2011. június 30., csütörtök

Suzanne Collins - Hunger Games (Az Éhezők Viadala)

Pusztítani sokkal egyszerűbb, mint új dolgokat alkotni."


A történet egy nem túl távoli, alternatív jövőt jelenít meg. Az egykori Észak-Amerika romjain új birodalom született: Panem. Panemet a Kapitólium irányítja és 12 körzetből áll. Valaha 13 volt, de a körzetek lázadását a Kapitólium kegyetlenül leverte és a tizenhármas körzetet eltörölte a Föld színéről. Megtorlásul bevezette az ún. Éhezők Viadalát, ami egy élő reality show, ahol minden körzetből két-két fő képviselteti magát minden évben, hogy a túlélésért és a győztesnek járó életfogytig tartó dicsőségért küzdjenek.
A 24 versenyzőt (12 fiú és 12 lány) véletlenszerű sorsolással választják, 12 éves kortól minden évben nagyobb az esély, hogy bekerülsz.
Katniss Everdeen a Tizenkettes Körzet lány képviselője, habár nem őt választják ki. A 16 éves lány 12 éves húga helyett megy el az Éhezők Viadalára azzal a tudattal, hogy nagy valószínűséggel már haza sem jön többet.
A sztori végigkísér minket a Viadalon, megismerjük a Kapitólium diktatúráját, hogy hogyan csinál 24 többnyire ártatlan gyerekből hidegvérű gyilkosokat.

A Hunger Games nagyon jó könyv volt. Már maga az alapötlet is, hiszen a XXI. századi, celebek és pénz uralta világunkban nehéz elképzelni, hogy ez egyáltalán lehetséges. A történet fiktív, de sajnos egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy a jövőben megtörténjen ilyen, hiszen nem állunk túl messze tőle és a történelem során is érték már az embereket durva meglepetések.

Végig próbáltam úgy gondolkodni a történetben, hogy mit tennék én? Már akkor pánikba esnék, amikor kiválasztanak. Értek-e én bármihez is, ami a túléléshez szükséges? Nem. De szerencsére Katniss igen. A lány nem csak azért küzd, hogy megőrizze fizikai létét, de emberségét is próbálta megőrizni, hiszen látta, hogy körülötte az életösztön mindenkit vérszomjas állattá változtat.

Néha kommentáltam is magamban az eseményeket: miért nem nyilazod már le őket? Hiszen ölsz vagy megölnek. Persze az egész nem ilyen egyszerű.

Az írónő kitűnően megjeleníti a feszültséget, a szereplők dilemmáit és azt, hogy ezek az emberek mennyire kiszolgáltatottak és gyakran mennyire tehetetlenek.

A könyv vége lezáratlan, ezzel is kínozva szegény ént, hogy vegyem meg a többi részt is!

u.i.: Az eszem megáll, hogy ezek az angolok nem bírnak könyvet kötni! Szerencsétlen drágám gerince nagyon oda van. Ugyanez a helyzet a Scholasticos Lingeremmel...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése