SPOILEREK!
„Ha tündérmesét olvasol – és ki nem olvas? – azt hihetnéd,
hogy vannak boszorkányok szerte a világon – boszorkányok, akik mézeskalácsot
sütnek a gyerekekből, több száz éves álomra ítélnek hercegnőket, sőt, szörnnyé
változtatnak átlagos tinédzserfiúkat, csak hogy móresre tanítsák őket. De
igazándiból csak néhány van belőlünk.”
A
tündérmesékben valahogy elfelejtik az emberek mekkora szerepük is van a
boszorkányoknak. De ez a történet most egy boszorkányé, Kendráé, akivel már
megismerkedhettünk, mikor Kyle-t szörnyeteggé varázsolta. A módszer kissé nyers
volt, de hatásos.
Kendra szeret segíteni az embereknek, de a varázslat néha rosszul sül el, de
szerencsére a hosszú évszázadok óta tartó élete során tanult a hibáiból.
A helyszín most Miami, ahol a tinédzser, könyvimádó Emmának van szüksége
segítségre, amikor a tökéletes, gyönyörű mostohanővérének érkezése felbolygatja
életét.
Kedves Alex Flinn!
Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy szeretlek-e vagy sem.
De komolyan. Imádom, hogy meséket dolgoz fel, jó ötlet, viszont
ahogy olvasom a könyveit, egyre csökken a színvonal.
A Beastly újdonság volt, egy kis fordulattal, hangulatos is,
jól megírt.
A Kiss in time (Csók,
pont jókor) azért volt jó, mert a Csipkerózsika az egyik kedvenc mesém, és
a történet se volt rossz, de a vége übermegagagyi volt és ez feldühített.
A Cloaked békává változott királyfinak indult, aztán egy
csomó mese őrült keverékévé vált. A fordulatok kiszámíthatóak, a cselekmény
unalmas, a mesék összevisszasága pedig felesleges, és amúgy is, szimplán gagyi és csalódás volt a könyv.
Ennek ellenére nem mondok le Alex Flinn könyveiről, mert
látom bennük a potenciált, mint pl. a Bewitching. Ennek ellenére a Beastly
színvonalát nem közelíti meg, de hál’ Istennek a többiére meg nem süllyed le.
Hol volt a probléma?
Kendra történetét vártam, erre megkaptam, hogy hogy kezdődött az egész
boszorkányosdi és néhány olyan részletet az életéből, amire kb. úgy reagáltam
mint az előző könyvekben. Felesleges egyszerűen ez a mesehalmozás. A Once upon a time c. sorozatban véleményem
szerint nagyon jól csinálják a mesék összefűzését, de itt egyszerűen nem jött
át, kissé erőltetettnek hatott. Kendra gondolatai, motivációi pedig nem
jelentek meg annyira kidolgozottan, mint vártam.
A két megjelenő epizódot – mesét – ezért szinte csak
gyorsolvasással olvastam, annyira nem kötött le, egyedül az tetszett bennük,
hogy történelmi vonatkozásúak voltak, és hogy a második, hableányos történet
nem ért igazán meseszerű véget.
Ott volt még Warner karaktere. Nagyon nem hittem el, hogy
mennyire megváltozott. Egyáltalán nem felszínes a gyerek, tök jó fej, Emma
lelkitársa kb. de megjelenik Lisette és hoppá, Emma ejtve van. Ilyen egyszerűen
nincs, mégha egy olyan súlyos esemény is következik be Emma életében, mint az
apjának a halála, ami azért felforgatja a dolgokat. Persze lehet, hogy csak
nagyon megkedveltem a gyereket és happy endet akartam neki meg Emmának, de nem,
ez nagyon… valótlan volt.
A végén lévő színészgyerek jellemét és cselekedeteit sem
tartottam túl reálisnak, viszont a fordulatnak örültem.
Pozitívum:
Minden negatívum ellenére a fő szál, vagyis ez a kifordított
Hamupipőke történet nagyon élvezetes volt a számomra.
Emma rendkívül szerethető karakter, végig szurkoltam neki, hogy minden
összejöjjön, míg Lisette érdekes, szinte kiismerhetetlen gonosz.
Róluk olvastam volna még többet szívesen, de az ő történetük
egy egész regényt nem tett volna ki valóban, így viszont kicsit kusza volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése