Shannon Hale: Austenland

„Ha nő lennél, csak annyit kellene mondanom, hogy ’Colin Firth vizes ingben’ és azt mondanád ’Ah’.”

Jane Hayes harmincas karrierista new yorki nő. Valószínűleg ez az oka, hogy az összes kapcsolata tönkrement, de nagyban közrejátszik rajongása is egy bizonyos Mr. Darcy iránt. Főleg, ha a BBC-s Mr. Darcy-ról van szó. A Büszkeség és balítélet főhőse Jane számára a tökéletes férfi, aki még visszautasítani sem tudja őt, hiszen fiktív karakter, Jane pedig minden eddigi barátját hozzá hasonlította.
Gazdag nagynénje, miután felfedezi a lány rajongását a történettel, végrendeletében angliai nyaralásra küldi Jane-t, ahol három hétig Jane Austen korában élhet, kosztümös fiatalemberekkel incselkedhet, de legfőképpen, elgondolkodhat azon, hogy tényleg kell-e ez neki.

Egy újabb könyv, amit annak a hatására olvastam el, hogy láttam a film előzetesét. Nem mintha annyira Oscar gyanús filmnek tűnne, de kellemes kis limonádénak megteszi, maga az ötlet meg elég humorosnak látszik.

Habár a Büszkeség és balítéletért annyira nem rajongok (habár a Lizzie Bennett Diariest imádtam!), a kosztümös drámák világa engem is beszippant, szóval ki ne akarna egy olyan helyen nyaralni, ahol ezt át is élheti? Elveszik az elektromos kütyüjeid, megtanítanak a korabeli etikettre, és bele is vetheted magad a mókába.

Ez volt a bajom a könyvvel. Adott volt ez a nagyon jó ötlet, lehetőség jó poénokra, valamennyire pezsgő cselekményre is, de sajnos, egészen a végéig eléggé unalmas volt. Tényleg pár órás, könnyed olvasmány, nem is vártam sokat, és a szórakozást tulajdonképpen megkaptam, de az írónő egyszerűen nem aknázta ki a rengeteg humorforrást.

Ami még fura volt, hogy mennyire kevés a szereplő. Ezt az üdülést a tulajdonos nagyon nagy biznisznek tüntette fel, ahhoz képest elég kevés színész játszott a parkban.

A szereplőket nagyon nehéz bekategorizálni. Jane-t csíptem, bár kicsit ellentétes volt a személyisége. Nagyon szkeptikus volt a környezetével, a parkkal szemben, és nem nagyon figyeltem meg a személyiségében mélyen elrejtett BB rajongót, inkább a karrierista csajt. Ennek ellenére akárcsak egy valamirevaló Austen hősnőnek, pörgött a nyelve rendesen.

A parkban dolgozókat még nehezebb bekategorizálni, hiszen a kosztümben parádézó színészekről sosem tudtuk, hogy mennyire üt át valódi személyiségük.

Ami nagyon tetszett az a vége volt. Volt a történetben egy kis csavar, ami után egy ideig nem tudtuk mi fog következni, de szerencsére megkaptuk az austeni boldog véget.

Spoileresen a végéről:

Nagyon kedveltem Martint a történetben, és le voltam döbbenve, mikor kiderült róla, hogy ő is színész. Már azért is, mert így amennyire jónak tűnt ez a park az elején, annyira visszataszító lett a végére. Mert az oké, hogy odamennek a nők, akik tudják, hogy "el fogják őket csábítani" a színészek, de így, hogy Jane nem tudta, szimplán genyóság. És azért adja a pénzét, hogy csalódjon? Becsapják? Ráadásul ez már-már prostitúció...

Viszont ez arra volt jó, hogy Jane belássa: kár üldöznie ezt a fantáziát, hiszen még Austen világában sem volt minden tökéletes, mindenkinek a maga idejében kell élnie, és nem a múltba tekinteni vagy egy idealizált alakot keresnie...
Ennek ellenére természetesen mégis megkapta az álompasit, hogy azért happy endünk legyen!;)

A film egy fokkal várósabbnak tűnik!:)