Szemezgetés a várólistámról, avagy molygondok

       A molyok fő ismertetőjele: kilométer hosszúságú várólista. Több száz könyv a kindle-ön, roskadozik polc az olvasatlanul árválkodó könyvekkel, de azért "véletlenül" betévedünk a Libribe, Alexandrába, kedvenc second hand idegennyelvű könyvesboltunkba, vagy elcsábulunk a bookdepository.co.uk emailjeitől, és valamilyen rejtélyes módon valaki becsempész újabb és újabb könyveket abba a fránya bevásárlókosárba.
Ez olykor idegesítő, de hát reméljük hosszú életünk lesz, és mindent elolvasunk. Majd egyszer.

A fő probléma az újraolvasás. Minél több könyvet olvasunk, annál több kedvencünk lesz, amiket MUSZÁJ újraolvasnunk. A minap is ránéztem a polcomra, ott virított a Clockwork Princess, és egészen megremegett felé a kezem, de nem tehettem... mert éppen az Insurgentet, a Divergent folytatását olvasom újra. Azt meg kell, mert hamarosan kijön a harmadik rész, és semmire nem emlékszem szinte belőle... ugye már értitek?
És tök mindegy, hogy mennyire jó a könyv, amit éppen olvasol. Az Elveszett Próféciákban például most született meg az Antikrisztus, és nagyon bejön a könyv stílusa, mégis... az újraolvasások vágya leküzdhetetlen.

Viszont nagyon jó kis könyvek várnak rám a közeljövőben, így gondoltam szemezgetek erről a bizonyos várólistáról, hátha nektek is megjön a kedvetek valamihez!

Sorozatok folytatása:

                                                        Richelle Mead Bloodlines sorozatának negyedik része... az Indigo Spellben végre minden szép és jó volt, aztán BUMM, vége is... megölsz, te nő! (2013. november 19.)









Sarah Rees Brennan The Lynburn Legacy c. sorozatának második része. Az első rész, az Unspoken meglepően feelgood olvasmány volt, csodálkozom is, hogy nem írtam róla... Remélem a második rész is méltó lesz hozzá. (2013. augusztus 29.) (MIIII EZ MÁR MEGJELENT??? *eldobja az Elveszett Próféciákat* *majd visszaveszi a kezébe mert előbb BE. KELL. FEJEZNI.*) 






És az emlegetett Divergent sorozat 3. és befejező része, az Allegiant, Veronica Roth tollából. Egyszerűen epikus befejezést várok és kész, nem érem be kevesebbel, túl nagyra tette a mércét Roth néni. (2013. október 22.)








Számomra új könyvek:

  


Ez persze csak pár a sokból... ti hogy álltok?

Shannon Hale: Austenland

„Ha nő lennél, csak annyit kellene mondanom, hogy ’Colin Firth vizes ingben’ és azt mondanád ’Ah’.”

Jane Hayes harmincas karrierista new yorki nő. Valószínűleg ez az oka, hogy az összes kapcsolata tönkrement, de nagyban közrejátszik rajongása is egy bizonyos Mr. Darcy iránt. Főleg, ha a BBC-s Mr. Darcy-ról van szó. A Büszkeség és balítélet főhőse Jane számára a tökéletes férfi, aki még visszautasítani sem tudja őt, hiszen fiktív karakter, Jane pedig minden eddigi barátját hozzá hasonlította.
Gazdag nagynénje, miután felfedezi a lány rajongását a történettel, végrendeletében angliai nyaralásra küldi Jane-t, ahol három hétig Jane Austen korában élhet, kosztümös fiatalemberekkel incselkedhet, de legfőképpen, elgondolkodhat azon, hogy tényleg kell-e ez neki.

Egy újabb könyv, amit annak a hatására olvastam el, hogy láttam a film előzetesét. Nem mintha annyira Oscar gyanús filmnek tűnne, de kellemes kis limonádénak megteszi, maga az ötlet meg elég humorosnak látszik.

Habár a Büszkeség és balítéletért annyira nem rajongok (habár a Lizzie Bennett Diariest imádtam!), a kosztümös drámák világa engem is beszippant, szóval ki ne akarna egy olyan helyen nyaralni, ahol ezt át is élheti? Elveszik az elektromos kütyüjeid, megtanítanak a korabeli etikettre, és bele is vetheted magad a mókába.

Ez volt a bajom a könyvvel. Adott volt ez a nagyon jó ötlet, lehetőség jó poénokra, valamennyire pezsgő cselekményre is, de sajnos, egészen a végéig eléggé unalmas volt. Tényleg pár órás, könnyed olvasmány, nem is vártam sokat, és a szórakozást tulajdonképpen megkaptam, de az írónő egyszerűen nem aknázta ki a rengeteg humorforrást.

Ami még fura volt, hogy mennyire kevés a szereplő. Ezt az üdülést a tulajdonos nagyon nagy biznisznek tüntette fel, ahhoz képest elég kevés színész játszott a parkban.

A szereplőket nagyon nehéz bekategorizálni. Jane-t csíptem, bár kicsit ellentétes volt a személyisége. Nagyon szkeptikus volt a környezetével, a parkkal szemben, és nem nagyon figyeltem meg a személyiségében mélyen elrejtett BB rajongót, inkább a karrierista csajt. Ennek ellenére akárcsak egy valamirevaló Austen hősnőnek, pörgött a nyelve rendesen.

A parkban dolgozókat még nehezebb bekategorizálni, hiszen a kosztümben parádézó színészekről sosem tudtuk, hogy mennyire üt át valódi személyiségük.

Ami nagyon tetszett az a vége volt. Volt a történetben egy kis csavar, ami után egy ideig nem tudtuk mi fog következni, de szerencsére megkaptuk az austeni boldog véget.

Spoileresen a végéről:

Nagyon kedveltem Martint a történetben, és le voltam döbbenve, mikor kiderült róla, hogy ő is színész. Már azért is, mert így amennyire jónak tűnt ez a park az elején, annyira visszataszító lett a végére. Mert az oké, hogy odamennek a nők, akik tudják, hogy "el fogják őket csábítani" a színészek, de így, hogy Jane nem tudta, szimplán genyóság. És azért adja a pénzét, hogy csalódjon? Becsapják? Ráadásul ez már-már prostitúció...

Viszont ez arra volt jó, hogy Jane belássa: kár üldöznie ezt a fantáziát, hiszen még Austen világában sem volt minden tökéletes, mindenkinek a maga idejében kell élnie, és nem a múltba tekinteni vagy egy idealizált alakot keresnie...
Ennek ellenére természetesen mégis megkapta az álompasit, hogy azért happy endünk legyen!;)

A film egy fokkal várósabbnak tűnik!:)

Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat (Kedvcsináló)

„Nekem volt egy határozatlan idejű megállapodásom Istennel: én hajlandó vagyok hinni benne – már úgy nagyjából –, amíg ő hagy engem aludni vasárnaponként.”

Rose Hathaway és legjobb barátnője, Lissa Dragomir szökésben vannak, mióta két éve otthagyták a montanai Szent Vlagyimir Akadémiát. Sikeresen elrejtőztek a gonosz vámpírok, vagyis strigák elől, de két év után az Akadémia őrei rájuk találnak, és visszahurcolják őket az iskolába, ahol egész életüket töltötték.

Így kezdődik a hatrészes Vámpírakadémia sorozat, ami már mondhatni nem mai gyerek, hiszen az első rész 2007-ben jelent meg, és 2013-ra már a spin-off sorozat, a Bloodlines harmadik részénél járunk.

Jogos kérdés, hogy akkor mi a fenéért most fedeztem fel? A válasz nagyon egyszerű. A Twilight után elkapott a vámpír láz, mára viszont már herótom van egyszerűen tőlük. Na meg, ha valaki egy pillantást vet a borítóra, azt hiszi valami gagyi szoftpornót kap a pénzéért, a címéről pedig ne is beszéljünk… ugyanakkor ott van az a nem túl nagy, de kemény mag, akik imádják a sorozatot, és molyon is 90%+-os az értékelése. Ez gyanús volt.

Szóval kezembe kaptam a régóta várólistás kötetet… és hét nap múlva arra eszméltem fel, hogy ki is végeztem a sorozatot.

Természetesen az is segített, hogy a kötetek nem Trónok harca hosszúságúak, de a folyamat fő mozgatórugója az volt, hogy Richelle Mead egy hihetetlen akciódús sztorival ajándékozza meg olvasóit, hogy csak lesünk, a vége pedig szinte kivétel nélkül izgalmas cliffhanger, szóval jobb is, hogy rendelkezésünkre áll az összes kötet.

Annak ellenére, hogy a többi ifjúsági regénnyel szemben tényleg azért győz kiütéssel (no pun intended), mert izgalmas a cselekménye, rendkívül szerethető benne a szerelmi szál, ami sosem megy át a nyálas kategóriába, a főszereplők jól kidolgozottak, nem nehéz őket megkülönböztetni, és külön imádom a főszereplő és narrátor, Rose szarkasztikus humorát, és tetszik, hogy az alapvetően komoly történésekbe azért vegyül egy kis középsulis dráma is.

De az igazán döntő tényező számomra az volt, hogy bár alapvetően vámpírkönyvről beszélünk, ez alig észrevehető. Ez furán hangzik, de igaz. Vázolom Mead vámpíruniverzumát:

Kétféle vámpír létezik a világban: a Moroi (morák) és a Strigoi (strigák). Mindkét csoport az emberektől elzártan él, de több lényeges különbség is van köztük, így ellenségek.

·         A morák: - születnek, két mora szülőtől
                 - ritkábban isznak vért
                 - csak olyanokból isznak („Etetők”), akik önként vállalkoznak rá            
                 - nem élnek örökké, csak valamivel tovább, mint az emberek
                 - különleges képességeik vannak: tudják idomítani uralni az elemeket
                 - a társadalmukban van egy uralkodó, és 12 mondhatni nemesi család

·         A strigák: - önként vállalkoznak, vagy teremtik őket
                 - gyakran és sok vért isznak…
                 - …amiért leginkább ölnek
                 - örökéletűek

Rajtuk kívül még léteznek a dhampirok, vagyis félvámpírok. Ők egy mora és egy dhampir szülő gyermekei, vagy ritkább esetben ember és mora viszonyból születnek, de ezt eléggé megvetik, mert nem keverednek emberekkel.
A Szent Vlagyimir Akadémián a dhampirok együtt nőnek fel a morákkal, ám belőlük 18 éves korukban őrzők válnak, akiknek a feladatuk, hogy életük árán is megvédjék a morákat a strigáktól, akiket nem éppen harcra képeznek ki.

Kedvenc szereplők:

·         Rose Hathaway: A dhampir lány végre egy igazi BAMF, ami nagyon ritka manapság a tehetetlen hősnők világában. A sorozat elején még felelőtlen és vakmerő, de a történet előrehaladtával tanul egy kis alázatot is, ami szerintem nagyon jó karakterfejlődés a részéről. Bírom a humorát, és tetszik, hogy az esetek többségében tudta mi a helyes, és képes volt áldozatokat is hozni érte. (Spoiler: Valószínűleg a sorozat legszomorúbb kinyilatkoztatása volt, mikor kijelentette, hogy és most elindul megölni a szerelmét.)

·         Dimitri Belikov: A szintén dhampir és orosz isten Dimitri a Szent Vlagyimir Akadémián őrző, később Rose instruktora, és néhány szempontból szöges ellentéte. Mindig igyekszik megőrizni komolyságát és tekintélyét. Imádja a western regényeket és ragaszkodik híres-neves malaclopójához.

·         Adrian Ivashkov: Adrian egy mora, akinek különleges képessége van. A királynő másodunokaöccse (vagy mi), az egyik nemesi család sarja, igazi playboy, kacér humorral. Természetesen hatalmas szíve van, és már csak ezért is imádjuk, és adnánk neki minden részben egy nagy ölelést. (Mert megérdemli.)

Ennyi a legfontosabb tudnivaló. Ha izgalmas YA fantasyt olvasnátok, amiben van szerelem, barátság, de néhány segget is szétrúgnak – ne keressetek tovább! :)

u.i.: Február 14-én jön a belőle készült film is, aminek előzetesével kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Egyrészt pont azt emelik ki benne, hogy vámpíros, amikor ezt a könyvekben, mint már említettem, észre sem lehet venni. Másrészt kissé komolytalanabb a hangulata, mint a könyvnek, de végülis mondhatjuk, hogy az első könyv után lesz inkább sötétebb a hangulata.