Cassandra Clare - Clockwork Prince (The Infernal Devices #2)

FIGYELEM!

A bejegyzés természetesen spoileres a sorozat első részére, a Clockwork Angelre nézve. Arról itt írtam: http://hastyheroine.blogspot.com/2011/07/cassandra-clare-clockwork-prince.html

Emellett a bejegyzés egy nagy zagyvaság, olvasás csak saját felelősségre.

„ – Szerelmi bájital? Will Herondale-nek? Nem áll szándékomban elutasítani a fizetséget, de tény, hogy annak, aki csak rád is néz, nincs szüksége szerelmi bájitalra.
- Nem – mondta Will, enyhe kétségbeeséssel a hangjában. – Valójában épp az ellenkezőjét keresem, valamit, ami véget vet a szerelemnek.”

A londoni Intézet árnyvadászai épp túl vannak a megrázó veszteségeken és külső támadásokon, amikor szembesülniük kell azzal, hogy itt nem értek véget a megpróbáltatások. Elsőként Benedict Lightwooddal kell szembenézniük, aki a fejébe vett, hogy Charlotte mint nő képtelen irányítani az Intézetet, ahogy már be is bizonyította.
Így Charlotte-nak Mortmain után kell kutatnia, de olykor a feladat lehetetlennek tűnik és kezdi úgy érezni, hogy Lightwoodnak talán igaza van, csak azt nem tudja, hogy a férfi más okból is szeretné eltávolítani a nőt és kelekótya férjét az Intézetből.
Eközben Will továbbra is érzéseivel küszködik és Magnus Bane segítségét kéri, míg Jem kezdi megunni, hogy csupán betegként kezelik és néha még ő is elveszti a fejét. Tessa próbál rájönni mi is ő és miért olyan értékes Mortmain számára. Igyekszik elnyomni az érzéseit Will iránt, miután a fiú annyira lekezelően bánt vele, de ehelyett egy szerelmi háromszögben találja magát…

Sajnos nem tudok objektívan beszélni a könyvről, mert kihasználva sebezhetőségemet egy elég nehéz hét közepén érkezett meg a bookdeporól (álnok módon akkora, hogy a polcra se fért fel, csak fektetve) és ennek az iszonyatos hétnek a hétvégéjén olvastam, teljes mértékig belefeledkezve.

Vagyis már csak azért is gondolok rá pozitívan, mert őszintén nem tudom mi lett volna velem, ha nincs ez a könyv, hogy teljesen kizárjam a külvilágot.

Nagyon beszippantott amúgy tényleg, annak ellenére is, hogy lényegében a történet alig haladt előre. Az első résznek is meg volt az a feelingje, amit imádtam, és természetesen itt is jelentkezett ugyanaz. A helyszínek, a szereplők, a kapcsolatok.

Eléggé romantikus lélek vagyok, szóval örültem neki, hogy a főszerepet itt tényleg a Jem-Will-Tessa szerelmi háromszög kapta, Cassandra Clare pedig elég jól megoldotta, mert őszintén szólva nem tudnám megmondani, hogy Jemet vagy Willt szeretem-e jobban. (Habár abban biztos vagyok, hogy Tessa oldalán szívesebben látnám Willt, Jemet meg az enyémen viszont ne bántsa senki, mert összetörik a szívem)
Szerencsére a könyvben nem elég  számtalan alkalom volt fangirlködni minden esetben, az írónő kegyetlenül táncikált az idegeimen.

Tessa, Tessa, nem hiszem, hogy egy úrilánynak így kéne viselkednie. Mindenesetre bírom Tessa karakterét, bár esélyes, hogy ez még változik a folytatásban. Csak azt kívánom vele kapcsolatban, hogy a Clockwork Princessben tudjunk meg mindent róla és persze jó lenne, ha a TMI-ben is felbukkanna hivatalosan is.

Will az a karakter, akit egyszer megrugdosnék, máskor megölelgetnék, mindenesetre, amikor nem éppen emózik nagyokat tudok nevetni azon milyen egy elmebeteg. (SPOILER a végén a demon poxos kis műsoránál teljesen kész voltam)

Jem pedig végre megmutatta a nem macskamentő oldalát is és még jobban belopta magát a szívembe.

Ha a történetről van szó, egyértelműen a Mortal Instrumentsre szavazok, viszont érzelmekben nálam az Infernal Devices a nyerő! És túl messze van a Clockwork Princess, főleg ha arra gondolok, hogy még előttem áll az érettségi, azt se tudom, hol leszek akkor és mit csinálok…

8 ok, amiért mégis szeretem a Twilightot

Jelenleg nem tudom a társadalom hogy áll a Twilighttal. Imádjuk? Utáljuk? 

Nos, csak személyes érzéseimet tudom közvetíteni nektek… amit szerintem már kifejtettem itt, de azért megismétlem. 

Pár éve nagyon közel állt a szívemhez a sorozat, aztán a hype nagyon rosszat tett az én kis rajongásomnak, aki ismer, az tudja, hogy az iszonyat nagy népszerűséget kapó dolgok nem vonzanak túlzottan. Hát így történt ezzel is, lecsillapodtam és elcsendesültem, hiszen a társadalomba beolvadó Twilight rajongók idővel az emberek szemében az őrült Robert Pattinson fangirlökké váltak.

De a kis lelkemben még mindig őrzöm a Twilight szeretetét, még ha nem is úgy, mint régen. Ezért – és abból az alkalomból, hogy most jött ki az utolsó előtti film, ami szerény véleményem szerint nem is lett olyan rossz (sőt, tetszett, itt van, bevallom) – bátorkodtam összeállítani egy listát, amiért a véletlenül idetévedők megtudhatják miért is szeretem én a Twilightot.

1, Megismerkedésünk idején, történt ez az Úr 2008. évében, a Twilight nem volt nagyon ismert. Ez iszonyatos mélységekbe merülő HP rajongásom alkonyán történt, így egyből ráugrottam a lehetőségre, hogy valami friss húst kapjak a kezembe. Igazándiból az egészet az első magyar Twilightos oldalnak köszönhetem (ami nem tudom él-e még vagy sem). Lényeg a lényeg: az oldal fórumán nagyon kedves embereket ismertem meg és hát fangirlködni nagyon jó érzés, amit ritkán élhetek meg sajnos, mert a barátaim kb. egyáltalán nem szeretik azokat, amiket én.

2, A Twilight volt az életemben nagyjából az első YA fantasy vagy paranormal romance ha úgy tetszik. Lehet, hogy nem a legjobb vagy a legelismertebb, de az én életemben úttörő. Számos más követte ugyanis és – habár olvasni mindig is szerettem – ez azért felturbózta a könyvekkel való kapcsolatomat, más vámpírirodalmat is szívesen olvasgattam.

3, Ez igazándiból a legfontosabb pont, csupán azért nem került az első helyre, mert próbálok logikai sorrendben haladni. Szóval az első kötetet még ezen a bizonyos oldalon olvastam el a rajongói fordításnak köszönhetően – illegálisan, jujujuj, de utána megvettem az összes kötetet! – azután viszont leállít a fordítás, mert Mo.-n megvette a jogokat a Könyvmolyképző. De én felbátorodtam és hiába kezdtem még csak akkor, kilencedikben tanulni az angolt, nekiálltam olvasni a folytatást, mert eszméletlenül kíváncsi voltam és jó gyorsan le is daráltam őket. Mire a moziban ültünk barátnőimmel – voltunk vagy öten a teremben anno, ó te jó ég, ezek a régi szép idők – már a hátam mögött tudtam a köteteket. Hogy értettem-e minden egyes szót? Naná, hogy nem! Hogy megérte-e? Naná, hogy igen! A párbeszédeket szinte végig értettem, Meyer amúgy sem túl bonyolult, az atmoszféra meg csak simán átjött. Felesleges azért nem belevágni, mert nem értesz mindent, hiszen így is nagyon kifizetődő! És nálam is, ez még csak a kezdet volt, rengeteg angol könyvet elolvastam azóta és nagyon hálás vagyok ezért, hiszen rengeteget tanultam és ezáltal sokkal több olvasási lehetőségem van! Már magáért ezért sosem fogom elfelejteni a Twilightot.

4, Hiába nem bírom a hype-ot, hiába szidja akárki, hiába van néhány rajongó akkora ésszel megáldva, mint egy fél tyúk, azt azért elismerhetjük, hogy tényleg sok fiatal ennek hatására kezdett el rendszeresen olvasni. Mert csak ennyi kell kezdő lökésként: egy jó könyvélmény, és ha kezdetben még csak ilyen ’ponyvákat’ is olvas csak, később nagy valószínűséggel máshoz is kedvet kap.

5, A Twilight nem Harry Potter nyilvánvalóan. Nem tartalmaz nagy életbölcsességeket és példaértékű karaktereket, de megvan az a nagyon jó kis feelingje, ami azért anno eléggé beszippantott az olvasása közben és úgy megfogott.

6, A Twilight volt az első olyan könyvem, amit anyukám is elolvasott. Valószínű csak azért, hogy legyen közös témánk, mindenesetre jó érzés, hogy van, akivel meg tudom beszélni, hiszen mostanra már ő győzköd engem, hogy lógjak az iskolából és nézzük meg a Breaking Dawnt a moziban… újra… ezek az anyák!

7, Nagyon szeretek rajzolni, csak nem vagyok valami profi, ezért általában mindig elmegy a kedvem a rajzolástól. Twilight korszakomban viszont a gyönyörű borítók elég sokszor megihlettek, többször is lerajzoltam őket más-más technikát használva, sőt, a szereplőket is. Nem mutogatnám, de produktív korszak volt, na.

8, Az utolsó indokban térjünk ki a filmekre. Olyan jók-e, mint a könyvek? Nem. De van egy iszonyatosan pozitív dolog bennük: a fenomenális soundtrack! De olyan agyeldobós mindegyik. Ez számomra azért jó pont, mert habár tudták, hogy nagy siker lesz a film, nem az aktuális popslágerek szólalnak meg benne, hanem alternatív, indie-s dallamok, pont amik az én szívemhez közel állnak. Rengeteg jó számot ismertem meg ez által, nagyon jól illenek a filmek hangulatához és örülök, hogy a kevésbé ismert előadók esetleg új rajongókat szerezhetnek és az indie-sek, akik még nem tudták, hogy indie-sek, most rájöhettek, hogy indie-sek. ( Te jó ég ez milyen mondat már, kedves én!)
Na de azért nehogy elinduljon az indie hype mert főbe lövöm magam!

Köszönöm néked, vándor, hogy elolvastad filozofálásomat! :)

Stephanie Perkins - Lola and the boy next door

„- Tudom, hogy nem vagy tökéletes. De pont a tökéletlenségünk tesz minket tökéletessé valaki más szemében.”

Lola Nolan nem mindennapi lány. Jelmondata, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy mindennap ugyanaz az ember legyünk, így imád ’beöltözni’ és imád mindent, ami a divattal kapcsolatos. Rokoni kapcsolatai elég kuszák, ráadásul családjának még az idősebb, rocksztár barátjával is gondjai vannak. De Lola mégis jól érzi magát a bőrében. Míg vissza nem költözik szomszédjukba a Bell család. Akárhányszor csak erre gondol, eszébe jut a kínos helyzet, amibe pár éve keveredett a Bell ikrekkel. Ráadásul Cricket Bell volt a gyerekkori szerelme. Lola igyekszik elkerülni a családot, de rá kell jönnie, hogy a Crickettel való találkozás nem csak szomorú emlékeket idéz fel benne…

Legjobb lesz, ha egyből a közepébe is vágok.

Ez a könyv csalódás volt számomra. Sajnos – vagy nem sajnos – az elődje, az Anna and the French kiss egy minden ízében tökéletes YA regény és egyből kedvenc könyveim közé került, nyugodt szívvel tudom mindenkinek ajánlani, de tényleg.

Lola szerencsétlensége pedig csak most tudatosult bennem igazán:  mindig írok a bejegyzések elejére egy kis ismertetőt, nem csak a fülszöveget másolom ki, hiszen az nagyon homályos tud lenni, jobb, ha már tudjuk miről is szól a regény amit olvasni fogunk. Itt viszont óriási gondban voltam, egyszerűen nem tudtam mit is írjak róla, mert hát… cselekmény valóban nincs. Legalábbis olyan, amit le tudnék írni hosszabban és az asztalba vertem már a fejemet, hogy ki tudjak erőszakolni magamból pár sort.

Itt jöttem rá, hogy habár goodreads-en 4-et adtam neki, molyon 3.5-öt, igazándiból Lola csak hármast érdemel.

Fáj a szívem, de komolyan, mert Stephanie Perkins nagyon szimpatikus és az Annától tényleg eldobtam az agyam. 

Itt viszont amit kaptunk: aranyos, szerethető karakterek, akik szintén nem voltak kiforrottak. Cselekmény nem sok, hangulat van, de felejtős.

Stephanie próbált belerakni dolgokat, de tényleg semmi sem volt kifejtve, pedig nem volt rövidebb sokkal szerintem, mint az Anna.

Cricketnek már a neve is nagyon édes, de sajnáltam szegényt, hogy ilyen regényben kapott csak helyet, mert benne lett volna még potenciál.

Míg olvastam, sosem éreztem leküzdhetetlen vágyat, hogy eldobjak mindent és rávessem magam a könyvre.

Felbukkant benne Anna és St. Clair is és szinte azt mondhatom, hogy amelyik jelenetben benne voltak, ott tuti, hogy ők álltak a középpontban. Imádom őket, de sajnos egy regényben a főszereplőkön kellene, hogy legyen a hangsúly és nem szabadna hagyni, hogy a huszadik mellékszereplő lopja el a reflektorfényt.

Azt hiszem mást nem is tudok mondani.

Kody Keplinger - The DUFF

„- Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy jól vagy… és hogy ő is jól van.  Ugye nem szúrtad le a srácot vagy ilyesmi? Mármint, tökre elítélem a szexi fiúk legyilkolását, de ha segítség kell eltemetni a holttestet, tudod, hogy hozom az ásót.”

Bianca Pipert abszolút hidegen hagyja a párkapcsolatok világa. Középiskolában amúgy sem lehet szerelmes az ember, mert a szerelem kialakulásához évek kellenek! Ráadásul két gyönyörű barátnője mellett amúgy sincs sok esélye, de ez nem is zavarja. Annyira. Egészen addig, míg a suli hímringyója, Wesley Rush oda nem sündörög hozzá és arra kéri a lányt, hogy beszélgessen vele, hiszen ha látják a barátnői, hogy Wesley mennyire rendes a lánnyal akkor a srác nagyobb eséllyel indul náluk. Hiszen Bianca mégis csak a dundi, csúnya barátnő a három lány közül…
Bianca magabiztos lánynak érzi magát, de ezután már nem tudja kiverni a fejéből, amit Wesley mondott, ezért valós problémái helyett emiatt emészti magát. Közben az egész élete is fenekestül felfordul és ahelyett, hogy legjobb barátnőivel őszinte lenne, a problémák elől az általa legutáltabb személy karjaiba rohan…

Már az elején érdemes elmondanom, hogy ez a könyv a maga műfajában tökéletes alkotás volt, hiszen többnyire olyan dolgok jelentek meg benne, amik nagyon sok ember tinédzseréveit végigkísérik: a szülők válása, kizökkenés a megszokott életből, az új dolgoktól, az ismeretlentől való félelem. Amikor rájövünk, hogy mennyire fontosak nekünk a barátaink, de néha egyszerűen annyira nehéz beavatnunk őket abba, amire nem igazán vagyunk büszkék…

És persze a nagybetűs probléma, az önbizalom és az, hogy mit gondolsz saját magadról. Vajon higgyem el a világnak, hogy csak mert nem vagyok 1.80 magas, szőke istennő máris kevesebbet érek?

A komoly témák mellett viszont azt is ki kell emelnem, hogy ez a könyv hihetetlenül szórakoztató, nem is emlékszem mikor olvastam el utoljára ennyire gyorsan egy könyvet. Nagyon olvastatja magát, tele van jó szövegekkel, a főszereplő pedig egy csupa szív, kissé feminista és rettenetesen szókimondó hölgyemény, mindenről megvan a véleménye.

Az őszinte hangot csak még hitelesebbé teszi, hogy az írónő, Kody Keplinger még csak 19 éves, vagyis mikor ezt a könyvét megírta, kb. 17 és fél éves lehetett, PONT MINT ÉN! Kissé gázos rám nézve, mármint, ülök a szobácskámban és hát oké… Mindenesetre hajrá Kody, jó vagy! :)

Kody iszonyúan jól rakta össze a karaktereket. A kedvencem Bianca, habár az elején még azt hittem nagyon más lesz ez a lány, azért mégis megkedveltem és meg tudtam érteni miért Wesley-vel beszélte meg a problémáit barátnői helyett. Egy idegennek néha jobb kiönteni a lelkedet. Persze néhány öhm cselekedetével a valóságban nem értettem volna egyet, de tekintve, hogy ez egy regény és a vége sejthető volt megbocsátottam neki.

Bianca barátnői, Casey és Jessica pedig abszolúte olyan barátnők, akiket bárki megirigyelne. Hiába teljesen más a három lány, összeköti őket ez a sokkal nagyobb kötelék, mint szimplán az, hogy hasonlóak vagy közös az érdeklődési körük és ők aztán tényleg mindig számíthatnak egymásra, még akkor is ha egy kis James McAvoy maraton van kilátásban. (Jajj de ott lettem volna velük! Sajnos az én barátaim nem osztják rajongásom… :( De ezen kívül megfelelnek a fenti kritériumoknak! :)) )

Wesley (James McAvoy Wantedos karakterét is így hívják mellesleg. Véletlen?) pedig valóban egy kis hímringyó, de szerintem a regény végéig mindenki bele fog zúgni, mert abban igaza volt a gyereknek, hogy ő soha nem ígért senkinek semmit és végig őszinte volt.

Végül csak annyit, hogy sajnáltam, hogy nem előbb olvastam el, hiszen már nagyon régen kinéztem magamnak, de jobb később mint soha! Figyelemmel fogom kísérni Kody karrierjét, az tuti!

Minden tininek ajánlom, a nyelvezete sem nehéz, viszont elég gyakran előfordul benne az a bizonyos f betűs szó emellett szexuális tartalom, szóval akiben ez lelki kárt tehet, az ne olvassa el.

Ja és matekórán se olvassátok, mert sajnos nagy az esély a hangos felröhögésre. Mindazonáltal sokkal jobb, mint a mértani sorozatok.

u.i.: Bianca azért annyira nem lehetett a DUFF. Azért Wesley mégiscsak a suli szívtiprója meg ott volt Toby is.

u.i. 2 : Itt egy kis James McAvoy montázs. Mert megérdemlem.

Kaptam egy díjat! :)

...Ami az első, ráadásul csak most vettem észre.
És meg sem érdemlem, annyira nem írtam mostanában bejegyzést. :( De ígérem, ez változni fog, miután túl vagyok már pár kötelezőn. :(


Mindenesetre a díjat köszönöm szépen Connie-nak! :))

"Szép blognak, amiben van valami extra"

Nos, az én kedvenc könyvesblogjaim valószínűleg már mind rengeteg díj tulajdonosai, lehet, hogy már ezt is megkapták, mindenesetre nekik szeretném továbbadni:

http://moviebookdiary.blogspot.com/

http://kellyolvas.blogspot.com/

http://whatagirlwants.freeblog.hu/

http://agnescornel.blogspot.com/

http://nancykonyvei.blogspot.com/

ANNA AND THE FRENCH KISS

Tegnap annyira elkapott az Anna and the French kiss hangulat, hogy írtam egy könyörgőlevelet kb. a Könyvmolyképzőnek, hogy adják ki, és most kaptam a választ:

JÖVŐRE KIADJÁK!!! MÁR MEGVETTÉK!!! ÉS KIADJÁK JÖVŐRE!!!

Aminek én azért örülök, mert ez a könyv egy irdatlan jó ifjúsági regény, az egyik kedvencem, nem mellesleg az első kritika a blogon: http://hastyheroine.blogspot.com/2011/03/stephanie-perkins-anna-and-french-kiss.html

Szóval ha majd kijön, szerezzétek be, nem bánjátok meg! Én már tudom is kinek fogom megvenni! ;)

Simone Elkeles - Chain reaction (PC #3)

„A francokat nem mexikói.  Igazam volt. Ennek az angyalnak bizony piros, fehér és zöld vér folyik az ereiben.”

Luis Fuentes a legkisebb Fuentes testvér, és eddig vele volt a legkevesebb gond is. Asztronauta akar lenni, ezért színjeles tanuló és nem keveredik bajba. Persze felfedezhetünk benne néhány ismerős Fuentes vonást is: imádja az izgalmat és a csodás ellenkező nemet.
Nikki Cruz mexikói létére Fairfield előkelő, fehér negyedében lakik, hála asszimilálódott, gazdag szüleinek. Nem tudja, milyen a hagyományos mexikói bevándorlók élete, spanyolul nem beszél és nem igazán barátkozik mexikóiakkal, viszont kikéri magának, ha „nem igazi mexikói”-nak nevezik.
Az élete egy szerelmi csalódás után 180 fokos fordulatot vesz és megfogadja, hogy nem kezd többet rosszfiúkkal, főleg nem mexikói bandatagokkal.
Aztán jön Luis. A fiatalok két évvel ezelőtt már találkoztak, ahol Nikki egyértelmű ellenszenvét nem félt kinyilvánítani, de Luis-nak csak még jobban megtetszett így a lány.
Most, hogy a fiú anyjával visszaköltözött gyerekkori lakhelyére Coloradóból, Luis örömmel ostromolja Nikkit, a lány pedig kezd megbízni a fiúban, ezzel egy időben kezdi értékelni és megismerni mexikói gyökereit.

Ennek a könyvnek sajnos volt egy nagy, végzetes hibája.

Vége volt. Nem csak a könyvnek, de az egész, szeretett Perfect chemistry trilógiának is.

Komolyra fordítva a szót, valójában csak az epilógus bökte a csőrömet. Stílusra olyan, mint amit a Perfect chemistryben és a Rules of Attractionben megszokhattunk, habár kb. az első mondaton hangosan fel kellett röhögnöm. 

Elkeles a leírást itt nekem kicsit szájbarágósan alkalmazta, ami nem volt megszokott a PC epilógusoknál, viszont ez egy elég hosszú vég volt. És amikor átváltott a leírásból a jelenetre, ott már részemről nem volt semmi gond, sőt, még egy folytatás ígéretével is kecsegtetett, bár lezárásnak is nagyon jó volt.

SPOILERes problémám az epilógussal igazándiból csak kettő volt:
- a három Fuentes iker közül csak Junior körül forgott az egész, én örültem volna annak, ha  a hegedűs meg a kocka gyerek is szerepel, nem csak megemlíti Elkeles, hogy ja, mellesleg ők is vannak
- tudni akartam Brit és Alex második gyerekének a nemét/nevét!!!

A Chain Reactionnek alapjában véve az az erőssége, hogy megvan benne minden, ami a PC sorozatra jellemző: egy kis szerelem, egy kis akció, némi titok és óriási családi összetartás.

A család itt még fontosabb szerepet kap, hiszen a könyvbe gyakran összegyűlik a most már igen népes Fuentes család apraja nagyja ezzel igencsak megmosolyogtató pillanatokat okozva.

A regény középpontjában nem csak a szerelem áll, hanem az is, hogy bízhatunk meg valakiben/valamiben újra, hogyan térjünk vissza a helyes útra. Arról szól, hogyan fogadjuk el azt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk és hogy tanuljunk meg megbánás nélkül emlékezni a múltra.

Luis és Nikki igazi hús-vér karakterek, pozitív és negatív tulajdonságokkal, de az én kedvenc párosom még mindig Brit és Alex.

A Chain reaction elolvasása után már csak 3 Elkeles könyv vár rám, a ’How to ruin’ sorozat. Remélem, hogy gyorsan összehoz valamit ez a néni, mert tuti, hogy nyomon fogom követni a munkásságát. És ha valami Perfect chemistry-hez kapcsolódóval jön, annál jobb.

Viszlát, Fuentesék, örülök, hogy megismerhettelek titeket. :)

Maggie Stiefvater - Forever

„- Tudod, ezek akár mi is lehetnénk… öt év múlva.

[…]
  - Kenyeret sütnénk és német akcentusunk lenne?”

Sam és Grace most fordított helyzetben találja magát. Sam vár Grace-re, amíg a lány farkasbőrben él az erdőben. A szokatlan helyzetet az sem teszi könnyebbé, hogy a lány eltűnése után Mercy Fallsban mindenki azt suttogja, hogy a fiú tett valamit vele.

Samnek viszont nagyobb problémával kell szembenéznie. Tom Culpeper, Isabel apja ismét a fejébe vette a farkasok kiirtását, ezúttal azonban biztosra akar menni…

Nos… nem tudok sokat mondani. Egyszerűen vérzik a szívem.
A Shiver valószínűleg mindig is különleges lesz a számomra. Már első olvasáskor imádtam. A szereplőit, a sztorit, a leírást, az emberi (és állati!) kapcsolatokat. Aztán jött a folytatás, a Linger. Pár szereplővel kibővült a történet, de még mindig őrizte azt a jó kis Shiver feelinget.
Maggie Stiefvatert meg egyszerűen imádom, komolyan, nagyon jó fej nő.

De aztán kijött a Forever.

 Iszonyatosan vártam már, de már akkor csalódnom kellett, amikor elkezdtem. Nagyon lassan haladtam vele. Egyszerűen nem történik benne semmi, de ennek ellenére iszonyatosan hosszú. Annyira felesleges fejezetek és leírások vannak benne, hogy másodpercenként vertem a fejemet a falba.

Persze ott vannak az aranyos Sam és Grace jelenetek, meg voltak jók, csak ez a könyv esetleg annak a Forevernek az első pár fejezete lehetne, amit én elvártam.

De reménykedtem.

Aztán egyszer csak megláttam az Author’s note feliratot és kábé felsikoltottam. Ez komoly? Itt van vége? Annyira mérges voltam, hogy aludni is alig bírtam…

Maggie-t imádom, a Shiver a szerelmem, a Linger is a polcon csücsül, de a Forevert még csak értékelni sem tudom.

Cassandra Clare - Clockwork Angel (The Infernal Devices #1)

„ – A Pokol hőmérsékletére visszatérve, Miss Gray, hadd adjak Önnek egy tanácsot. A sármos, fiatal fickó, aki egy csúnya sorstól akarja megmenteni, sosem téved.
Még akkor sem, ha azt állítja, hogy az ég lila és sündisznók alkotják.”

Amikor Tessa Gray nagynénje meghal, a lány még nem sejti, hogy New Yorkból Londonba költözése még csak szolid kezdete a kalandok őrült sorozatának, ami rá vár.
Angliába érve elrabolják a „Sötét Nővérek”, Mrs. Dark és Mrs. Black, akik arra akarják rávenni a lányt, hogy gyakorolja különleges képességét, amiről Tessa korábban azt sem tudta, hogy birtokában van. Mégis kénytelen engedelmeskedni a Nővéreknek, hogy megóvja bátyja, Nate életét akit fogva tartanak. Egészen addig, amíg egy szerencsés véletlen során meg nem menti őt az ifjú Árnyvadász, Will Herondale és magával nem viszi az Árnyvadászok londoni Intézetébe.
Miközben Tessa azt tervezi hogyan kapja vissza bátyját és próbálja kitalálni, hogy mi  volt a Nővérek terve vele, rá kell jönnie, hogy nemhogy nem csak emberek, hanem vámpírok, Árnyvadászok és egyéb, eddig mesebelinek hitt lények élnek a világon, de hogy ő sem teljesen az az átlagos emberlány akinek 16 évig hitte magát…

Először: Tessa Gray, Mrs. Dark és Mrs. Black? Ezt nevezem kreatív névválasztásnak! Ja és Jessamine Lovelace? Alig pornószínésznős. :D Na persze nem akarom cikizni a sztorit, sem Clare-t, mert tetszett.

Másodszor: Olvassa el mindenki. Az is, aki már a TMI-t is szerette, meg az is, aki még nem olvasott semmit Cassandra Clare-től.

Többen mondták, hogy nincs benne túl sok cselekmény (a City of Fallen angelsszel együtt), illetve azt, hogy a csavarokra már nagyon az elején rá lehet jönni. Az elsővel egyetértek, de szerintem azért érdemes megemlíteni, hogy ez is trilógia lesz, ezért bármennyire is szeretném, ha minden mihamarabb kiderülne, valamivel össze kell kötni a trilógia részeit. Másrészt C. C. folyamatosan írja az Infernal devices részeit és folytatja a Mortal Instrumentset. Most komolyan azt várjuk el tőle, hogy – már elnézést a kifejezésért – de csak úgy fossa magából a csavarosnál csavarosabb cselekményt ennyi idő alatt? Nem mintha nem szeretnék valami kirobbanót olvasni (lsd. City of glass), de megértem. Sajnos ha több időt szánna rá, akkor meg mindenki belehalna a várakozásba.

A korai rájövésről: ilyen mindig van, de szerintem ezt olvasója válogatja. Én sorozatoknál meg filmeknél vagyok így, könyveknél nem igazán. Ergo itt sem! :D

Szégyen vagy nem, már jó ideje a polcomon csücsült a könyv, de ilyen vizsga, olyan sorozat miatt nem értem rá, és csak most szedtem elő. A cselekmény egy kicsit lassan indul be, de miután ráéreztem az ízére már legszívesebben le sem raktam volna, persze a legakciódúsabb rész mégis csak az utolsó száz oldal volt.

Lehet, hogy csak azért tetszett, mert már nagyon hiányzott ez a világ. (Utána egyből el is olvastam a CoFA-t.) Bírtam a karaktereket. Tessáról ugyan még nem tudtunk meg eleget szerintem, ahhoz képest, hogy ő a főszereplő, és szerintem nem Clary-s a karaktere, akárki akármit mond. Will karaktere valóban hasonlít Jace-ére, de feltételezem valamilyen rokoni kapcsolatban állnak egyrészt, másrészt Will néha már-már olyan bunkó volt, hogy felrúgtam volna legszívesebben. De a negatív felszín ellenére természetesen pozitív tulajdonságokkal is fel van szerelkezve, például a mérhetetlen gondoskodás Jem felé.  Ezzel szemben Jemből hiányolom, hogy nincs benne egy szemernyi gonoszság sem… vagy valami hiba… túl tökéletes. (Megment egy macskát az ég szerelmére! :D)

Szerintem nem számít spoilernek, ha elárulom, hogy két (és fél) ismert szereplő is feltűnik: Magnus Bane és Church. Ezzel csak még jobban úgy éreztem, hogy én kötődöm ehhez a sztorihoz – imádom Magnust! Persze jobb lenne, ha nem mindig úgy jelenne meg a fejemben, mint az Árnyember a Hercegnő és a békából khm… Churchnél, mikor rájöttem, hogy ez Church, már igazán csak röhögni tudtam.

Ez a dolog fordítva is működött. Amikor a CoFA-t olvastam utána, és megemlítették benne Willt szinte szabályosan kiabáltam szegény könyvemmel, hogy MONDJATOK MÁR VALAMIT  MONDJATOK MÁR VALAMIT!

A szívemnek kedvessé vált szereplők mellett tetszett az is, hogy viktoriánus korban játszódik a történet, így a jól megszokott Árnyvadászok meg vámpírok mellé kaphattunk egy adag Jane Austent is. (Nos, mínusz pár év.) Hitelesek voltak a helyszínek, de ami leginkább meglátszott a hiteles nyelvezet volt. A fejezetek elejére is korabeli művekből való idézetek kerültek. (Keatsnél megvettek kilóra. Bevallom.)

Ami nem tetszett: ezek az óramű teremtmények… hát ez nagyon nem jött át.

Voltak azért ebben a könyvben későbbi részre utaló dolgok, ezt díjaztam, és a vége is cliffhanger volt… habár van egy erős sejtésem mi sül ki belőle.

Mindezek azért eléggé megszerettették velem ezt a kis prequelt és már alig várom a Clockwork Prince-t. :)

u.i.: A borító egyszerűen gyönyörű szerintem! Imádom!

u.i.2: !!SPOILER!! Ha a trilógia során Jem meghal hát én tüntetést szervezek :)

Simone Elkeles - Rules of attraction (PC #2)

„La cucaracha, La cucaracha, Ya no puede caminar, porque no tiene, porque le falta, tovább nem tudom, la la la la!”

(az idézet magyarázata: nagyon szeretnék valami olyat kiemelni a könyvből, ami átadja a hangulatát, de nincs kedvem fordítgatni) (amúgy ha jobban belegondolok ez is eléggé átadja :D)

Miután a Fuentes család élete Chicagoban fenekestül felfordult, Carlos és Luis anyjukkal Mexikóba költöznek. Hiába látta, hogy bátjya bandatagként miken ment keresztül, Carlosból ugyanúgy rosszfiú lesz, ám úgy tűnik, meg kell változnia.
A középiskola utolsó évére bátyjához, Alexhez költözik Coloradoba, ahol semmi sem tetszik neki és ezt nem is fél kimutatni. A helyzet akkor fordul még rosszabbra, amikor Carlos kénytelen beköltözni egyik iskolatársának, az idegesítő Kiarának családjához. A rosszfiús imidzset nem könnyen veti le, de nagy hatással van rá az őt önzetlenül befogadó család. Hát még az az idegesítő Kiara…

Azt kell mondjam, abszolút nem bántam meg, hogy rátaláltam Elkelesre. Mostanában (na jó, már 1-2 éve) YA fantasy lázban égek és nehéz olyan nem fantasy-t találnom, ami tényleg igazán leköt, de Simone Elkeles könyvei pont ilyenek, főként a legelső, amit olvastam, a Perfect chemistry. Hál’ Istennek akkor nem ért véget az utazás, ugyanis ez egy háromrészes sorozat. (Perfect chemistry, Rules of attraction, Chain reaction – A Perfect chemistry elvileg ősszel jön magyarul a Könyvmolyképzőtől, a Chain Reaction pedig augusztus 16-án angolul)

A sorozatban a 3 Fuentes fiú, Alex, Carlos és Luis történeteit ismerhetjük meg.

A Rules of Attractionben a középsőn, Carloson van a sor, hogy berobbantsa a latin macsót egy gyanútlan környezetbe.
A fiú még a bátyjánál is nehezebb eset. Míg Alex pimasz modora mögött egy okos, rendes fiú bújt meg, Carlosnak nem áll szándékában jófiút játszani. Goromba, bajba keveredik, a suli bombázójának csapja a szelet és próbálja a legjobbat kihozni az elfuserált helyzetből.

Új ’lakótársával’, Kiarával is imád incselkedni, de a lány jobb ellenfélnek bizonyul, mint gondolná.
Kiara nincs éppen a gimi menői között, nem érdekli a bulizás vagy a ruhák, sokkal inkább az autószerelés. Persze ő is lányból van, és Carlos leveszi a lábáról.

Annak ellenére, hogy nagyon tetszett ez a rész is és a szereplőket is megkedveltem, (habár Carlos néha nekem inkább bunkó bunkónak tűnt vicces bunkó helyett) valahogy Carlos irányából nem jött át az átmenet a ’de gáz ez a Kiara lány’-ból a ’hú de szeretem’-ig.

A sorozat szépsége még az is, hogy az előző kötet szereplői is felbukkannak olykor-olykor, és ez valahogy teljesebbé teszi a történetet.

Habár imádtam ezt is, ha a Perfect chemistry-nek 5 pontot adtam, ennek akkor is kénytelen leszek kevesebbet adni.

u.i.: Végre olyan borítók, amik kapcsolódnak a könyvhöz! :D

u.i.2: Itt a könyv trailere.

Suzanne Collins - Hunger Games (Az Éhezők Viadala)

„Pusztítani sokkal egyszerűbb, mint új dolgokat alkotni."

A történet egy nem túl távoli, alternatív jövőt jelenít meg. Az egykori Észak-Amerika romjain új birodalom született: Panem. Panemet a Kapitólium irányítja és 12 körzetből áll. Valaha 13 volt, de a körzetek lázadását a Kapitólium kegyetlenül leverte és a tizenhármas körzetet eltörölte a Föld színéről. Megtorlásul bevezette az ún. Éhezők Viadalát, ami egy élő reality show, ahol minden körzetből két-két fő képviselteti magát minden évben, hogy a túlélésért és a győztesnek járó életfogytig tartó dicsőségért küzdjenek.
A 24 versenyzőt (12 fiú és 12 lány) véletlenszerű sorsolással választják, 12 éves kortól minden évben nagyobb az esély, hogy bekerülsz.
Katniss Everdeen a Tizenkettes Körzet lány képviselője, habár nem őt választják ki. A 16 éves lány 12 éves húga helyett megy el az Éhezők Viadalára azzal a tudattal, hogy nagy valószínűséggel már haza sem jön többet.
A sztori végigkísér minket a Viadalon, megismerjük a Kapitólium diktatúráját, hogy hogyan csinál 24 többnyire ártatlan gyerekből hidegvérű gyilkosokat.

A Hunger Games nagyon jó könyv volt. Már maga az alapötlet is, hiszen a XXI. századi, celebek és pénz uralta világunkban nehéz elképzelni, hogy ez egyáltalán lehetséges. A történet fiktív, de sajnos egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy a jövőben megtörténjen ilyen, hiszen nem állunk túl messze tőle és a történelem során is érték már az embereket durva meglepetések.

Végig próbáltam úgy gondolkodni a történetben, hogy mit tennék én? Már akkor pánikba esnék, amikor kiválasztanak. Értek-e én bármihez is, ami a túléléshez szükséges? Nem. De szerencsére Katniss igen. A lány nem csak azért küzd, hogy megőrizze fizikai létét, de emberségét is próbálta megőrizni, hiszen látta, hogy körülötte az életösztön mindenkit vérszomjas állattá változtat.

Néha kommentáltam is magamban az eseményeket: miért nem nyilazod már le őket? Hiszen ölsz vagy megölnek. Persze az egész nem ilyen egyszerű.

Az írónő kitűnően megjeleníti a feszültséget, a szereplők dilemmáit és azt, hogy ezek az emberek mennyire kiszolgáltatottak és gyakran mennyire tehetetlenek.

A könyv vége lezáratlan, ezzel is kínozva szegény ént, hogy vegyem meg a többi részt is!

u.i.: Az eszem megáll, hogy ezek az angolok nem bírnak könyvet kötni! Szerencsétlen drágám gerince nagyon oda van. Ugyanez a helyzet a Scholasticos Lingeremmel...

Lottó

Abszolút érdekes amúgy, hogy az emberek többsége (lsd. anyukám, apukám) a lottóról álmodozva a város szép negyedében lévő gyönyörű házakat kémleli, vagy autósmagazint járat... én meg mit csinálok? Bemegyek a Libribe. Vagy az Alexandrába. És nekem már ez is elég, hogy költsem a képzeletbeli milliókat... meg is osztom veletek, hogy mik azok a könyvek, amiket MUSZÁJ megszereznem...

            

Ezek azok a könyvek, amiknél úgy érzem, hogy nem tudok nélkülük élni... A 12 könyvből már olvastam 4 darabot, de ezek is kellenének... :) Ja meg természetesen emellé a Harry Potter 1-6.

Simone Elkeles - Perfect chemistry

" - Miss Ellis? – szól Mrs. Peterson. – Maga következik. Mutassa be Alexet az osztálynak.
- Ő itt Alejandro Fuentes. Amikor éppen nem az utcán lógott és ártatlan embereket zaklatott a nyáron, végigturnézta a város börtöneit, ha értik, hogy értem. Legtitkosabb vágya, hogy főiskolára menjen és kémiatanár legyen, mint maga, Mrs. Peterson.
Brittany győztes mosolyt villant felém, mintha ő nyerte volna ezt a kört. Gondold újra, Hófehérke.
- Ő itt Brittany Ellis - mondom, és minden szem rám szegeződik. – Ezen a nyáron eljárt plázázni, új ruhákat vett, hogy növelje a ruhatárát és plasztikai műtétre költötte apuci pénzét, hogy felturbózz a, öhm, lökhárítóit. Titkos vágya, hogy még érettségi előtt egy mexikói sráccal járjon.”

Brittany Ellis élete tökéletes. Legalábbis a látszata: tökéletes család, tökéletes ház a város gazdag, fehér felében, egy tökéletes pasi… Pedig a valóságban Brittany apját alig látja, az anyja csak kritizálni tudja, családja rejtegeti a világ elől a lány visszamaradott nővérét, Shelley-t és barátja sem ugyanaz az ember, akitől a nyár elején elvált.
Végzős évének kezdetével egyre jobban kezd lebomlani a Brittany számára oly’ fontos tökéletes imidzs. ennek fő oka a ráerőszakolt kémiaórai partner, Alex Fuentes.
Alex, a mexikói bandatag rendkívül élvezi az általa gyűlölt lány megszégyenítését. Megveti a lány tökéletes életét, így minden alkalmat megragad, hogy szórakozhasson az ő kárára: barátjával, Luckyval fogadnak, hogy Alex Hálaadásig lefekteti a lányt, ezzel borsot törve az ő és barátja, Colin orra alá.
Alex ekkor még nem sejti, hogy nem csak Brit tökéletes imidzse halad a szakadék felé, hanem az ő macsósága is veszélybe kerül.

Valahogy amikor könyvekről írok – vagy egyáltalán valamiről írok – mindig azzal a veszéllyel jár, hogy fel kell fednem legbelső érzéseimet és ez már egyből olyan is, mintha tökre lecsupaszítanám magam – lelkileg.
Például ha elmondom, hogy ezen a könyvön aztán nevettem, bőgtem, izgultam…
Kétségtelen, hogy romantikus történet, ergo egy kissé nyálas és klisés. (lsd. fogadás, Brit és Alex ellentétei, habár bál nem volt benne) De ez abszolút nem gond és jelen esetben egyáltalán nem negatív jelző, mert ez a történet egyszerűen fantasztikus, minden romantikus lelket biztosan megérint.
Egyrészt a tény, hogy ebben a történetben minden van: társadalmi különbségek, családi problémák, barátság, árulás, szerelem és még halál is.

Az írónő egyszerűen fejezi ki magát, mégis magával sodró történetet kerekített nekünk, csodás jelenetekkel.
Mindkét főszereplőt tökéletesen bemutatja, mindketten hús-vér emberek, pozitív és negatív tulajdonságokkal. Brittany a külsőségek megszállottja, hogy ne kelljen felfednie igazi énjét és azért küzd, hogy szüleinek megfeleljen. Próbál azért tenni, hogy jobb hely legyen a világ: csiszolni a város északi és déli felének ellentéte között (vagy legalább az iskolában), törődni a testvérével és jó útra terelni azt, akit kell.
Alex kemény bandatagnak mutatja magát, ehhez társul pimasz humora is, pedig csak azért van benne a veszélyes Latino Blood nevezetű mexikói bandában, hogy védelmet nyújtson családjának, és hogy testvéreinek jobb élete lehessen.
Mindketten a szívünkhöz nőnek a történet során. A két főszereplő jellemfejlődésen megy keresztül, viszont anélkül, hogy valós lényüket teljesen elveszítenék – ezt díjazom!

Az ellentéteket nem csak a szereplőkön, hanem a helyzeteken is látjuk, pl. a két család háza, egy mexikói esküvő és egy nap apuci tóparti házában, a „fehér” és a mexikói fiatalok a tengerparton.

Kellene mondanom negatívumot is, hogy Elkeles ne bízza el magát? Őszintén szólva egyetlen rossz szót sem szeretnék rá mondani, de érdemes megjegyeznem, hogy elég sok a spanyol kifejezés benne, ami eleinte eléggé zavart, de kb. a felétől már egészen megszoktam. A legvégén volt egy kis hatásvadász túlzás, amin könnyeim közt jól felröhögtem, de sajnos azt kell mondjam, ezen kívül nem túl sok hibája van a Perfect chemistry-nek.

Ezután tuti rávetem magam Elkeles többi könyvére, kezdve a folytatással (Rules of Attraction), de az is fix, hogy a PC-t sem most olvastam utoljára!

Hatost érdemelne, de sajna csak ötösig vannak gyártva a képek. :))

u.i. Alex Fuentesként végig Luke Pasqualino képe lebegett előttem, akit a Borgiasból vagy a Skins második generációjából ismerhettek… azonban a Katy Perry Hot&Coldjából ismerős Alexander F. Rodriguez sem elhanyagolható választás!

u.i.2: Ez a könyv a Taylor Swift hangulatot is kihozta belőlem, szóval:

Könyvek szerintem

A kérdések innen származnak: http://nancykonyvei.blogspot.com/

01)A múlt év legjobb könyve
Kiadási évekkel hadilábon állok, de azt hiszem az Anna and the French kiss 2010-es.

02) Több, mint 3 alkalommal olvastad
A Harry Potter összes része, főleg a Főnix rendje.

03) Kedvenc könyvsorozat
J.K. Rowling – Harry Potter
Cassandra Clare – The Mortal Instruments
Maggie Stiefvater – Mercy Falls farkasai (vagy mi a neve ennek a trilógiának :D )
A „gyerekkor” kedvéért pedig:
Darren Shan – Vámpírkönyvek
Ann Brashares – Négyen egy gatyában (és folytatásai)

Amúgy sajnos elég sok sorozatot fogok ki, és sajnos nagyon sokat szeretek is, de ezek a favoritok.

04) A sorozat kedvenc része
Harry Potter: Harry Potter és a Főnix rendje
The Mortal Instruments: City of glass (Üvegváros)
Mercy Falls farkasai: Shiver
Vámpírkönyvek közül nem tudnék kiemelni kedvencet, ugyanis akkoriban mindegyiktől kábé leesett az állam. Viszont legkevésbé talán A Lelkek tava tetszett.
Ann Brasharestől szerintem az első és az utolsó.

05) Boldog leszel ettől a könyvtől
Az aranyos kis YA könyvek, idén leginkább Anna and the French kiss.

06) Szomorúvá tesz
Audrey Niffenegger – Az időutazó felesége, ezt először végigbőgöm, aztán egész nap ne szóljon hozzám senki.
Meg Rosoff – Majd újra lesz nyár…

07) Leginkább alulértékelt könyv
Leginkább azok a könyvek jutnak eszembe, amik Könyvmolyképzősök, még a Twilight előtti időkből, pl.: Kevin Brooks - Lucas

08) Túlértékelt könyv
Kami Garcia, Margaret Stohl: Beautiful creatures
Jane Austen: Büszkeség és balítélet (jó, jó, én is szeretem, de elvonja a figyelmet sokkal jobb alkotásairól, pl. a Meggyőző érvekről!)
Stephen King - Ragyogás

09) Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis(és még mennyire...)
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
J.K. Rowling: Harry Potter

 10) Kedvenc klasszikus
Jane Austen – Meggyőző érvek
Charlotte Bronte – Jane Eyre
Dosztojevszkij – Bűn és bűnhődés
Balzac: Goriot apó

11 ) Ami nagyon nem tetszett
Stendhal: Vörös és fekete
Stephen King - Ragyogás

12) Amit valaha szerettél, de most már nem
Csak olyanokat tudnék mondani, amiket már „kinőttem”, pl. Thomas Brezina könyvei, és persze a Twilight saga, amit még mindig szeretek, csak na.

13) Kedvenc író
Nem nagyon szeretek kedvenc írót mondani, mert ő is tud akár rosszat említeni, de megemlíteném pl. Christopher Moore-t, akinek a könyvei nagyon röhögősek, illetve Rowlingot, aki pedig mesterien dolgozta ki könyveit!

14) Kedvenc könyv az írótól
Christopher Moore – Mocskos meló, Biff evangéliuma

15) Kedvenc férfi karakter
Anna and the French kiss – Étienne St. Clair
TMI – Jace
Hush Hush – Patch
Shiver – Sam
A neveletlen hercegnő naplója – Michael (:D)
Bűn és bűnhődés - Raszkolnyikov

Basszus ezt sorolhatnám egy ideig. :D

16) Kedvenc női karakter
Anna and the French kiss – Anna
Meg Cabot hősnőit is bírom :)

17) Kedvenc idézet a könyvből
Ez egy kissé brutál kérés…

18) Csalódtál benne
Stephen Kingtől nagyon sokat vártam, ezért is hagyott mély nyomot bennem, mikor a Ragyogáson szó szerint elaludtam.

19) Legjobb adaptáció
Ez nem tudom pontosan mit takar. Tündérmese feldolgozás az ilyen? Alex Flinnel barátkozom, de az ő színvonala elég ingadozó szerintem.

20) Kedvenc romantikus
Stephanie Perkins – Anna and the French kiss

21) Gyerekkori kedvenc
Thomas Brezina könyvei, illetve az első kedvenc könyv, amire emlékszem: Végh György – 1 kutya, 2 cica

22) Kedvenc saját könyved
Cassandra Clare – City of glass (Üvegváros)

23) Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra
Margaret Mitchell – Elfújta a szél
Audrey Niffenegger – A Highgate temető ikrei

24) A könyv, amit bárcsak többen olvasnának
Ide inkább nem szeretnék semmit írni, tanulva a Twilight hype-ból.

25) A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni
Minden könyvben leginkább a beszélő.

26) A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben
Ilyet nem tudok, inkább csak megerősített a valami iránt érzett hitemben szerintem.

27) Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben
Cassandra Clare – City of glass (Üvegváros)

28) Kedvenc könyvcím
Passz.

29) Mindenki szerette, kivéve te
Tonya Hurley – Ghostgirl (nem volt rossz, de nem fogott meg)

30) Abszolút kedvenc könyv
Meg Rosoff – Majd újra lesz nyár…
A. N. – Az időutazó felesége