Denise Grover Swank - Here (On the otherside #1)

„Helytelen volt felkutatnom téged. Helytelen volt beleavatkoznom az életedbe. Sosem bocsátom meg magamnak, hogy ide hoztalak.”

Julia nem tudja feldolgozni legjobb barátnője, Monica halálát. A lány autóbalesetben halt meg és Julia vezette a kocsit, azóta minden megváltozott. Nem csak egyetlen igazi barátját vesztette el, de bűntudata és az események miatt teljesen tönkre ment a családja, az iskolában rosszul teljesít és összesúgnak a háta mögött.
Ő maga is megváltozott, ám a furcsa események tetőpontja mégis az, amikor Evan hirtelen elfelejti barátnőjét és iránta kezd érdeklődni, Julia kívánsága pedig, hogy Monica éljen helyette nem is tűnik olyan elérhetetlennek.

Azért esett a választásom épp erre a könyvre, mert egyrészt a kubai rakétaválsággal kezdődik, így gondoltam, na ez biztos nem lesz gagyi, másrészt Goodreadsen durván jó pontot kapott egy számomra ismeretlen műhöz képest (atyaég de egy sznob vagyok).

Próbáltam nem túl spoileres lenni, de ahhoz, hogy valaki figyelmét felhívjam erre a könyvre, el kell árulnom, hogy ez lényegében egy párhuzamos univerzumos regény és az elején lévő rakétaválságos rész azért fontos, mert a két univerzumban itt válnak ketté az események. Az egyik a mi világunk, a másik pedig egy katasztrófa sújtotta Egyesült Államok.

Őszintén szólva, már el is felejtettem mi volt az elején, mire elérkeztem ehhez a részhez a történetben, ugyanis az első felében nagyon lassan halad a cselekmény, meg nem is nagyon volt kedvem olvasni.
Attól rettegtem, hogy ebből valami Beautiful creatures maszlag fog kisülni, de hál’ Istennek a könyv második felét sikerült gyorsan ledarálnom, mert az viszont igencsak érdekesre sikerült és gyorsan el is hessegettem magamban a BC feltételezést.

De nagyon látszik rajta, hogy sorozat része, hiszen kidolgozatlan ilyen szempontból, viszont a vége felkeltette az érdeklődésemet, vagyis ígéretesnek tűnik ez a sorozat, meg amúgy is, párhuzamos világok, disztópia, szerelmi háromszög, a tiéd vagyok, baby.

Nagyjából ennyit érdemes megemlíteni róla anélkül, hogy igazán spoileres legyek. Ha ti is szeretitek a fentebb említett dolgokat, nektek is tetszeni fog.

u.i.: Team Reece.

u.i.2: Egy világ napfény gyorskaja nélkül? APOKALIPSZIS.

A borító alapján ítélném meg a könyveket?

Avagy random poszt a várólistás könyveimről, amiknek gyönyörű a borítójuk.

                                          

2. nap – A könyv, amit háromnál többször olvastál el

 
Hihetetlen, hogy először elkezdtem olvasni a sorozatot (kisgyerekként), de nem tetszett, aztán egyszer mégis, varázsütésre elolvastam. A tűz serlege film után lehetett. Valamiért talán az tett kíváncsivá, ezért kölcsönkértem az egyik barátnőmtől a Főnix rendjét és az akkor épp megjelent Félvér Herceget, és elkezdődött a szerelem, amit a fanficek és az utolsó részre való várakozás mélyített el.

Erre azt kell mondanom, hogy feltehetőleg bármelyik Harry Potter rész. A kedvencem a Főnix rendje, azt legalább hatszor olvastam el. 


(Amúgy rossz emlék is kapcsolódik hozzá: ez a kedvenc részem, és ez volt az első film, amit már úgy láttam, hogy olvastam a könyvet... és a film borzalmas volt és nagyon, nagyon, nagyon csalódott voltam. Történet vége.)

Julie Cross - Tempest

„Felejts el mindent, amit valaha is hallottál az időutazásról, mert csak össze fog zavarni.”

Jackson Meyer az NYU átlagos egyetemistája azon kívül, hogy rendelkezik az időutazás képességével. Még nincs teljesen tisztában erejének határaival és működésével, ezért legjobb barátjával, Adammel próbálják megfejteni minden csínját-bínját.
A fiú nem gondolja, hogy képességéről más is tud és veszélyes is lehet, míg egy napon barátnőjét meg nem gyilkolják miatta, ő pedig a rémület hevében visszautazik a múltba és nem tud visszaugrani a jelenbe.

Ez egy abszolút olyan regény volt, aminek befejezése után legszívesebben magzatpózba vágtam volna magam a falat bámulva. De nem tehettem, mert magyar érvelést kellett volna írnom, amit igazából be sem bírtam fejezni, mert olvastam.

Már az elejétől fogva ott lebegett ennek a befejezésnek a lehetősége, de próbáltam elhessegetni. De! Lesz folytatás, szóval semmi gond, kíváncsi vagyok mi sül ki belőle.

Most, hogy elmondtam a véleményem a végéről azt hiszem, vissza kellene térnem a kezdetekhez…

Először borítója alapján egy tök másik könyvvel kevertem, de amint megláttam, hogy időutazós, egyből rávetettem magam, hiszen ez az egyik kedvenc témám, főleg, amikor szerepet játszik a jövő/jelen megváltoztatása.

Na meg azért is esett rá a választás, mert NAGYON ritka, hogy olyan könyvet olvasok, amiben férfi a narrátor és érdekes volt! Persze, nőként igazán nem tudom megítélni, mennyire hiteles, de Jackson egy egészen szerethető karakter, bár úgy érzem, még nem ismertük meg eléggé.

Ennek ellenére igazából Hollyval, a barátnővel volt inkább problémám. Sajnáltam, hogy nem tudtunk meg igazán sokat róla, vagyis nem eleget. És amennyire Jackson emlegette, hogy mennyire más a két Holly, úgy én is azt éreztem, hogy a jövő-Hollyról kevés az infó ahhoz, hogy a sztori lényegét százszázalékosan átéljem.

Adam, a legjobb barát (mind Hollyé, mind Jacksoné) nagyon jó karakter, igazi ’sidekick’, bár kicsit furcsa volt, hogy Jackson nem is említett rajtuk kívül barátokat a jelenben, akiket már régről ismert. (Ugyan már, gazdag, népszerű csóka, tuti nem egyedül, magányosan rótta a gimi folyosóit.)

A történet tetszett, főleg, hogy az írónő azzal tette izgalmasabbá, hogy olykor ugrált az időben. (Akárcsak Jackson. Ha-ha.) Voltak benne aranyos és izgalmas pillanatok, bár olykor csak takaréklángon égtek az események, és ettől lassan haladt a cselekmény.

Volt benne egy kis rejtély is, amivel fejünkhöz tartott fegyverrel rávettek meghívót kaptunk a következő részek elolvasására is. Így újabb sorozatba kezdtem… Nagyszerű.

(Nem igazán kapcsolódik a történethez, de… volt egy rész, amikor Jackson a valamilyen közgazdaságórájáról megismert lánnyal beszélt… most nem azért de akinek a francia költészet a főszakja, mi az isten nyilát keres közgazdaságtanon??)

Ja és a borító: ötös! Mert történet hű. ;)

1. nap – A legjobb könyv, amit a múlt évben olvastál

A molyos kihívás mintájára elkezdem a 30 napos kihívást, hogy mégiscsak kerüljön valami a blogba, még ha nagyon lassan is haladok az olvasással pillanatnyilag. 


A legjobb könyv, amit az elmúlt évben olvastam nem más, mint a már sokat ajnározott Anna and the French kiss Stephanie Perkinstől. Habár a folytatás (ami nem is igazából folytatás, de megjelennek benne az Anna szereplői) egy kissé csalódás volt, az első rész mindenért kárpótol. 
Annyira tökéletes YA regény volt! A legjobb, amit valaha olvastam, nagyon tudtam azonosulni a főszereplőkkel, és jó volt olyat olvasni, amiben a helyszín egy kicsit különlegesebb, mint pl. az átlagos amerikai helyszínek.


Itt írtam róla, és elvileg hamarosan kiadja a Könyvmolyképző! Juppí!

Gabriel Garcia Marquez - Száz év magány

„ – Feleségül veszem Rebecát – mondta.
Pietro Crespi ezt mondta: – De hát a húga.
– Nem számít – felelte José Arcadio.”

José Arcadio Buendía és felesége néhány barátjukkal a tengerhez igyekeztek, de túl hosszú volt az út, visszafordulni nem akartak, ezért új falut alapítottak: Macondot. Hamarosan megszületett első gyermekük is, később pedig sok generációnyi Buendía akik életét – csak úgy, mint a faluét – végigkísérhetjük a regényben.

Ebben a bejegyzésben ne irodalmi értékelést várjatok, hanem egy 17 éves (11 hónapos és két és fél hetes) véleményét egy kötelező olvasmányról.
Mert a Száz év magány az volt, kötelező, és először eléggé tartottam tőle, hiszen a Szerelem a kolera idejébenbe belekezdtem, de egy hasonló mozdulattal be is csuktam. Itt is kellett néha küzdenem – gyakran nem magával a könyvvel, hanem a röhögéssel – de igazándiból megérte, hiszen végeredményben tetszett, a könyv befejezésétől pedig totál eldobtam az agyam.

Olvasás közben pedig másokat is felfedeztem. Például azt, hogy milyen érdekes, hogy nemrég még a középkori irodalommal szenvedtem, most meg már olyan író művét vesszük irodalmon, aki még most is él. Persze végzősként épp ideje volt, csak furcsa visszagondolni rá.

A másik, amire rájöttem, hogy milyen jól érzékelhető a kötelező olvasmányok alapján, hogy öregszik az ember. Ennek a legfőbb eszköze a szex a könyvekben. De most komolyan! Talán az orosz/francia realizmusban volt rá először példa, de inkább csak utalások… komolyabban már idén jött, mégpedig az Édes Annával, és a Száz év magányban teljesedett ki. Szóval öreg vagyok, na.

Nos, rendes gyerekként kiolvastam a Száz év magányt, de nem a legegyszerűbb olvasmány. Eléggé sokgenerációs a család, belterjesnek is mondható, a spanyol neveket nem mindig bírtam megjegyezni, ráadásul mindenkit ugyanúgy hívnak a családban, szóval érdemes olvasás közben egy kis családfát rajzolni, amit nézegethetünk olvasás közben, ha eltévedünk a kusza szálak közt.

Mindenesetre a névörökítésnek megvan a maga szépsége is, hiszen érdekes nézni, hogy a családban ugyanazt a nevet kapó tagok milyen hasonló jegyeket birtokolnak.

Egy kis negatívum még: a történet egyértelműen elég sok időt foglal magába, hiszen kb. 7 generáció és a falu sorsa, és ez egy kitalált helyszín ugye, viszont eleinte nagyon zavart, hogy nincs benne pontos időjelölés, csak találgatni lehetett a megnevezett valós történelmi személyek és események alapján. De még a szereplők kora is nagyon ritkán van említve.

Emellett néha érdekes részek vannak a sztoriban, ami számomra inkább kissé nevetségessé tette.

De tényleg nagyjából ennyi volt a negatívum, a többi része tetszett. Főleg, hogy milyen jól látszik a falu fejlődése, mintha magának az emberiségnek a fejlődését látnánk.

És ahogy épp tanuljuk irodalmon, a mágikus realizmus – tényleg akár valóságos is lehetne a történet, de Marquez teletűzdeli természetfelettivel, népi hiedelmekkel. Például a szellemek jelenlétével, vagy amikor Rebeca megérkezik a családba és magával hozza az álmatlanságot.

Természetesen ott van még a Buendía „családi átok” is. Mivel az Iguarán és a Buendía család között gyakori volt a házasodás, José Arcadio Buendía és Ursula családja is attól tartott, hogy mivel unokatestvérek, malacfarokkal fog születni a gyerekük, hiszen már volt rá példa a családban erre. Ez a tény tulajdonképpen minden generációt végigkísér, még ha ők nem is tudnak róla, az olvasókban okoz egyfajta feszültséget.

A vége pedig valóban agyeldobós volt számomra. Egyrészt valamennyire a szívemhez nőttek a szereplők, és mindig rengetegen voltak a családban, ezért a végén iszonyatosan furcsa volt, hogy milyen kis létszámúvá vált a Buendía familia, és egyben egy kicsit szomorú is volt, ahogy maga a legvége is, de valahogy ideális volt, teljessé tette a történetet.

Erős négyest kap tőlem a könyv és újraolvasásra esélyesnek tartom!

Most pedig megyek szalagavatózni!

Évzáró

Nem tervezek hosszú bejegyzést, épp csak az idén olvasott könyvekről emlékeznék meg egy egyszerű lista formájában.

Hoppá! Van két könyves fogadalmam is, habár ha azt vesszük, hogy másik fogadalmam nincs is, akkor azt is mondhatnám, hogy van két fogadalmam…

Igazándiból a legfontosabb, hogy beiktatok jó pár klasszikust is, például Dickenst vagy Jane Austentól amit még nem olvastam, a fő, hogy valami nem kortárs irodalmi érték legyen.

A másik a könyvvásárlással kapcsolatos, mégpedig az, hogy több magyar nyelvű könyvet veszek, mert mostanában nem volt ilyen… és nem is foghatom a nyelvtanulásra sem, maximum arra, hogy nem akarok a folytatásra várni. De az igazi ok, hogy sajnos elég limitált a büdzsém, és a tudat, hogy  a bookdepositoryn mindent fele annyiért (de idegen nyelven) megkapok túl csábító. Az angol turkálóról, ahol 1000 Ft/kg-ért vesztegetik a könyveket és olyan gyöngyszemeket találtam, mint az Atonement, a We need to talk about Kevin, a My sister’s keeper stb. ne is beszéljünk. (Legutóbbi ott jártamkor ez az összes 500 forint volt egy kilóért, ami már valóban esztelenségnek is tűnik, de most semmi szimpatikusat nem találtam, lehet, hogy ők is próbálnak megszabadulni a könyvektől.)

Nos nézzük is a listát. 60 könyv volt az eredeti célom, de decemberben már elértem, így 65-re, majd 66-ra növeltem. Az igazán kiemelkedőket vastagon szedtem, az angolul olvasottak mögé odabiggyesztek egy a betűt.

1. 1.       Stendhal – Vörös és fekete
2. 2.       Brenna Yovanoff – Az elcserélt
3. 3.       Scott Westerfeld – Szépek
4. 4.       Balzac – Goriot apó
5. 5.       Tonya Hurley – Ghostgirl (a)
6. 6.       Gustave Flaubert – Bovaryné
7. 7.       Gogol – A köpönyeg
8. 8.       Dosztojevszkij – Bűn és bűnhődés
9. 9.       Lev Tolsztoj – Ivan Iljics halála
10. 10.   Ally Carter – I’d tell you that I love you, but then I’d have to kill you (a)
11. 11.   Sara Gruen – Vizet az elefántnak
12. 12.   Shakespeare – Vihar
13. 13.   Csehov – A sirály
14. 14.   Stephanie Perkins – Anna and the French kiss (a)
15. 15.   Ibsen – Nóra
16. 16.   Lauren Oliver – Delirium (a)
17. 17.   Evelyn Waugh – Az utolsó látogatás
18. 18.   Laurie Halse Anderson – Wintergirls (a)
19. 19.   Daniel Keyes – Virágot Algernonnak
20. 20.   Alex Flinn – Beastly (a)
21. 21.   Kami Garcia, Margareth Stohl – Beautiful Creatures
22. 22.   Stephenie Meyer – Bree Tanner rövid második élete
23. 23.   Gayle Forman – If I stay (a)
24. 24.   Gayle Forman – Where she went (a)
25. 25.   Alex Flinn – A kiss in time (a)
26. 26.   Ben Sherwood – The death and life of Charlie St. Cloud (a)
27. 27.   Jody Gehrman – Babe in Boyland (a)
28. 28.   Helen Cross – Szerelmem nyara
29. 29.   Tera Lynn Childs – Forgive my fins (a)
30. 30.   Jackie French – Hekja
31. 31.   Simone Elkeles – Perfect chemistry (a)
32. 32.   Simone Elkeles – Rules of attraction (a)
33. 33.   Suzanne Collins – The Hunger Games (a)
34. 34.   Simone Elkeles – Leaving Paradise (a)
35. 35.   Simone Elkeles – Return to Paradise (a)
36. 36.   Sarah Mlynowski – Ten things we did (a)
37. 37.   Tera Lynn Childs – Fins are forever (a)
38. 38.   Cassandra Clare – Clockwork angel (a)
39. 39.   Cassandra Clare – City of fallen angels (a)
40. 40.   Maggie Stiefvater – Forever (a)
41. 41.   Sylvia Plath – Az üvegbura
42. 42.   Nina Malkin – Swoon (a)
43. 43.   Simone Elkeles – Chain reaction (a)
44. 44.   Kosztolányi Dezső – Esti Kornél
45. 45.   Sarah Dessen – Tökéletes
46. 46.   Kelley Armstrong – The summoning (a)
47. 47.   Kelley Armstrong – The awakening (a)
48. 48.   Kelley Armstrong – The reckoning (a)
49. 49.   Mikszáth Kálmán – A jó palócok/A tót atyafiak
50. 50.   Mikszáth Kálmán – A Noszty fiú esete Tóth Marival
51. 51.   Móricz Zsigmond – Árvácska
52. 52.   Kody Keplinger – The DUFF (a)
53. 53.   Stephanie Perkins – Lola and the boy next door (a)
54. 54.   Joanne Harris – Kékszeműfiú
55. 55.   Becca Fitzpatrick – Silence (a)
56. 56.   Joanne Harris – Bársony és keserű mandula
57. 57.   Kosztolányi Dezső – Édes Anna
58. 58.   Audrey Niffenegger – A Highgate temető ikrei
59. 59.   Nina Malkin – Swear (a)
60. 60.   Kody Keplinger – Shut out (a)
61. 61.   Cassandra Clare – Clockwork Prince (a)
62. 62.   Jodi Picoult – Szívtől szívig
63. 63.   Libba Bray – Az az édes, távoli harang
64. 64.   Suzanne Collins – Catching fire (a)
65. 65.   Suzanne Collins – Mockingjay (a)
66. 66.   Anna Sheehan – A long, long sleep (a)

Az év mélypontja: Hmm, igazából már az év elején kétségbe voltam esve, mikor egy hétvége alatt kellett elolvasnom a kötelezőket, a Vörös és feketét volt a legnehezebb, iszonyatos volt szerintem, de a díj nyertese mégis a Beautiful creatures, az a könyv egy borzalom.

Az év csúcspontja: Ha egyet kell említenem, akkor az Anna and the French kiss. Egyszerűen mintha személyre szabottan nekem írták volna, annyira tökéletes… és annyira várom, hogy megjelenjen magyarul! De a Perfect chemistry sorozat is magával ragadott, Cassandra Clare Infernal devicesét szintén imádom!

Cassandra Clare - Clockwork Prince (The Infernal Devices #2)

FIGYELEM!

A bejegyzés természetesen spoileres a sorozat első részére, a Clockwork Angelre nézve. Arról itt írtam: http://hastyheroine.blogspot.com/2011/07/cassandra-clare-clockwork-prince.html

Emellett a bejegyzés egy nagy zagyvaság, olvasás csak saját felelősségre.

„ – Szerelmi bájital? Will Herondale-nek? Nem áll szándékomban elutasítani a fizetséget, de tény, hogy annak, aki csak rád is néz, nincs szüksége szerelmi bájitalra.
- Nem – mondta Will, enyhe kétségbeeséssel a hangjában. – Valójában épp az ellenkezőjét keresem, valamit, ami véget vet a szerelemnek.”

A londoni Intézet árnyvadászai épp túl vannak a megrázó veszteségeken és külső támadásokon, amikor szembesülniük kell azzal, hogy itt nem értek véget a megpróbáltatások. Elsőként Benedict Lightwooddal kell szembenézniük, aki a fejébe vett, hogy Charlotte mint nő képtelen irányítani az Intézetet, ahogy már be is bizonyította.
Így Charlotte-nak Mortmain után kell kutatnia, de olykor a feladat lehetetlennek tűnik és kezdi úgy érezni, hogy Lightwoodnak talán igaza van, csak azt nem tudja, hogy a férfi más okból is szeretné eltávolítani a nőt és kelekótya férjét az Intézetből.
Eközben Will továbbra is érzéseivel küszködik és Magnus Bane segítségét kéri, míg Jem kezdi megunni, hogy csupán betegként kezelik és néha még ő is elveszti a fejét. Tessa próbál rájönni mi is ő és miért olyan értékes Mortmain számára. Igyekszik elnyomni az érzéseit Will iránt, miután a fiú annyira lekezelően bánt vele, de ehelyett egy szerelmi háromszögben találja magát…

Sajnos nem tudok objektívan beszélni a könyvről, mert kihasználva sebezhetőségemet egy elég nehéz hét közepén érkezett meg a bookdeporól (álnok módon akkora, hogy a polcra se fért fel, csak fektetve) és ennek az iszonyatos hétnek a hétvégéjén olvastam, teljes mértékig belefeledkezve.

Vagyis már csak azért is gondolok rá pozitívan, mert őszintén nem tudom mi lett volna velem, ha nincs ez a könyv, hogy teljesen kizárjam a külvilágot.

Nagyon beszippantott amúgy tényleg, annak ellenére is, hogy lényegében a történet alig haladt előre. Az első résznek is meg volt az a feelingje, amit imádtam, és természetesen itt is jelentkezett ugyanaz. A helyszínek, a szereplők, a kapcsolatok.

Eléggé romantikus lélek vagyok, szóval örültem neki, hogy a főszerepet itt tényleg a Jem-Will-Tessa szerelmi háromszög kapta, Cassandra Clare pedig elég jól megoldotta, mert őszintén szólva nem tudnám megmondani, hogy Jemet vagy Willt szeretem-e jobban. (Habár abban biztos vagyok, hogy Tessa oldalán szívesebben látnám Willt, Jemet meg az enyémen viszont ne bántsa senki, mert összetörik a szívem)
Szerencsére a könyvben nem elég  számtalan alkalom volt fangirlködni minden esetben, az írónő kegyetlenül táncikált az idegeimen.

Tessa, Tessa, nem hiszem, hogy egy úrilánynak így kéne viselkednie. Mindenesetre bírom Tessa karakterét, bár esélyes, hogy ez még változik a folytatásban. Csak azt kívánom vele kapcsolatban, hogy a Clockwork Princessben tudjunk meg mindent róla és persze jó lenne, ha a TMI-ben is felbukkanna hivatalosan is.

Will az a karakter, akit egyszer megrugdosnék, máskor megölelgetnék, mindenesetre, amikor nem éppen emózik nagyokat tudok nevetni azon milyen egy elmebeteg. (SPOILER a végén a demon poxos kis műsoránál teljesen kész voltam)

Jem pedig végre megmutatta a nem macskamentő oldalát is és még jobban belopta magát a szívembe.

Ha a történetről van szó, egyértelműen a Mortal Instrumentsre szavazok, viszont érzelmekben nálam az Infernal Devices a nyerő! És túl messze van a Clockwork Princess, főleg ha arra gondolok, hogy még előttem áll az érettségi, azt se tudom, hol leszek akkor és mit csinálok…

8 ok, amiért mégis szeretem a Twilightot

Jelenleg nem tudom a társadalom hogy áll a Twilighttal. Imádjuk? Utáljuk? 

Nos, csak személyes érzéseimet tudom közvetíteni nektek… amit szerintem már kifejtettem itt, de azért megismétlem. 

Pár éve nagyon közel állt a szívemhez a sorozat, aztán a hype nagyon rosszat tett az én kis rajongásomnak, aki ismer, az tudja, hogy az iszonyat nagy népszerűséget kapó dolgok nem vonzanak túlzottan. Hát így történt ezzel is, lecsillapodtam és elcsendesültem, hiszen a társadalomba beolvadó Twilight rajongók idővel az emberek szemében az őrült Robert Pattinson fangirlökké váltak.

De a kis lelkemben még mindig őrzöm a Twilight szeretetét, még ha nem is úgy, mint régen. Ezért – és abból az alkalomból, hogy most jött ki az utolsó előtti film, ami szerény véleményem szerint nem is lett olyan rossz (sőt, tetszett, itt van, bevallom) – bátorkodtam összeállítani egy listát, amiért a véletlenül idetévedők megtudhatják miért is szeretem én a Twilightot.

1, Megismerkedésünk idején, történt ez az Úr 2008. évében, a Twilight nem volt nagyon ismert. Ez iszonyatos mélységekbe merülő HP rajongásom alkonyán történt, így egyből ráugrottam a lehetőségre, hogy valami friss húst kapjak a kezembe. Igazándiból az egészet az első magyar Twilightos oldalnak köszönhetem (ami nem tudom él-e még vagy sem). Lényeg a lényeg: az oldal fórumán nagyon kedves embereket ismertem meg és hát fangirlködni nagyon jó érzés, amit ritkán élhetek meg sajnos, mert a barátaim kb. egyáltalán nem szeretik azokat, amiket én.

2, A Twilight volt az életemben nagyjából az első YA fantasy vagy paranormal romance ha úgy tetszik. Lehet, hogy nem a legjobb vagy a legelismertebb, de az én életemben úttörő. Számos más követte ugyanis és – habár olvasni mindig is szerettem – ez azért felturbózta a könyvekkel való kapcsolatomat, más vámpírirodalmat is szívesen olvasgattam.

3, Ez igazándiból a legfontosabb pont, csupán azért nem került az első helyre, mert próbálok logikai sorrendben haladni. Szóval az első kötetet még ezen a bizonyos oldalon olvastam el a rajongói fordításnak köszönhetően – illegálisan, jujujuj, de utána megvettem az összes kötetet! – azután viszont leállít a fordítás, mert Mo.-n megvette a jogokat a Könyvmolyképző. De én felbátorodtam és hiába kezdtem még csak akkor, kilencedikben tanulni az angolt, nekiálltam olvasni a folytatást, mert eszméletlenül kíváncsi voltam és jó gyorsan le is daráltam őket. Mire a moziban ültünk barátnőimmel – voltunk vagy öten a teremben anno, ó te jó ég, ezek a régi szép idők – már a hátam mögött tudtam a köteteket. Hogy értettem-e minden egyes szót? Naná, hogy nem! Hogy megérte-e? Naná, hogy igen! A párbeszédeket szinte végig értettem, Meyer amúgy sem túl bonyolult, az atmoszféra meg csak simán átjött. Felesleges azért nem belevágni, mert nem értesz mindent, hiszen így is nagyon kifizetődő! És nálam is, ez még csak a kezdet volt, rengeteg angol könyvet elolvastam azóta és nagyon hálás vagyok ezért, hiszen rengeteget tanultam és ezáltal sokkal több olvasási lehetőségem van! Már magáért ezért sosem fogom elfelejteni a Twilightot.

4, Hiába nem bírom a hype-ot, hiába szidja akárki, hiába van néhány rajongó akkora ésszel megáldva, mint egy fél tyúk, azt azért elismerhetjük, hogy tényleg sok fiatal ennek hatására kezdett el rendszeresen olvasni. Mert csak ennyi kell kezdő lökésként: egy jó könyvélmény, és ha kezdetben még csak ilyen ’ponyvákat’ is olvas csak, később nagy valószínűséggel máshoz is kedvet kap.

5, A Twilight nem Harry Potter nyilvánvalóan. Nem tartalmaz nagy életbölcsességeket és példaértékű karaktereket, de megvan az a nagyon jó kis feelingje, ami azért anno eléggé beszippantott az olvasása közben és úgy megfogott.

6, A Twilight volt az első olyan könyvem, amit anyukám is elolvasott. Valószínű csak azért, hogy legyen közös témánk, mindenesetre jó érzés, hogy van, akivel meg tudom beszélni, hiszen mostanra már ő győzköd engem, hogy lógjak az iskolából és nézzük meg a Breaking Dawnt a moziban… újra… ezek az anyák!

7, Nagyon szeretek rajzolni, csak nem vagyok valami profi, ezért általában mindig elmegy a kedvem a rajzolástól. Twilight korszakomban viszont a gyönyörű borítók elég sokszor megihlettek, többször is lerajzoltam őket más-más technikát használva, sőt, a szereplőket is. Nem mutogatnám, de produktív korszak volt, na.

8, Az utolsó indokban térjünk ki a filmekre. Olyan jók-e, mint a könyvek? Nem. De van egy iszonyatosan pozitív dolog bennük: a fenomenális soundtrack! De olyan agyeldobós mindegyik. Ez számomra azért jó pont, mert habár tudták, hogy nagy siker lesz a film, nem az aktuális popslágerek szólalnak meg benne, hanem alternatív, indie-s dallamok, pont amik az én szívemhez közel állnak. Rengeteg jó számot ismertem meg ez által, nagyon jól illenek a filmek hangulatához és örülök, hogy a kevésbé ismert előadók esetleg új rajongókat szerezhetnek és az indie-sek, akik még nem tudták, hogy indie-sek, most rájöhettek, hogy indie-sek. ( Te jó ég ez milyen mondat már, kedves én!)
Na de azért nehogy elinduljon az indie hype mert főbe lövöm magam!

Köszönöm néked, vándor, hogy elolvastad filozofálásomat! :)

Stephanie Perkins - Lola and the boy next door

„- Tudom, hogy nem vagy tökéletes. De pont a tökéletlenségünk tesz minket tökéletessé valaki más szemében.”

Lola Nolan nem mindennapi lány. Jelmondata, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy mindennap ugyanaz az ember legyünk, így imád ’beöltözni’ és imád mindent, ami a divattal kapcsolatos. Rokoni kapcsolatai elég kuszák, ráadásul családjának még az idősebb, rocksztár barátjával is gondjai vannak. De Lola mégis jól érzi magát a bőrében. Míg vissza nem költözik szomszédjukba a Bell család. Akárhányszor csak erre gondol, eszébe jut a kínos helyzet, amibe pár éve keveredett a Bell ikrekkel. Ráadásul Cricket Bell volt a gyerekkori szerelme. Lola igyekszik elkerülni a családot, de rá kell jönnie, hogy a Crickettel való találkozás nem csak szomorú emlékeket idéz fel benne…

Legjobb lesz, ha egyből a közepébe is vágok.

Ez a könyv csalódás volt számomra. Sajnos – vagy nem sajnos – az elődje, az Anna and the French kiss egy minden ízében tökéletes YA regény és egyből kedvenc könyveim közé került, nyugodt szívvel tudom mindenkinek ajánlani, de tényleg.

Lola szerencsétlensége pedig csak most tudatosult bennem igazán:  mindig írok a bejegyzések elejére egy kis ismertetőt, nem csak a fülszöveget másolom ki, hiszen az nagyon homályos tud lenni, jobb, ha már tudjuk miről is szól a regény amit olvasni fogunk. Itt viszont óriási gondban voltam, egyszerűen nem tudtam mit is írjak róla, mert hát… cselekmény valóban nincs. Legalábbis olyan, amit le tudnék írni hosszabban és az asztalba vertem már a fejemet, hogy ki tudjak erőszakolni magamból pár sort.

Itt jöttem rá, hogy habár goodreads-en 4-et adtam neki, molyon 3.5-öt, igazándiból Lola csak hármast érdemel.

Fáj a szívem, de komolyan, mert Stephanie Perkins nagyon szimpatikus és az Annától tényleg eldobtam az agyam. 

Itt viszont amit kaptunk: aranyos, szerethető karakterek, akik szintén nem voltak kiforrottak. Cselekmény nem sok, hangulat van, de felejtős.

Stephanie próbált belerakni dolgokat, de tényleg semmi sem volt kifejtve, pedig nem volt rövidebb sokkal szerintem, mint az Anna.

Cricketnek már a neve is nagyon édes, de sajnáltam szegényt, hogy ilyen regényben kapott csak helyet, mert benne lett volna még potenciál.

Míg olvastam, sosem éreztem leküzdhetetlen vágyat, hogy eldobjak mindent és rávessem magam a könyvre.

Felbukkant benne Anna és St. Clair is és szinte azt mondhatom, hogy amelyik jelenetben benne voltak, ott tuti, hogy ők álltak a középpontban. Imádom őket, de sajnos egy regényben a főszereplőkön kellene, hogy legyen a hangsúly és nem szabadna hagyni, hogy a huszadik mellékszereplő lopja el a reflektorfényt.

Azt hiszem mást nem is tudok mondani.