"Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?"
Peter magányos srác, a tipikus iskolai "lúzer". Egy igaz barátjától, Josie-tól is eltávolodott, így a gimnázium maga a pokol volt számára, diáktársai rendszeresen bántották, kihasználták, játszottak az érzéseivel. A tanárok, a szülők nem tudnak beleszólni a diákok csatájába, így Peter úgy dönt, hogy ő fog igazságot szolgáltatni: egy nap fegyverrel indul iskolába.
Valószínűleg már mindenki hallott iskolai lövöldözésekről, főleg az Államokban, de persze már itthon is történt ilyen... "Iskolai mészárlás", mindenkinek ez az első gondolata ilyenkor, de valahogy még sosem jutott eszembe, hogy ki a gyilkos, hogy vele mi van.
Jodi Picoult 19 perc című könyvét olvastam, magyarul, csak ez a borító jobban tetszett, ezért ezt raktam be.
A könyv egy ilyen iskolai mészárlásról szól, a New hampshire-i Sterling városkában. Peter egy nap bemegy az iskolába és 19 perc leforgása alatt több iskolatársát (és egy tanárát) megsebesíti és megöli.
Hogy szerintem ez szörnyű-e? Igen, természetesen az.
Hogy sajnáltam-e az áldozatokat? Igen, többnyire.
Hogy megvetettem-e Petert? Nem mondanám.
Amikor halljuk a híreket, sosem ismerjük a történet hátterét, de Jodi Picoult egy nagyon alapos és jó könyvet rakott elénk. Megismerjük a "mészárlás napját", az előzményeket, és a tárgyalás részletei is gondosan fel voltak építve. Egyedül a végén olvastam volna még egy kicsit többet arról, hogy Alexszel és Josie-val mi volt a tárgyalás után.
Szívesen olvastam ezt a könyvet, mert elgondolkodtatott és a szereplők tetteit is kommentáltam magamban. :)
A szereplő, akit ki nem állhattam az a női főszereplő, Josie volt. Legalábbis a tini verziója. Tudom, hogy vannak olyan emberek, mint ő, akik próbálják elrejteni a múltjukat és a "cikis" barátaikat, mert menőnek lenni mindennél jobb, de egyszerűen nem tudom felfogni. Ő maga mondta, hogy a barátai nem barátok, hanem szövetségesek, de akármikor hátba tudják szúrni. A pasija, Matt pedig... totál hülye. Talán szerette Josie-t, de eléggé túlzásba vitte, Josie pedig túl gyenge volt, hogy véget vessen ennek az egésznek. Legalábbis eleinte...
Josie az anyjával, Alexszel is bunkó volt mindig. Ahhoz képest, hogy néha annyira bántotta már, hogy nem ez a menő Josie az igazi énje, hogy az öngyilkosságon gondolkodott, túlságosan is felvette a ribi-viselkedést.
A kedvenc szereplőm Peter, akit sosem tudtam gyűlölni, habár megölt egy csomó embert... kicsit zavart, hogy nem kaptam választ a könyvben arra, hogy egyes embereket miért lőtt le. De egyébként azt hiszem valahol meg tudom érteni... az iskola első pillanatától fogva megkeserítették az életét, és nap mint nap rettegésben élt, nem tudva mit kap aznap. Eleinte ott volt neki Josie, de ahogy beköszöntött a kamaszkor Josie elpártolt tőle, és szinte egyedül maradt. Ha Josie nem változik meg, talán minden más lett volna. Persze őt sosem tudta szívből gyűlölni, sőt, szerette, mert még mindig a régi Josie-t látta benne. Aztán egyszer, talán a legnagyobb megaláztatás után elpattant benne valami, csak vissza akart vágni...
Ha átélsz egy ilyet, nem lehet könnyű talpra állni utána... de vajon a Peter-féléknek milyen lehet újra és újra azzal a tudattal ébredni, hogy egy újabb rémes, megaláztatással teli nap vár rá és sosem szabadul az ördögi körből?
Valószínűleg már mindenki hallott iskolai lövöldözésekről, főleg az Államokban, de persze már itthon is történt ilyen... "Iskolai mészárlás", mindenkinek ez az első gondolata ilyenkor, de valahogy még sosem jutott eszembe, hogy ki a gyilkos, hogy vele mi van.
Jodi Picoult 19 perc című könyvét olvastam, magyarul, csak ez a borító jobban tetszett, ezért ezt raktam be.
A könyv egy ilyen iskolai mészárlásról szól, a New hampshire-i Sterling városkában. Peter egy nap bemegy az iskolába és 19 perc leforgása alatt több iskolatársát (és egy tanárát) megsebesíti és megöli.
Hogy szerintem ez szörnyű-e? Igen, természetesen az.
Hogy sajnáltam-e az áldozatokat? Igen, többnyire.
Hogy megvetettem-e Petert? Nem mondanám.
Amikor halljuk a híreket, sosem ismerjük a történet hátterét, de Jodi Picoult egy nagyon alapos és jó könyvet rakott elénk. Megismerjük a "mészárlás napját", az előzményeket, és a tárgyalás részletei is gondosan fel voltak építve. Egyedül a végén olvastam volna még egy kicsit többet arról, hogy Alexszel és Josie-val mi volt a tárgyalás után.
Szívesen olvastam ezt a könyvet, mert elgondolkodtatott és a szereplők tetteit is kommentáltam magamban. :)
A szereplő, akit ki nem állhattam az a női főszereplő, Josie volt. Legalábbis a tini verziója. Tudom, hogy vannak olyan emberek, mint ő, akik próbálják elrejteni a múltjukat és a "cikis" barátaikat, mert menőnek lenni mindennél jobb, de egyszerűen nem tudom felfogni. Ő maga mondta, hogy a barátai nem barátok, hanem szövetségesek, de akármikor hátba tudják szúrni. A pasija, Matt pedig... totál hülye. Talán szerette Josie-t, de eléggé túlzásba vitte, Josie pedig túl gyenge volt, hogy véget vessen ennek az egésznek. Legalábbis eleinte...
Josie az anyjával, Alexszel is bunkó volt mindig. Ahhoz képest, hogy néha annyira bántotta már, hogy nem ez a menő Josie az igazi énje, hogy az öngyilkosságon gondolkodott, túlságosan is felvette a ribi-viselkedést.
A kedvenc szereplőm Peter, akit sosem tudtam gyűlölni, habár megölt egy csomó embert... kicsit zavart, hogy nem kaptam választ a könyvben arra, hogy egyes embereket miért lőtt le. De egyébként azt hiszem valahol meg tudom érteni... az iskola első pillanatától fogva megkeserítették az életét, és nap mint nap rettegésben élt, nem tudva mit kap aznap. Eleinte ott volt neki Josie, de ahogy beköszöntött a kamaszkor Josie elpártolt tőle, és szinte egyedül maradt. Ha Josie nem változik meg, talán minden más lett volna. Persze őt sosem tudta szívből gyűlölni, sőt, szerette, mert még mindig a régi Josie-t látta benne. Aztán egyszer, talán a legnagyobb megaláztatás után elpattant benne valami, csak vissza akart vágni...
Ha átélsz egy ilyet, nem lehet könnyű talpra állni utána... de vajon a Peter-féléknek milyen lehet újra és újra azzal a tudattal ébredni, hogy egy újabb rémes, megaláztatással teli nap vár rá és sosem szabadul az ördögi körből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése