Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat (Kedvcsináló)

„Nekem volt egy határozatlan idejű megállapodásom Istennel: én hajlandó vagyok hinni benne – már úgy nagyjából –, amíg ő hagy engem aludni vasárnaponként.”

Rose Hathaway és legjobb barátnője, Lissa Dragomir szökésben vannak, mióta két éve otthagyták a montanai Szent Vlagyimir Akadémiát. Sikeresen elrejtőztek a gonosz vámpírok, vagyis strigák elől, de két év után az Akadémia őrei rájuk találnak, és visszahurcolják őket az iskolába, ahol egész életüket töltötték.

Így kezdődik a hatrészes Vámpírakadémia sorozat, ami már mondhatni nem mai gyerek, hiszen az első rész 2007-ben jelent meg, és 2013-ra már a spin-off sorozat, a Bloodlines harmadik részénél járunk.

Jogos kérdés, hogy akkor mi a fenéért most fedeztem fel? A válasz nagyon egyszerű. A Twilight után elkapott a vámpír láz, mára viszont már herótom van egyszerűen tőlük. Na meg, ha valaki egy pillantást vet a borítóra, azt hiszi valami gagyi szoftpornót kap a pénzéért, a címéről pedig ne is beszéljünk… ugyanakkor ott van az a nem túl nagy, de kemény mag, akik imádják a sorozatot, és molyon is 90%+-os az értékelése. Ez gyanús volt.

Szóval kezembe kaptam a régóta várólistás kötetet… és hét nap múlva arra eszméltem fel, hogy ki is végeztem a sorozatot.

Természetesen az is segített, hogy a kötetek nem Trónok harca hosszúságúak, de a folyamat fő mozgatórugója az volt, hogy Richelle Mead egy hihetetlen akciódús sztorival ajándékozza meg olvasóit, hogy csak lesünk, a vége pedig szinte kivétel nélkül izgalmas cliffhanger, szóval jobb is, hogy rendelkezésünkre áll az összes kötet.

Annak ellenére, hogy a többi ifjúsági regénnyel szemben tényleg azért győz kiütéssel (no pun intended), mert izgalmas a cselekménye, rendkívül szerethető benne a szerelmi szál, ami sosem megy át a nyálas kategóriába, a főszereplők jól kidolgozottak, nem nehéz őket megkülönböztetni, és külön imádom a főszereplő és narrátor, Rose szarkasztikus humorát, és tetszik, hogy az alapvetően komoly történésekbe azért vegyül egy kis középsulis dráma is.

De az igazán döntő tényező számomra az volt, hogy bár alapvetően vámpírkönyvről beszélünk, ez alig észrevehető. Ez furán hangzik, de igaz. Vázolom Mead vámpíruniverzumát:

Kétféle vámpír létezik a világban: a Moroi (morák) és a Strigoi (strigák). Mindkét csoport az emberektől elzártan él, de több lényeges különbség is van köztük, így ellenségek.

·         A morák: - születnek, két mora szülőtől
                 - ritkábban isznak vért
                 - csak olyanokból isznak („Etetők”), akik önként vállalkoznak rá            
                 - nem élnek örökké, csak valamivel tovább, mint az emberek
                 - különleges képességeik vannak: tudják idomítani uralni az elemeket
                 - a társadalmukban van egy uralkodó, és 12 mondhatni nemesi család

·         A strigák: - önként vállalkoznak, vagy teremtik őket
                 - gyakran és sok vért isznak…
                 - …amiért leginkább ölnek
                 - örökéletűek

Rajtuk kívül még léteznek a dhampirok, vagyis félvámpírok. Ők egy mora és egy dhampir szülő gyermekei, vagy ritkább esetben ember és mora viszonyból születnek, de ezt eléggé megvetik, mert nem keverednek emberekkel.
A Szent Vlagyimir Akadémián a dhampirok együtt nőnek fel a morákkal, ám belőlük 18 éves korukban őrzők válnak, akiknek a feladatuk, hogy életük árán is megvédjék a morákat a strigáktól, akiket nem éppen harcra képeznek ki.

Kedvenc szereplők:

·         Rose Hathaway: A dhampir lány végre egy igazi BAMF, ami nagyon ritka manapság a tehetetlen hősnők világában. A sorozat elején még felelőtlen és vakmerő, de a történet előrehaladtával tanul egy kis alázatot is, ami szerintem nagyon jó karakterfejlődés a részéről. Bírom a humorát, és tetszik, hogy az esetek többségében tudta mi a helyes, és képes volt áldozatokat is hozni érte. (Spoiler: Valószínűleg a sorozat legszomorúbb kinyilatkoztatása volt, mikor kijelentette, hogy és most elindul megölni a szerelmét.)

·         Dimitri Belikov: A szintén dhampir és orosz isten Dimitri a Szent Vlagyimir Akadémián őrző, később Rose instruktora, és néhány szempontból szöges ellentéte. Mindig igyekszik megőrizni komolyságát és tekintélyét. Imádja a western regényeket és ragaszkodik híres-neves malaclopójához.

·         Adrian Ivashkov: Adrian egy mora, akinek különleges képessége van. A királynő másodunokaöccse (vagy mi), az egyik nemesi család sarja, igazi playboy, kacér humorral. Természetesen hatalmas szíve van, és már csak ezért is imádjuk, és adnánk neki minden részben egy nagy ölelést. (Mert megérdemli.)

Ennyi a legfontosabb tudnivaló. Ha izgalmas YA fantasyt olvasnátok, amiben van szerelem, barátság, de néhány segget is szétrúgnak – ne keressetek tovább! :)

u.i.: Február 14-én jön a belőle készült film is, aminek előzetesével kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Egyrészt pont azt emelik ki benne, hogy vámpíros, amikor ezt a könyvekben, mint már említettem, észre sem lehet venni. Másrészt kissé komolytalanabb a hangulata, mint a könyvnek, de végülis mondhatjuk, hogy az első könyv után lesz inkább sötétebb a hangulata.