Suzanne Collins - Hunger Games (Az Éhezők Viadala)

„Pusztítani sokkal egyszerűbb, mint új dolgokat alkotni."

A történet egy nem túl távoli, alternatív jövőt jelenít meg. Az egykori Észak-Amerika romjain új birodalom született: Panem. Panemet a Kapitólium irányítja és 12 körzetből áll. Valaha 13 volt, de a körzetek lázadását a Kapitólium kegyetlenül leverte és a tizenhármas körzetet eltörölte a Föld színéről. Megtorlásul bevezette az ún. Éhezők Viadalát, ami egy élő reality show, ahol minden körzetből két-két fő képviselteti magát minden évben, hogy a túlélésért és a győztesnek járó életfogytig tartó dicsőségért küzdjenek.
A 24 versenyzőt (12 fiú és 12 lány) véletlenszerű sorsolással választják, 12 éves kortól minden évben nagyobb az esély, hogy bekerülsz.
Katniss Everdeen a Tizenkettes Körzet lány képviselője, habár nem őt választják ki. A 16 éves lány 12 éves húga helyett megy el az Éhezők Viadalára azzal a tudattal, hogy nagy valószínűséggel már haza sem jön többet.
A sztori végigkísér minket a Viadalon, megismerjük a Kapitólium diktatúráját, hogy hogyan csinál 24 többnyire ártatlan gyerekből hidegvérű gyilkosokat.

A Hunger Games nagyon jó könyv volt. Már maga az alapötlet is, hiszen a XXI. századi, celebek és pénz uralta világunkban nehéz elképzelni, hogy ez egyáltalán lehetséges. A történet fiktív, de sajnos egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy a jövőben megtörténjen ilyen, hiszen nem állunk túl messze tőle és a történelem során is érték már az embereket durva meglepetések.

Végig próbáltam úgy gondolkodni a történetben, hogy mit tennék én? Már akkor pánikba esnék, amikor kiválasztanak. Értek-e én bármihez is, ami a túléléshez szükséges? Nem. De szerencsére Katniss igen. A lány nem csak azért küzd, hogy megőrizze fizikai létét, de emberségét is próbálta megőrizni, hiszen látta, hogy körülötte az életösztön mindenkit vérszomjas állattá változtat.

Néha kommentáltam is magamban az eseményeket: miért nem nyilazod már le őket? Hiszen ölsz vagy megölnek. Persze az egész nem ilyen egyszerű.

Az írónő kitűnően megjeleníti a feszültséget, a szereplők dilemmáit és azt, hogy ezek az emberek mennyire kiszolgáltatottak és gyakran mennyire tehetetlenek.

A könyv vége lezáratlan, ezzel is kínozva szegény ént, hogy vegyem meg a többi részt is!

u.i.: Az eszem megáll, hogy ezek az angolok nem bírnak könyvet kötni! Szerencsétlen drágám gerince nagyon oda van. Ugyanez a helyzet a Scholasticos Lingeremmel...

Lottó

Abszolút érdekes amúgy, hogy az emberek többsége (lsd. anyukám, apukám) a lottóról álmodozva a város szép negyedében lévő gyönyörű házakat kémleli, vagy autósmagazint járat... én meg mit csinálok? Bemegyek a Libribe. Vagy az Alexandrába. És nekem már ez is elég, hogy költsem a képzeletbeli milliókat... meg is osztom veletek, hogy mik azok a könyvek, amiket MUSZÁJ megszereznem...

            

Ezek azok a könyvek, amiknél úgy érzem, hogy nem tudok nélkülük élni... A 12 könyvből már olvastam 4 darabot, de ezek is kellenének... :) Ja meg természetesen emellé a Harry Potter 1-6.

Simone Elkeles - Perfect chemistry

" - Miss Ellis? – szól Mrs. Peterson. – Maga következik. Mutassa be Alexet az osztálynak.
- Ő itt Alejandro Fuentes. Amikor éppen nem az utcán lógott és ártatlan embereket zaklatott a nyáron, végigturnézta a város börtöneit, ha értik, hogy értem. Legtitkosabb vágya, hogy főiskolára menjen és kémiatanár legyen, mint maga, Mrs. Peterson.
Brittany győztes mosolyt villant felém, mintha ő nyerte volna ezt a kört. Gondold újra, Hófehérke.
- Ő itt Brittany Ellis - mondom, és minden szem rám szegeződik. – Ezen a nyáron eljárt plázázni, új ruhákat vett, hogy növelje a ruhatárát és plasztikai műtétre költötte apuci pénzét, hogy felturbózz a, öhm, lökhárítóit. Titkos vágya, hogy még érettségi előtt egy mexikói sráccal járjon.”

Brittany Ellis élete tökéletes. Legalábbis a látszata: tökéletes család, tökéletes ház a város gazdag, fehér felében, egy tökéletes pasi… Pedig a valóságban Brittany apját alig látja, az anyja csak kritizálni tudja, családja rejtegeti a világ elől a lány visszamaradott nővérét, Shelley-t és barátja sem ugyanaz az ember, akitől a nyár elején elvált.
Végzős évének kezdetével egyre jobban kezd lebomlani a Brittany számára oly’ fontos tökéletes imidzs. ennek fő oka a ráerőszakolt kémiaórai partner, Alex Fuentes.
Alex, a mexikói bandatag rendkívül élvezi az általa gyűlölt lány megszégyenítését. Megveti a lány tökéletes életét, így minden alkalmat megragad, hogy szórakozhasson az ő kárára: barátjával, Luckyval fogadnak, hogy Alex Hálaadásig lefekteti a lányt, ezzel borsot törve az ő és barátja, Colin orra alá.
Alex ekkor még nem sejti, hogy nem csak Brit tökéletes imidzse halad a szakadék felé, hanem az ő macsósága is veszélybe kerül.

Valahogy amikor könyvekről írok – vagy egyáltalán valamiről írok – mindig azzal a veszéllyel jár, hogy fel kell fednem legbelső érzéseimet és ez már egyből olyan is, mintha tökre lecsupaszítanám magam – lelkileg.
Például ha elmondom, hogy ezen a könyvön aztán nevettem, bőgtem, izgultam…
Kétségtelen, hogy romantikus történet, ergo egy kissé nyálas és klisés. (lsd. fogadás, Brit és Alex ellentétei, habár bál nem volt benne) De ez abszolút nem gond és jelen esetben egyáltalán nem negatív jelző, mert ez a történet egyszerűen fantasztikus, minden romantikus lelket biztosan megérint.
Egyrészt a tény, hogy ebben a történetben minden van: társadalmi különbségek, családi problémák, barátság, árulás, szerelem és még halál is.

Az írónő egyszerűen fejezi ki magát, mégis magával sodró történetet kerekített nekünk, csodás jelenetekkel.
Mindkét főszereplőt tökéletesen bemutatja, mindketten hús-vér emberek, pozitív és negatív tulajdonságokkal. Brittany a külsőségek megszállottja, hogy ne kelljen felfednie igazi énjét és azért küzd, hogy szüleinek megfeleljen. Próbál azért tenni, hogy jobb hely legyen a világ: csiszolni a város északi és déli felének ellentéte között (vagy legalább az iskolában), törődni a testvérével és jó útra terelni azt, akit kell.
Alex kemény bandatagnak mutatja magát, ehhez társul pimasz humora is, pedig csak azért van benne a veszélyes Latino Blood nevezetű mexikói bandában, hogy védelmet nyújtson családjának, és hogy testvéreinek jobb élete lehessen.
Mindketten a szívünkhöz nőnek a történet során. A két főszereplő jellemfejlődésen megy keresztül, viszont anélkül, hogy valós lényüket teljesen elveszítenék – ezt díjazom!

Az ellentéteket nem csak a szereplőkön, hanem a helyzeteken is látjuk, pl. a két család háza, egy mexikói esküvő és egy nap apuci tóparti házában, a „fehér” és a mexikói fiatalok a tengerparton.

Kellene mondanom negatívumot is, hogy Elkeles ne bízza el magát? Őszintén szólva egyetlen rossz szót sem szeretnék rá mondani, de érdemes megjegyeznem, hogy elég sok a spanyol kifejezés benne, ami eleinte eléggé zavart, de kb. a felétől már egészen megszoktam. A legvégén volt egy kis hatásvadász túlzás, amin könnyeim közt jól felröhögtem, de sajnos azt kell mondjam, ezen kívül nem túl sok hibája van a Perfect chemistry-nek.

Ezután tuti rávetem magam Elkeles többi könyvére, kezdve a folytatással (Rules of Attraction), de az is fix, hogy a PC-t sem most olvastam utoljára!

Hatost érdemelne, de sajna csak ötösig vannak gyártva a képek. :))

u.i. Alex Fuentesként végig Luke Pasqualino képe lebegett előttem, akit a Borgiasból vagy a Skins második generációjából ismerhettek… azonban a Katy Perry Hot&Coldjából ismerős Alexander F. Rodriguez sem elhanyagolható választás!

u.i.2: Ez a könyv a Taylor Swift hangulatot is kihozta belőlem, szóval:

Könyvek szerintem

A kérdések innen származnak: http://nancykonyvei.blogspot.com/

01)A múlt év legjobb könyve
Kiadási évekkel hadilábon állok, de azt hiszem az Anna and the French kiss 2010-es.

02) Több, mint 3 alkalommal olvastad
A Harry Potter összes része, főleg a Főnix rendje.

03) Kedvenc könyvsorozat
J.K. Rowling – Harry Potter
Cassandra Clare – The Mortal Instruments
Maggie Stiefvater – Mercy Falls farkasai (vagy mi a neve ennek a trilógiának :D )
A „gyerekkor” kedvéért pedig:
Darren Shan – Vámpírkönyvek
Ann Brashares – Négyen egy gatyában (és folytatásai)

Amúgy sajnos elég sok sorozatot fogok ki, és sajnos nagyon sokat szeretek is, de ezek a favoritok.

04) A sorozat kedvenc része
Harry Potter: Harry Potter és a Főnix rendje
The Mortal Instruments: City of glass (Üvegváros)
Mercy Falls farkasai: Shiver
Vámpírkönyvek közül nem tudnék kiemelni kedvencet, ugyanis akkoriban mindegyiktől kábé leesett az állam. Viszont legkevésbé talán A Lelkek tava tetszett.
Ann Brasharestől szerintem az első és az utolsó.

05) Boldog leszel ettől a könyvtől
Az aranyos kis YA könyvek, idén leginkább Anna and the French kiss.

06) Szomorúvá tesz
Audrey Niffenegger – Az időutazó felesége, ezt először végigbőgöm, aztán egész nap ne szóljon hozzám senki.
Meg Rosoff – Majd újra lesz nyár…

07) Leginkább alulértékelt könyv
Leginkább azok a könyvek jutnak eszembe, amik Könyvmolyképzősök, még a Twilight előtti időkből, pl.: Kevin Brooks - Lucas

08) Túlértékelt könyv
Kami Garcia, Margaret Stohl: Beautiful creatures
Jane Austen: Büszkeség és balítélet (jó, jó, én is szeretem, de elvonja a figyelmet sokkal jobb alkotásairól, pl. a Meggyőző érvekről!)
Stephen King - Ragyogás

09) Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis(és még mennyire...)
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
J.K. Rowling: Harry Potter

 10) Kedvenc klasszikus
Jane Austen – Meggyőző érvek
Charlotte Bronte – Jane Eyre
Dosztojevszkij – Bűn és bűnhődés
Balzac: Goriot apó

11 ) Ami nagyon nem tetszett
Stendhal: Vörös és fekete
Stephen King - Ragyogás

12) Amit valaha szerettél, de most már nem
Csak olyanokat tudnék mondani, amiket már „kinőttem”, pl. Thomas Brezina könyvei, és persze a Twilight saga, amit még mindig szeretek, csak na.

13) Kedvenc író
Nem nagyon szeretek kedvenc írót mondani, mert ő is tud akár rosszat említeni, de megemlíteném pl. Christopher Moore-t, akinek a könyvei nagyon röhögősek, illetve Rowlingot, aki pedig mesterien dolgozta ki könyveit!

14) Kedvenc könyv az írótól
Christopher Moore – Mocskos meló, Biff evangéliuma

15) Kedvenc férfi karakter
Anna and the French kiss – Étienne St. Clair
TMI – Jace
Hush Hush – Patch
Shiver – Sam
A neveletlen hercegnő naplója – Michael (:D)
Bűn és bűnhődés - Raszkolnyikov

Basszus ezt sorolhatnám egy ideig. :D

16) Kedvenc női karakter
Anna and the French kiss – Anna
Meg Cabot hősnőit is bírom :)

17) Kedvenc idézet a könyvből
Ez egy kissé brutál kérés…

18) Csalódtál benne
Stephen Kingtől nagyon sokat vártam, ezért is hagyott mély nyomot bennem, mikor a Ragyogáson szó szerint elaludtam.

19) Legjobb adaptáció
Ez nem tudom pontosan mit takar. Tündérmese feldolgozás az ilyen? Alex Flinnel barátkozom, de az ő színvonala elég ingadozó szerintem.

20) Kedvenc romantikus
Stephanie Perkins – Anna and the French kiss

21) Gyerekkori kedvenc
Thomas Brezina könyvei, illetve az első kedvenc könyv, amire emlékszem: Végh György – 1 kutya, 2 cica

22) Kedvenc saját könyved
Cassandra Clare – City of glass (Üvegváros)

23) Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra
Margaret Mitchell – Elfújta a szél
Audrey Niffenegger – A Highgate temető ikrei

24) A könyv, amit bárcsak többen olvasnának
Ide inkább nem szeretnék semmit írni, tanulva a Twilight hype-ból.

25) A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni
Minden könyvben leginkább a beszélő.

26) A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben
Ilyet nem tudok, inkább csak megerősített a valami iránt érzett hitemben szerintem.

27) Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben
Cassandra Clare – City of glass (Üvegváros)

28) Kedvenc könyvcím
Passz.

29) Mindenki szerette, kivéve te
Tonya Hurley – Ghostgirl (nem volt rossz, de nem fogott meg)

30) Abszolút kedvenc könyv
Meg Rosoff – Majd újra lesz nyár…
A. N. – Az időutazó felesége

Helen Cross - Szerelmem nyara

„- Nem aprózta el a dolgokat – az ajkamba haraptam, és rebegtetni kezdtem a szempilláimat.
 - Igen, úgy tűnik, rájött a carpe diem. Ez egy latin kifejezés, Mona, azt jelenti, szarj mindenkire, és csináld azt, amihez csak kedved van. A szüleim esküsznek rá.”

A történet egy forró, nyári angliai hónapot ölel fel. A nyolcvanas években járunk. Történetünk főhőse a 15 éves Mona. Nővére épp most ment férjhez, ő viszont még mindig apjával, annak élettársával és mostohatestvérével, Pacallal él együtt apja kocsmája felett. Szabadidejében szívesen játékgépezik, iszogat és ismeretlen középkorú kocsmatöltelékekkel hentereg. Míg meg nem ismerni a gazdag családból származó Tamsint. Hiába a társadalmi különbség, rájönnek, hogy problémáik hasonlóak: Tamsin elvesztette a magát halálra éheztető testvérét, apja elhagyja a családot a titkárnőjéért és anyja is bezizzen. Mona édesanyja pedig egy éve halt meg, apja pedig felszedett egy új nőt, aki két porontyát is hozta magával. Szoros barátságot kötnek, amikor Mona beköltözik Tamsinhoz és megkezdődik a közös útjuk lefelé…

Nem akarok túl sok szót pazarolni erre a történetre, mert egész egyszerűen nem tetszett. Pedig én igazán tudom értékelni az önpusztítós történeteket és nem is arról van szó, hogy zavart a leszbikus szál vagy ilyesmi és én marhára elítélem az ilyen idióta embereket, mint Mona meg Tamsin, de a legfőbb bajom az volt, hogy ez egy semerre nem haladó sztori volt.

Egyedül a végén világosodtam meg egy kicsit, de sajnos a könyv 95%-a így is egyszerűen értékelhetetlen.

Most komolyan: Tamsin leharapja az apja szeretőjének fülcimpáját… ? Ez kicsit erős volt nekem.

Jody Gehrman - Babe in Boyland

„A lényeg az, hogy az érzések megváltozhatnak –és gyakran meg is változnak –egészen hirtelenjében. Ez az egyik legnagyobb kockázat, amikor beleszeretsz valakibe, főleg ezekben a zavaros években, mikor fiatalok vagyunk és nyughatatlanok.”

Natalie, a 17 éves gimnazista Dr. Aphrodite álnéven sikeres szerelmi tanácsokat adó rovatot vezet az iskolaújságban. Legalábbis egy ideig. Aztán hirtelen minden a feje tetejére áll, mikor elégedetlenkedő hozzászólásokat kap – leginkább a fiúktól. Natalie rájön, hogy csak azért volt eddig sikeres, mert mindig azt mondta a lányoknak, amit hallani akartak. De nem is tudott volna mást mondani, mert lány lévén ő sem lát bele az ellenkező nem agyába, azt pedig, hogy egy rendes kapcsolata sem volt soha, kár is felhozni…
A lány, hogy helyreállítsa Dr. Aphrodite hírnevét és hogy bebizonyítsa, hogy van olyan komoly újságíró, mint társai, tényfeltáró riport megírására készül. Hűséges barátnői, Chloe és Darcy, akik szintén belelátnának a fiúk elméjébe, segítenek Natalie-nek hét kérdést kiötölni, ami minden lány fantáziáját izgatja a fiúkról. De lányként őszinte választ kapni nem is olyan egyszerű. Viszont Natalie nem hátrál meg, helyette egy hétre Nat Rogersként, fiú unokatestvéreként beépül a közeli Underwood Akadémiára – csak fiúknak! Az egy heti bevetés alatt meg kell szereznie a cikkéhez szükséges információt és túl kell élnie a pucér fehér fenekek látványát, női mivoltának leplezését, a nyakkendőkötés rejtelmeit és – nem utolsó sorban – a kísértést, hogy az éj leple alatt szobatársáról fantáziálgasson.

A Babe in Boyland egy kedves kis ifjúsági regény. Nem tartogat túl sokat, de tökéletes szórakozás pár órára.
A pár óra alatt igencsak megkedveljük a főszereplőt, Natalie-t, hiszen olyan, mint mi: próbálja elérni, hogy komolyan vegyék, kalandokra vágyik, van egy ősellensége és hát olykor-olykor belezúg a szobatársába, aki azt hiszi róla, hogy fiú. Megesik, mindennapos.

Többnyire életszerű volt, persze kicsit extrém volt ez az „öltözzünk be fiúnak és költözzünk be egy fiúkkal teli koleszba” helyzet, de például a végén nem volt minden mézes-mázos tündérmesébe illő.

Ami nem tetszett, az az erőltetett eleje volt. Ugyanis az írónőnek meg volt ez az ötlete, ami nagyon sok vicces szituációt hoz magával, de odáig el is kellett jutnia. És az, hogy hét ilyen banális kérdést ír össze Natalie, (pl: Mit keresel egy lányban?  Ha azt ígérted, hogy felhívsz, de mégsem tetted, mi történt?) iszonyatosan kevésnek tűnik ahhoz, hogy megérjen egy egyhetes akciót. Szóval erre kicsit gyúrhatott volna az írónő.

Natalie pedig néha nagyon logikátlan dolgokat művel. Oké, hogy plusz cselekmény a történetben, de most őszintén, ki az aki inkább leégeti a barátnőjét, mint hogy szólna neki? És ha zavarja, ahogy a barátnői viselkednek egyes emberekkel, miért nem mond annyit, hogy „Ne már, ők jó arcok!

Ha túllépünk ezeken, elröhigcsélünk a könyvön, és azért van egy elég nagy pozitívuma is: a könyv abszolút nem ítéli el a fiúkat, sőt, próbálja pozitívan bemutatni őket, mert „mégicsak emberi lények!”, ráadásul Natalie emlékeztet minket, hogy nőnek lenni azért végeredményben jó.

Gayle Forman - If I stay (Ha maradnék)

„A szeretet sosem múlik el. Sosem tűnik el, sosem fakul meg míg belékapaszkodsz. A szeretet halhatatlanná tehet.”

Mia Hall és családja egy téli napon úgy dönt, hogy kihasználják az iskolai hószünetet és együtt töltik a napot. Autóba ülnek, de már nem érik el úticélukat, ugyanis balesetet szenvednek. A tizenhét éves lány ezután testén kívül szemléli az eseményeket. Végignézi, ahogyan elveszti családját, és ahogy a saját életéért küzdenek az orvosok, szerettei pedig azért imádkoznak, hogy ébredjen fel.
Rájön, hogy a döntés az ő kezében van. Ha a könnyű utat választja követi családját, nélkülük új életet kezdeni viszont a nehezebb lépés. Mia segítségül hívja az emlékeit, így ismerjük meg az életét. Megtudjuk, hogy szép csellista karrier vár rá, ha felveszik a Juilliardra, viszont ez azt jelenti, hogy el kell búcsúznia szintén zenebolond szerelmétől.
A könyvben végigkísérjük Miát emlékeinek fonala mentén és együtt töprengünk vele azon, hogy mit kellene tennie.

Rengeteg jót olvastam már a könyvről, természetesen ezért is olvastam el. Annyira tetszett, hogy közben azt mondtam, á, most nem olvasom el a folytatást, majd később, aztán most mégis azt olvastam.
Nem volt tökéletes regény, „egyszerű” ifjúsági regény volt, komoly témával. Hiszen mi a komoly téma, ha nem az, hogy lehet, hogy 17 évesen egyedül kell folytatnod az életed, talpra kell állnod azután az egy másodperc alatt bekövetkezett szörnyűség után, ami aztán az egész életedre kihat?
Szörnyű, ha belegondolsz.
De meg kell mondjam, az írónő mégsem túrt le Mia lelkének legbelsőbb bugyraiba. Én beleőrültem volna, ha ilyen történik velem, összeroppantam volna, Mia viszont „jól tűrte’.

Magában a lányban is mintha lett volna egy kis ellentmondás. Komoly lánynak festették le, aki már-már kívülálló, de valahogy Mia mégsem igazán így viselkedett. Persze lehet, hogy csak beképzeltem.
Legjobb barátnőjéből, Kimből egy kicsit keveset kaptunk.

És úgy éreztem, barátjából, Adamből is. Na jó, ez nem igaz, de imádtam a gyereket és nagyon aranyosak voltak a közös jeleneteik. A fiút sokkal kidolgozottabb karakternek láttam, mint magát a főszereplő Miát, szinte ő volt az,aki a legjobban tudott hatni rám. Az írónő olykor-olykor belecsempészett valamit, ami nagyon megérintett, az egyik ilyen Adamhez kapcsolódik:

„Csupán kétszer láttam Adamet sírni. Egyszer, amikor ’Az élet csodaszép’-et néztük, második alkalommal pedig akkor, amikor a seattle-i vasútállomáson voltunk és láttuk, ahogy egy anya Down-szindrómás kisfiával ordít és üti. Akkor elcsendesedett és amikor elsétáltunk, csak akkor láttam a könnyeket legördülni az arcán. Átkozottul belesajdult a szívem.”

Az ilyenek tették azzá a könyvet ami.
Érdekes módon az elején nehezen indult be az olvasás,utána viszont faltam az oldalakat, míg a végére nem értem. És most a folytatást falom.

Megértem, hogy sokan miért tartották feleslegesnek a folytatást és ugyanígy a másik oldalt is. Ez tényleg nem az a történet, aminek folytatást szokás írni, viszont a könyv vége nagyon hirtelen fejeződött be. Így tovább gondolhatja, aki szeretné és hozzágondolhatja, hogy ezután mi történt. Meg vannak az én-félék, akik a folytatást is felcsapják, és mikor az elején elolvassák a szinopszist csinálnak egy olyat, hogy HRRRRRRRRRRRRRRR. Saját tapasztalat. De még meglátjuk mi sül ki belőle.

Addig is az If I stay egy négyest kap tőlem, de valószínűleg csak saját kukacoskodásaim miatt nem kap jelest. Olvassa el mindenki, csak ennyit tudok még hozzáfűzni. :)

Stephenie Meyer - Bree Tanner rövid második élete

„Még csak nem is hittem a vámpírokban, mielőtt egy lettem közülük.”

Bree Tannert már megismerhettük az Eclipse-ben, ahogy feladja a harcot és úgy tűnik, befogadja a Cullen család. Ám az új élete reménye egy perc alatt szertefoszlik, amikor rövid, második életét is elveszik tőle.
Stephenie Meyer kisregényében ennek a mellékszereplőnek átváltozás utáni életét mutatja be, hogy a dolgok másik oldalára is legyen rálátásunk.

Rövid kis szösszenet egy olyan leány tollából (?), aki anno nagyon rajongott a Twilight Sagáért, csak jött ez az iszonyú tömegrajongás…
Szóval csak azért mondom, hogy tudjátok, se nem a ’hater’, se a fanatikus rajongó nem szól belőlem.

A Twilight saga mindegyik része a polcomon csücsül, leginkább a fent említett ok miatt. Tényleg imádtam. Most is szeretem, csak már nem jelenti ugyanazt a számomra, mint azelőtt.
A Bree Tannert viszont már nem vettem meg. Azt hiszem ezt a kisregényt (vagy jó hosszú novellát) Steph jótékonysági céllal írta, viszont a magyar kiadású 140 oldalas könyvért 2-3000 forintot pofátlanul drágának tartok. Sajnos nem vagyok abban az anyagi helyzetben, hogy mindent megvehessek, de hát erre van a könyvtár, de persze aki megteheti, tegye csak nyugodtan.

Alapjában véve tetszett a Bree Tanner rövid második élete. Lehet hogy azért, mert a Beautiful Creaturesnél minden csak jobb lehet, vagy hiányzott ez a Twilight világ, nem tudom.

Nem kell sokat várnunk, tényleg csak azt a pár hetet kapjuk, amit előzetes információink ígértek. Csak hogy a megszokott vega vámpírok helyett most vérbeli vérszívókat kapunk, aki szemrebbenés nélkül letépik egymás karját, Seattle utcáin vadásznak, gyakran egymásnak esnek és ösztöneiken kívül igen keveset tudnak a vámpíréletről, hála vezetőjüknek, Rileynak és a nőnek, Victoriának, aki elcsábította.
Ők ugyanis csupán azért teremtették őket, hogy hadsereget szervezve megszabadulhassanak Cullenéktől, így az újszülöttek boldog avagy boldogtalan tudatlanságban élnek.

Bree és Diego persze rájönnek, hogy becsapták őket és Riley iránt érzett bizalmuk meginog. Riley tulajdonképpen egészen jól felépített negatív hős, amolyan még nem teljesen kifejlett pszichopata, aki képes egy szempillantás alatt a bizalmadba férkőzni, de szemrebbenés nélkül eltesz láb alól.

Bree karaktere kidolgozottabb is lehetett volna. Nem tudtunk meg eleget a múltjáról, így az elejtett információk kissé erőltetettnek tűntek, habár megértem, hogy nem is fért volna bele több minden egy kisregénybe.
Viszont a lány érzései azért igenis átérezhetőek voltak, ennek örültem.

A Bree-Diego szál is jóra sikeredett, Steph nem siette el úgy a dolgokat, mint a Beautiful Creatures írónői.

Összességében persze nem alkotott semmi maradandót, átlagossága miatt kap is egy hármast.

Kami Garcia & Margaret Stohl - Beautiful creatures

„-Na, elég az érzelmek túlzott kinyilvánításából! – Link a bordáim közé könyökölt. – Még a végén rosszul fogom magam érezni, mert éppen most ítéltem magam arra, hogy még egy évig ne randizzak. Elkésünk angolról, ráadásul útközben a harisnyától is meg kell szabadulnom. Tökre bevág a fenekembe!”

Ethan Wate már hónapok óta egy bizonyos lánnyal álmodik, akit még soha életében nem látott, de érzi, hogy sorsuk valahogy összefonódik. Végül ráismer Lena Duchannes személyében, aki éppen most költözött az álmos déli kisvárosba, Gatlinbe remete életet élő nagybátyjához. A konzarvatív kisvárosiak egyből kiközösítik a különc lányt, egyedül Ethan próbál hozzá közeledni. Mindenképp rá akar jönni, hogy ki ez a lány, miért hallják egymás gondolatait és miért kezd el lassan beleszeretni. Lena tudja, hogy távol kell tartania Ethant magától és titokzatos családjától, de nagyobb szüksége van a fiúra, mint gondolná.
Így csöppen Ethan hirtelen a szürke gatlini hétköznapokból egy mágikus világba.

Ne a borító alapján ítéljük meg a könyvet – tanácsolják sokan átvitt és kevésbé átvitt értelemben. Hát én is csupán ezt tudom tanácsolni, ugyanis a Beautiful creatures gyönyörű borítója igazán el tudja magát adni a naiv vásárlóknak.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kölcsönbe kaptam, de ha megvettem volna biztos kiugrom az ablakon, hogy erre szórtam el kevéske pénzem. Ugyanis szerintem ez a könyv abszolút nem érdemelte meg, hogy kiadják, ráadásul egy trilógia része és bestseller…

Esetleg fanfictionként megállná a helyét.
Mindenképpen csak azoknak ajánlanám, akik:
a, fiatal olvasók
b, kezdő fantasy olvasók

Mert a Lenyűgöző teremtmények, ahogy magyarul el lett keresztelve, igazán misztikusnak akar tűnni, ettől lesz már az első fejezettől kezdve iszonyúan hatásvadász ÉS iPod reklám. (minden második oldalon a könyvben: bekapcsoltam az iPodom, ránéztem az iPodomra, egy ismeretlen dalt játszott az iPodom, blablabla)
Az írónők (valójában ezt sem értem, miért kellett ennek a megírásához két ember is) nagyon nagyon be akarják nekünk adni, hogy ez egy tényleg jó sztori, pedig nem az. „Nyomokban jó sztorit tartalmaz”, ezt kéne a borítóra írni, de elég ügyetlen szárnypróbálgatás.

Főleg a szereplők kapcsolata és gondolkodása volt rém rosszul megírva.
 Ethan és Lena nagy szerelmét nem tudom ki kajálta be, de én csak a szememet tudtam forgatni. Két alig tizenhat éves kis suhanc, alig ismerik egymást, de már halálosan szerelmesek, pedig lényegében alig beszélnek, vagyis inkább iszonyúan felesleges dolgok ömlenek ki a szájukon.

Emellett magában a leírásokban is találtam logikai hibákat, pl.:
„A hangja nyugodt volt, de sejtettem, hogy ő nem az. Éreztem, hogy minden erejére szüksége van ahhoz, hogy összerántsa magát. Könnyed modora eltűnt. A hangja ingerült volt, sürgetést hallottam ki belőle, amit szeretett volna palástolni.”
Most akkor milyen volt a hangja? Megérteném, ha utána még megszólalt volna a szereplő, de nem tette.

A könyvben megteremtett mágikus világ nem volt rossz, de igencsak gyermeteg volt, ezért is ajánlanám fiatalabbaknak.
Az írónők nagyon megszállottak voltak a Konföderációval, mintha az ő törikönyvükben csak ez az egy fejezet szerepelt volna és megakarták volna mutatni, hogy mennyire de nagyon jól ismerik a történelmet.
A végén pedig a „nagy fordulat” annyira nem illett a szövegkörnyezetbe meg mindenbe, amit a könyv képviselt, hogy a legdrámaibb pillanatban hangosan felröhögtem.

550 oldalas ez a csoda, de fogalmam sincs mire fel. Jobb, ha nem hasonlítjuk össze egy hasonló hosszúságú Harry Potter résszel.

Egyetlen pozitívumként a humoros beszólásokat és egy-két humorosabb karaktert tudnám megemlíteni, de sajnos ezek még nem tudták elvinni a hátukon a történetet.

Ezért és a borítóért kap tőlem igazán jóindulatból 2 pontot tőlem a könyv.

Vajon tényleg tetszett a Könyvmolyképzősöknek ez a könyv, vagy csak a profit lebegett a szemük előtt, amikor kiadták ezt a hűdemisztikus izét? Kezdem azt hinni, hogy lassan egyre több esetben lesz igaz a második eset…

Alex Flinn - Beastly

„Varázslat és szörnyetegek csak a tündérmesékben léteznek - vagy esetleg drogos hallucinációkban. De a hősök és a rosszfiúk valósak."

Kyle Kingsbury-nek mindene megvan, amit akar: a sosem alvó metropoliszban, New Yorkban él, egy elit gimi legnépszerűbb diákja, amit híres és gazdag apjának és sármos kinézetének köszönhet és közeledik a bál, ahová az iskola szintén méltán népszerű sznobjával, Sloane-nal megy. Kyle egy tökéletes estére számít, ahol végre megkaphatja a lányt, de belefér még egy kis extra szórakozás is: Sloane-nal és barátaival összebeszélve elhívja az ellenszenves és csúnyácska Kendrát, hogy nyilvánosan megalázzák. De a próbálkozás visszafelé sül el. Kendra, akiről kiderül, hogy boszorkány, miután megbizonyosodott róla, hogy Kyle valóban annyira felszínes és narcisztikus, ahogy gondolta megleckézteti a fiút. Szörnyeteggé változtatja és két évet ad neki, hogy találjon valakit, aki kinézete ellenére, feltétel nélkül szereti őt és megtöri az átkot egy csókkal. Kyle kétségbe esetten elzárkózik a világ elől tudva, hogy talán egész hátralévő életét magányban fogja eltölteni, nem is sejtve, hogy egyszer valakinek örömet okozott, bizonyítva, hogy benne is él emberség.

Alex Flinn (aki Evelyn Waugh-val ellentétben nő…) regénye a klasszikus Szépség és a Szörnyeteg történet nagyszerű újraírása. Én csak a Disney mesével tudtam párhuzamba állítani, de a könyv végén az írónő még számos más forrást is megjelöl.

Nem kell nagy filozófiai tartalmú regényt várnunk, szerintem abszolút azt kapjuk, amit a történethez kapcsolódó ismereteink alapján elvártunk. A Beastly egy egyszerű tündérmese nagyon ügyesen átültetve a 21. századba és pont egyszerűségében rejlik nagyszerűsége. Mert speciel én imádom a Disney világot és a meséket.

Persze azért megvan a tanulság Kyle szenvedésében is. A fiú külseje miatt annyira elszigetelődik mindenkitől, hogy iszonyatosan magányossá és szeretetéhessé válik. Ahogy elveszti „szépségét”, aminek eddig mindent köszönhetett az életben elkezdi felfedezni az igazi szépséget a világban és az igazán fontos értékeket magában. A szerelem eléréséért is küzdenie kell, de ha célba ér, édesebb lesz a győzelem, mint valaha.
Rá kell jönnie arra is, hogy nem köthetjük vagyonhoz vagy ranghoz, hogy ki nyerheti el szeretetünket: amint szörnyeteggé vált, apja elhagyta, de vele maradt a „cseléd”, aki végig gondját viselte és később vak tanítója is igaz barátjává vált.
Tetszett a történetben, hogy könnyen olvasható volt, nem unatkoztam és jól felépített volt.
Kyle nem egyből jött rá, hogy „hoppá, tényleg, milyen gonosz voltam eddig, hogy ilyen felszínes életet éltem”, hanem folyamatos változáson ment keresztül.
Tetszett még az is, hogy az írónő azzal hangsúlyozta a modern korba való átültetést, hogy a fejezetek elejére chatbeszélgetéseket írt Kyle és más átváltozott lények között, akik egymással megbeszélhették problémáikat.
Plusz pont jár azért is, hogy a végén volt egy fordulat a sztoriban, amire nem jöttem rá már az elején.
Egyedül azt sajnáltam, hogy Lindy-ből nem kaptunk eleget, nem ismerhettük meg teljesen a szeméyiségét. Ez kár, hiszen ő a női főszereplő, habár nyílván nem rajta volt a hangsúly.

Alapjáraton 3.5 járna neki, mert valóban egy egyszerű kis történet, de olyan hangulatban voltam, hogy igazán tetszett, szóval mehet neki a négyes.

u.i.: Film is készült belőle Vanessa Hudgens és Alex Pettyfer főszereplésével, amit én meg is fogok nézni valószínűleg, habár zavar, hogy a könyvben Kyle tényleg egy szőrös szörnyeteg, míg a filmben csak simán ronda. Na meg nem éppen Vanessát választottam volna Lindy-nek.

u.i.2: Én tényleg szeretem a meséket és nem vagyok felszínes meg ilyesmi, de azért azt várni szegény Szörnyetegtől, hogy beleszeressen egy csajszi, azért elég meredek, nem? Mármint, nem egyszerűen csak ronda lesz, hanem egy másik fajba tartozó állat… szóval ez kissé… beteg, nem?