Stephanie Perkins - Lola and the boy next door

„- Tudom, hogy nem vagy tökéletes. De pont a tökéletlenségünk tesz minket tökéletessé valaki más szemében.”

Lola Nolan nem mindennapi lány. Jelmondata, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy mindennap ugyanaz az ember legyünk, így imád ’beöltözni’ és imád mindent, ami a divattal kapcsolatos. Rokoni kapcsolatai elég kuszák, ráadásul családjának még az idősebb, rocksztár barátjával is gondjai vannak. De Lola mégis jól érzi magát a bőrében. Míg vissza nem költözik szomszédjukba a Bell család. Akárhányszor csak erre gondol, eszébe jut a kínos helyzet, amibe pár éve keveredett a Bell ikrekkel. Ráadásul Cricket Bell volt a gyerekkori szerelme. Lola igyekszik elkerülni a családot, de rá kell jönnie, hogy a Crickettel való találkozás nem csak szomorú emlékeket idéz fel benne…

Legjobb lesz, ha egyből a közepébe is vágok.

Ez a könyv csalódás volt számomra. Sajnos – vagy nem sajnos – az elődje, az Anna and the French kiss egy minden ízében tökéletes YA regény és egyből kedvenc könyveim közé került, nyugodt szívvel tudom mindenkinek ajánlani, de tényleg.

Lola szerencsétlensége pedig csak most tudatosult bennem igazán:  mindig írok a bejegyzések elejére egy kis ismertetőt, nem csak a fülszöveget másolom ki, hiszen az nagyon homályos tud lenni, jobb, ha már tudjuk miről is szól a regény amit olvasni fogunk. Itt viszont óriási gondban voltam, egyszerűen nem tudtam mit is írjak róla, mert hát… cselekmény valóban nincs. Legalábbis olyan, amit le tudnék írni hosszabban és az asztalba vertem már a fejemet, hogy ki tudjak erőszakolni magamból pár sort.

Itt jöttem rá, hogy habár goodreads-en 4-et adtam neki, molyon 3.5-öt, igazándiból Lola csak hármast érdemel.

Fáj a szívem, de komolyan, mert Stephanie Perkins nagyon szimpatikus és az Annától tényleg eldobtam az agyam. 

Itt viszont amit kaptunk: aranyos, szerethető karakterek, akik szintén nem voltak kiforrottak. Cselekmény nem sok, hangulat van, de felejtős.

Stephanie próbált belerakni dolgokat, de tényleg semmi sem volt kifejtve, pedig nem volt rövidebb sokkal szerintem, mint az Anna.

Cricketnek már a neve is nagyon édes, de sajnáltam szegényt, hogy ilyen regényben kapott csak helyet, mert benne lett volna még potenciál.

Míg olvastam, sosem éreztem leküzdhetetlen vágyat, hogy eldobjak mindent és rávessem magam a könyvre.

Felbukkant benne Anna és St. Clair is és szinte azt mondhatom, hogy amelyik jelenetben benne voltak, ott tuti, hogy ők álltak a középpontban. Imádom őket, de sajnos egy regényben a főszereplőkön kellene, hogy legyen a hangsúly és nem szabadna hagyni, hogy a huszadik mellékszereplő lopja el a reflektorfényt.

Azt hiszem mást nem is tudok mondani.

Kody Keplinger - The DUFF

„- Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy jól vagy… és hogy ő is jól van.  Ugye nem szúrtad le a srácot vagy ilyesmi? Mármint, tökre elítélem a szexi fiúk legyilkolását, de ha segítség kell eltemetni a holttestet, tudod, hogy hozom az ásót.”

Bianca Pipert abszolút hidegen hagyja a párkapcsolatok világa. Középiskolában amúgy sem lehet szerelmes az ember, mert a szerelem kialakulásához évek kellenek! Ráadásul két gyönyörű barátnője mellett amúgy sincs sok esélye, de ez nem is zavarja. Annyira. Egészen addig, míg a suli hímringyója, Wesley Rush oda nem sündörög hozzá és arra kéri a lányt, hogy beszélgessen vele, hiszen ha látják a barátnői, hogy Wesley mennyire rendes a lánnyal akkor a srác nagyobb eséllyel indul náluk. Hiszen Bianca mégis csak a dundi, csúnya barátnő a három lány közül…
Bianca magabiztos lánynak érzi magát, de ezután már nem tudja kiverni a fejéből, amit Wesley mondott, ezért valós problémái helyett emiatt emészti magát. Közben az egész élete is fenekestül felfordul és ahelyett, hogy legjobb barátnőivel őszinte lenne, a problémák elől az általa legutáltabb személy karjaiba rohan…

Már az elején érdemes elmondanom, hogy ez a könyv a maga műfajában tökéletes alkotás volt, hiszen többnyire olyan dolgok jelentek meg benne, amik nagyon sok ember tinédzseréveit végigkísérik: a szülők válása, kizökkenés a megszokott életből, az új dolgoktól, az ismeretlentől való félelem. Amikor rájövünk, hogy mennyire fontosak nekünk a barátaink, de néha egyszerűen annyira nehéz beavatnunk őket abba, amire nem igazán vagyunk büszkék…

És persze a nagybetűs probléma, az önbizalom és az, hogy mit gondolsz saját magadról. Vajon higgyem el a világnak, hogy csak mert nem vagyok 1.80 magas, szőke istennő máris kevesebbet érek?

A komoly témák mellett viszont azt is ki kell emelnem, hogy ez a könyv hihetetlenül szórakoztató, nem is emlékszem mikor olvastam el utoljára ennyire gyorsan egy könyvet. Nagyon olvastatja magát, tele van jó szövegekkel, a főszereplő pedig egy csupa szív, kissé feminista és rettenetesen szókimondó hölgyemény, mindenről megvan a véleménye.

Az őszinte hangot csak még hitelesebbé teszi, hogy az írónő, Kody Keplinger még csak 19 éves, vagyis mikor ezt a könyvét megírta, kb. 17 és fél éves lehetett, PONT MINT ÉN! Kissé gázos rám nézve, mármint, ülök a szobácskámban és hát oké… Mindenesetre hajrá Kody, jó vagy! :)

Kody iszonyúan jól rakta össze a karaktereket. A kedvencem Bianca, habár az elején még azt hittem nagyon más lesz ez a lány, azért mégis megkedveltem és meg tudtam érteni miért Wesley-vel beszélte meg a problémáit barátnői helyett. Egy idegennek néha jobb kiönteni a lelkedet. Persze néhány öhm cselekedetével a valóságban nem értettem volna egyet, de tekintve, hogy ez egy regény és a vége sejthető volt megbocsátottam neki.

Bianca barátnői, Casey és Jessica pedig abszolúte olyan barátnők, akiket bárki megirigyelne. Hiába teljesen más a három lány, összeköti őket ez a sokkal nagyobb kötelék, mint szimplán az, hogy hasonlóak vagy közös az érdeklődési körük és ők aztán tényleg mindig számíthatnak egymásra, még akkor is ha egy kis James McAvoy maraton van kilátásban. (Jajj de ott lettem volna velük! Sajnos az én barátaim nem osztják rajongásom… :( De ezen kívül megfelelnek a fenti kritériumoknak! :)) )

Wesley (James McAvoy Wantedos karakterét is így hívják mellesleg. Véletlen?) pedig valóban egy kis hímringyó, de szerintem a regény végéig mindenki bele fog zúgni, mert abban igaza volt a gyereknek, hogy ő soha nem ígért senkinek semmit és végig őszinte volt.

Végül csak annyit, hogy sajnáltam, hogy nem előbb olvastam el, hiszen már nagyon régen kinéztem magamnak, de jobb később mint soha! Figyelemmel fogom kísérni Kody karrierjét, az tuti!

Minden tininek ajánlom, a nyelvezete sem nehéz, viszont elég gyakran előfordul benne az a bizonyos f betűs szó emellett szexuális tartalom, szóval akiben ez lelki kárt tehet, az ne olvassa el.

Ja és matekórán se olvassátok, mert sajnos nagy az esély a hangos felröhögésre. Mindazonáltal sokkal jobb, mint a mértani sorozatok.

u.i.: Bianca azért annyira nem lehetett a DUFF. Azért Wesley mégiscsak a suli szívtiprója meg ott volt Toby is.

u.i. 2 : Itt egy kis James McAvoy montázs. Mert megérdemlem.