„ – A Pokol hőmérsékletére visszatérve, Miss Gray, hadd adjak Önnek egy tanácsot. A sármos, fiatal fickó, aki egy csúnya sorstól akarja megmenteni, sosem téved.
Még akkor sem, ha azt állítja, hogy az ég lila és sündisznók alkotják.”
Még akkor sem, ha azt állítja, hogy az ég lila és sündisznók alkotják.”
Amikor Tessa Gray nagynénje meghal, a lány még nem sejti, hogy New Yorkból Londonba költözése még csak szolid kezdete a kalandok őrült sorozatának, ami rá vár.
Angliába érve elrabolják a „Sötét Nővérek”, Mrs. Dark és Mrs. Black, akik arra akarják rávenni a lányt, hogy gyakorolja különleges képességét, amiről Tessa korábban azt sem tudta, hogy birtokában van. Mégis kénytelen engedelmeskedni a Nővéreknek, hogy megóvja bátyja, Nate életét akit fogva tartanak. Egészen addig, amíg egy szerencsés véletlen során meg nem menti őt az ifjú Árnyvadász, Will Herondale és magával nem viszi az Árnyvadászok londoni Intézetébe.
Miközben Tessa azt tervezi hogyan kapja vissza bátyját és próbálja kitalálni, hogy mi volt a Nővérek terve vele, rá kell jönnie, hogy nemhogy nem csak emberek, hanem vámpírok, Árnyvadászok és egyéb, eddig mesebelinek hitt lények élnek a világon, de hogy ő sem teljesen az az átlagos emberlány akinek 16 évig hitte magát…
Angliába érve elrabolják a „Sötét Nővérek”, Mrs. Dark és Mrs. Black, akik arra akarják rávenni a lányt, hogy gyakorolja különleges képességét, amiről Tessa korábban azt sem tudta, hogy birtokában van. Mégis kénytelen engedelmeskedni a Nővéreknek, hogy megóvja bátyja, Nate életét akit fogva tartanak. Egészen addig, amíg egy szerencsés véletlen során meg nem menti őt az ifjú Árnyvadász, Will Herondale és magával nem viszi az Árnyvadászok londoni Intézetébe.
Miközben Tessa azt tervezi hogyan kapja vissza bátyját és próbálja kitalálni, hogy mi volt a Nővérek terve vele, rá kell jönnie, hogy nemhogy nem csak emberek, hanem vámpírok, Árnyvadászok és egyéb, eddig mesebelinek hitt lények élnek a világon, de hogy ő sem teljesen az az átlagos emberlány akinek 16 évig hitte magát…
Először: Tessa Gray, Mrs. Dark és Mrs. Black? Ezt nevezem kreatív névválasztásnak! Ja és Jessamine Lovelace? Alig pornószínésznős. :D Na persze nem akarom cikizni a sztorit, sem Clare-t, mert tetszett.
Másodszor: Olvassa el mindenki. Az is, aki már a TMI-t is szerette, meg az is, aki még nem olvasott semmit Cassandra Clare-től.
Többen mondták, hogy nincs benne túl sok cselekmény (a City of Fallen angelsszel együtt), illetve azt, hogy a csavarokra már nagyon az elején rá lehet jönni. Az elsővel egyetértek, de szerintem azért érdemes megemlíteni, hogy ez is trilógia lesz, ezért bármennyire is szeretném, ha minden mihamarabb kiderülne, valamivel össze kell kötni a trilógia részeit. Másrészt C. C. folyamatosan írja az Infernal devices részeit és folytatja a Mortal Instrumentset. Most komolyan azt várjuk el tőle, hogy – már elnézést a kifejezésért – de csak úgy fossa magából a csavarosnál csavarosabb cselekményt ennyi idő alatt? Nem mintha nem szeretnék valami kirobbanót olvasni (lsd. City of glass), de megértem. Sajnos ha több időt szánna rá, akkor meg mindenki belehalna a várakozásba.
A korai rájövésről: ilyen mindig van, de szerintem ezt olvasója válogatja. Én sorozatoknál meg filmeknél vagyok így, könyveknél nem igazán. Ergo itt sem! :D
Szégyen vagy nem, már jó ideje a polcomon csücsült a könyv, de ilyen vizsga, olyan sorozat miatt nem értem rá, és csak most szedtem elő. A cselekmény egy kicsit lassan indul be, de miután ráéreztem az ízére már legszívesebben le sem raktam volna, persze a legakciódúsabb rész mégis csak az utolsó száz oldal volt.
Lehet, hogy csak azért tetszett, mert már nagyon hiányzott ez a világ. (Utána egyből el is olvastam a CoFA-t.) Bírtam a karaktereket. Tessáról ugyan még nem tudtunk meg eleget szerintem, ahhoz képest, hogy ő a főszereplő, és szerintem nem Clary-s a karaktere, akárki akármit mond. Will karaktere valóban hasonlít Jace-ére, de feltételezem valamilyen rokoni kapcsolatban állnak egyrészt, másrészt Will néha már-már olyan bunkó volt, hogy felrúgtam volna legszívesebben. De a negatív felszín ellenére természetesen pozitív tulajdonságokkal is fel van szerelkezve, például a mérhetetlen gondoskodás Jem felé. Ezzel szemben Jemből hiányolom, hogy nincs benne egy szemernyi gonoszság sem… vagy valami hiba… túl tökéletes. (Megment egy macskát az ég szerelmére! :D)
Szerintem nem számít spoilernek, ha elárulom, hogy két (és fél) ismert szereplő is feltűnik: Magnus Bane és Church. Ezzel csak még jobban úgy éreztem, hogy én kötődöm ehhez a sztorihoz – imádom Magnust! Persze jobb lenne, ha nem mindig úgy jelenne meg a fejemben, mint az Árnyember a Hercegnő és a békából khm… Churchnél, mikor rájöttem, hogy ez Church, már igazán csak röhögni tudtam.
Ez a dolog fordítva is működött. Amikor a CoFA-t olvastam utána, és megemlítették benne Willt szinte szabályosan kiabáltam szegény könyvemmel, hogy MONDJATOK MÁR VALAMIT MONDJATOK MÁR VALAMIT!
A szívemnek kedvessé vált szereplők mellett tetszett az is, hogy viktoriánus korban játszódik a történet, így a jól megszokott Árnyvadászok meg vámpírok mellé kaphattunk egy adag Jane Austent is. (Nos, mínusz pár év.) Hitelesek voltak a helyszínek, de ami leginkább meglátszott a hiteles nyelvezet volt. A fejezetek elejére is korabeli művekből való idézetek kerültek. (Keatsnél megvettek kilóra. Bevallom.)
Ami nem tetszett: ezek az óramű teremtmények… hát ez nagyon nem jött át.
Voltak azért ebben a könyvben későbbi részre utaló dolgok, ezt díjaztam, és a vége is cliffhanger volt… habár van egy erős sejtésem mi sül ki belőle.
Mindezek azért eléggé megszerettették velem ezt a kis prequelt és már alig várom a Clockwork Prince-t. :)
u.i.: A borító egyszerűen gyönyörű szerintem! Imádom!
u.i.2: !!SPOILER!! Ha a trilógia során Jem meghal hát én tüntetést szervezek :)
