam, és természetesen itt is jelentkezett ugyanaz. A helyszínek, a szereplők, a kapcsolatok.

Eléggé romantikus lélek vagyok, szóval örültem neki, hogy a főszerepet itt tényleg a Jem-Will-Tessa szerelmi háromszög kapta, Cassandra Clare pedig elég jól megoldotta, mert őszintén szólva nem tudnám megmondani, hogy Jemet vagy Willt szeretem-e jobban. (Habár abban biztos vagyok, hogy Tessa oldalán szívesebben látnám Willt, Jemet meg az enyémen viszont ne bántsa senki, mert összetörik a szívem)
Szerencsére a könyvben nem elég  számtalan alkalom volt fangirlködni minden esetben, az írónő kegyetlenül táncikált az idegeimen.

Tessa, Tessa, nem hiszem, hogy egy úrilánynak így kéne viselkednie. Mindenesetre bírom Tessa karakterét, bár esélyes, hogy ez még változik a folytatásban. Csak azt kívánom vele kapcsolatban, hogy a Clockwork Princessben tudjunk meg mindent róla és persze jó lenne, ha a TMI-ben is felbukkanna hivatalosan is.

Will az a karakter, akit egyszer megrugdosnék, máskor megölelgetnék, mindenesetre, amikor nem éppen emózik nagyokat tudok nevetni azon milyen egy elmebeteg. (SPOILER a végén a demon poxos kis műsoránál teljesen kész voltam)

Jem pedig végre megmutatta a nem macskamentő oldalát is és még jobban belopta magát a szívembe.

Ha a történetről van szó, egyértelműen a Mortal Instrumentsre szavazok, viszont érzelmekben nálam az Infernal Devices a nyerő! És túl messze van a Clockwork Princess, főleg ha arra gondolok, hogy még előttem áll az érettségi, azt se tudom, hol leszek akkor és mit csinálok…