Liebster Award

Végül a nagy díjazási hullámnak én is áldozata lettem. Na , ez rosszul hangzott, mert igazából nagyon is örülök, hogy többen is gondoltatok rám!

Köszönöm @dreamorreality7 , Míra és Boti! :)

SzabályokMindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.

A jelölő mindegyik kérdésére válaszolnia kell.

11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.

11 embert kell jelölni és linkelni.

Nincs visszaadás/visszajelölés.

Igen, egy kicsit csalnom kell, hiszen nem igazán tudom ki nem kapta még meg, így nem szeretném továbbadni...

11 dolog magamról:

1. Szeptemberben kezdek az ELTEn, ami egy iszonyatosan új és egyben félelmetes dolog lesz számomra. Rossz lesz itt hagyni a családi fészket és belevágni a bizonytalanba, félek, hogy nehéz lesz barátkozni, ismerkedni, megszokni... de egyben azért izgatott is vagyok, mert tudom, hogy nagyon sok lehetőség is rejlik számomra a fővárosban.

2. Mindjárt kezdődik az m1-en a kedvenc Sherlock részem, a Scandal in Belgravia, és most azt fogom nézni.

3. Krónikus késő vagyok. Futok a buszra, a találkozókra és idegesítem vele a barátaimat. De tényleg, szörnyű, de egyszerűen nem bírok időben elkészülni sosem.

4. Imádom a kosztümös filmeket, meg azokat, amik annyira unalmasak másoknak, hogy végig sem bírják nézni - na, én ezekért élek.

5. Nagyon sokáig akartam az írással foglalkozni, és régen rengeteget írtam, amit most is imádok visszaolvasni, akármilyen is legyen. Egy ideje azonban már - akármennyire is szeretnék - egyszerűen nem megy az írás. Csak küszködök és már nem okoz örömet, ezt nagyon utálom.

6. Megszállott toll- és írószergyűjtő vagyok.

7. Sosem volt háziállatom.

8. Nagy vágyam, hogy olyan szobám legyen, amiben van egy óriási könyvespolc, telis tele könyvekkel - sajnos ehhez szegény vagyok, de a lottóban még bízom.

9. Imádom a filmek előzeteseit. A moziba járásnak is egyik legfőbb oka. Egyszerűen lenyűgöz, hogy milyen jól bele tudnak sűríteni egy filmet két percbe, milyen hangulatosra csinálják stb. :)

10. Nagyon bánom, hogy anyukámék anno nem írattak be valami zeneórára, nagyon jó lenne valami hangszeren játszani.

11. Szeretnék többet blogolni, de nagyon lusta vagyok.

@dreamorreality7 kérdései:

1. Ha nyaralni mész, mennyit szoktál olvasni?

Sajnos nem szoktam nyaralni menni, de szerintem nem vinném túlzásba, egy könyv elég lenne, hogy a családdal, barátokkal is tudjak egy kis időt tölteni.

2. Mennyire tudsz buszon/metrón/autóban stb. olvasni?

Teljesen jól! Már készülök is rá, hogy a hosszas pesti buszozásokon, metrózásokon stb. olvasni fogok, az elmúlt egy hónapban, mikor mentem dolgozni akkor is olvastam és teljesen jól kitudtam zárni a külvilágot. :)

3. Melyik könyv volt az A KÖNYV, amelyik után már szívesebben olvastál akármit?

Nem tudom mi indította el bennem az olvasási vágyat, nem is hiszem, hogy volt ilyen áttörés, hiszen mindig is szerettem olvasni. Viszont igazán sokat akkor kezdtem el olvasni, mikor már tudtam angolul, vagyis olyan négy éve.

4. Hogy állsz/álltál a kötelezőkkel?

Szinte az összeset elolvastam, főleg tizenegyediktől, hiszen magyarfakton nem is nagyon lehetett máshogy túlélni. Voltak bűnrosszak (A kőszívű ember fiai, Vörös és Fekete), de voltak olyanok is, amiket egyszerűen imádtam, és tuti, hogy újraolvasom majd őket, pl.: Bűn és bűnhődés, Száz év magány, Goriot apó

5. Olvastál már olyan könyvet, amire a magyar tanárod hívta fel a figyelmedet?

Ha a nem kötelező, hanem ajánlott olvasmányok számítanak, akkor igen. Az Üvegburát Sylvia Plath-tól.

6. Mennyire függ az évszakoktól, hogy mennyit olvasol?

Elméletileg nyáron több időm lenne olvasni, de tulajdonképpen inkább attól függ, van-e mit olvasnom.

7. Megnézed azokat a filmeket, amiket egy általad már olvasott könyvből készítettek?

Ha tetszett a könyv és a film is szimpatikus, akkor természetesen igen.

8. Mit jelent neked a Moly?

Mivel a környezetemben nincsenek olyanok, akik igazán szeretnek olvasni, iszonyatosan jó érzés ilyenekkel találkozni a molyon, ráadásul nagyon jó könyvekre bukkanok mindig - nem nagyon tudnék nélküle élni. :)

9. Előfordult már, hogy valakit te vettél rá az olvasásra?

Egy-egy könyv elolvasására igen, de életeket még nem változtattam meg :)

10. Könyvvásárláskor fontos, hogy milyen a könyv borítója?

Igen. De természetesen nem az elsődleges szempont. Ha van több kiadás is, azt veszem meg, amelyik jobban tetszik, és ha igazán ronda a borító inkább hanyagolom a vásárlást.

11. Mit csinálsz legszívesebben a szabadidődben? (az olvasás mellett, persze :D) 

Mozizok, barátokkal vagyok, koncerten, netezek - semmi extra. :)

Míra kérdései:

Melyik korban élnél a legszívesebben? Miért?

Erről a kérdésről nagyon a Midnight in Paris c.  jó kis filmecske jut eszembe - mindenkinek más az aranykor.

Szívesen ott lettem volna a hatvanas években, hogy Beatles fangirl legyek, vagy a viktoriánus korban. Bálozni, férjre vadászni... Esetleg valamelyik forradalomban.

Ez mind romantikusan hangzik, de igazából furcsa lenne, hiszen nagyon más volt például a nők helyzete is, így talán a legjobb kor a pont most.

Melyek a kedvenc filmjeid a következő kategóriákban: thriller, horror, vígjáték, romantikus, háborús és/vagy történelmi?

Thriller: Nem tudom pontosan mi számít annak. A 23-as szám esetleg?

Horror: Beszari vagyok, nem nézek horrort.

Vígjáték: A kilencvenes évek végének romantikus vígjátékai a legjobbak, az alpári humort nem szeretem. Az egyik kedvenc a 10 dolog amit utálok benned. :))

Romantikus: Bright star, Ház a tónál ééééés minden más :)

Háborús: Star Wars. xD

Történelmi: Szeretem ezeket is, de hirtelenjében egy sem jut eszembe. :/

Mi a legfurcsább szokásod?

Nem hiszem, hogy van egyáltalán furcsa szokásom :)

Ha eltölthetnél egy rövid időt egy filmben/sorozatban/játékban/könyvben, melyik lenne az és miért?

Biztos, hogy könyv lenne, és valószínűleg az Infernal Devices sorozat - kielégíthetném viktoriánus vágyaimat is, és Árnyvadászkohatnék is.

Mi az, amit jelen pillanatban a leginkább vársz?

Jó gyerekként azt kellene mondanom, hogy az egyetem, de igazából a március 19-én megjelenő Clockwork Princess, ami az Infernal Devices utolsó része és iszonyatosan kíváncsi vagyok már rá!

Legjobb könyv, amit valaha olvastál és bármikor újra kézbe vennéd?

Sok ilyen könyv van, az egyik ilyen pl. a The fault in our stars John Greentől. Annyira szomorú, mégis pozitív, nem tudsz egyszerűen továbbmenni mellette.

Ha választanod kellene egy hírességet, akivel le kellene élned az egész életedet, ki lenne az?

Valószínűleg Ben Whishaw - egy perc alatt hozzámennék. Annyira kedvesnek tűnik, a hangja meg, hmmm. :)

Melyik az a szám, amelyik a mostani érzéseidet leginkább tükrözi?

<iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/FG1NrQYXjLU" frameborder="0" allowfullscreen></iframe

Ha filmet rendeznének az életedből és te választhatnád ki, hogy ki játsszon téged, ki lenne az? Melyik 5 számot választanád a film betétdalainak?

Ez milyen jó kérdés. :)

Játsszon mondjuk Emilia Clarke - habár sokkal szebb, mint én, meg idősebb is, azért erre a filmre beülnék!

A számok:

Újabb csalás: Nem mondok öt számot, csak annyit, hogy Hans Zimmer komponálja a zenéjét! :)

 Ki volt a gyerekkori szerelmed?

Te szemét, tudom, hogy ezt direkt miattam kérdezed.

Egy fiú az oviban, már akkor is rém rossz volt az ízlésem.

Mi volt a legjobb és a legrosszabb dolog, ami valaha történt veled?

A legjobb mostanában természetesen az volt, hogy felvettek az egyetemre. A legrosszabb... ilyen téren viszonylag szerencsés vagyok, nem történt ilyen. Múlt decemberben volt egy hét, ami nagyon nagyon rossz volt, de erről inkább nem akarok beszélni.

Boti kérdései:

1. Van kedvenc filmed és dalod? (Ha nincs, akkor többet is felsorolhatsz.)

Ez mindig változik, a kedvenc filmjeim általában kosztümös drámák. A kedvenc dalom jelenleg a Runaways a Killerstől, a koncert óta rongyosra hallgattam.

2. Milyen terveid vannak a jövőre? (klisés kérdés foreva)

Egyelőre annyi, hogy tanári diplomát szerzek, aztán meglátjuk. Lehet, hogy hozzámegyek egy brit herceghez, vagy a TESCO-ban fogok dolgozni, még akármi lehet.

3. Mi lenne az utolsó vacsorád?

Valami gyorskaja. Mekis kaja vagy kebab sültkrumplival. Talán húsos palacsinta, mert az a kedvencem!

4. Olvastál-e Agatha Christie könyveket? Ha igen, akkor melyikeket, melyik tetszett legjobban?

Egyedül a Tíz kicsi négert olvastam, ez nagyon jó volt, tervezem, hogy még mást is fogok.

5. Top 10 sorozat of all time? (Elég felsorolni 10-et.)

Glee, One Tree Hill, Szívek szállodája, Legend of Korra, Jóbarátok, Misfits, Grey's anatomy, Desperate Housewives, HIMYM, Once upon a time

6. Hova mennél el szívesen nyaralni/telelni/lakni?

Skóciába vagy máshova Nagy-Britanniába, esetleg Svájcba, mert gyönyörű lehet.

7. Két nagy kedvencemről (Rihanna és Cheryl) mi a véleményed?

Tehetségesek, főleg Rihanna, de nem az én stílusom, amit csinálnak. Jobban tisztelem azokat az előadókat, akik saját maguk írják a szöveget meg a zenét.

Cherylé csak kis egyszerűek, Rihannáé viszont gyakran iszonyatosan obszcénok, és nem tudom őket hova rakni - egy nő ne legyen ilyen, én ezt mondom.

8. Milyen szupererőt választanál?

Gondolatolvasás vagy láthatatlanná válás.

9. Ha tudnád, hogy már csak 1 napig élhetsz, mit csinálnál ebben a 24 órában?

Könyörögnék Cassandra Clare-nek, hogy mondja el mi lesz a Clockwork Princessben, ezen kívül kipróbálnék mindent, amit eddig nem, és akarok.

10. Kedvenc (vagy legalábbis top 10) Rihanna dal?

Only girl.

11. Kedvenc kártya- és/vagy társasjáték?

Őőőőő, makaó gondolom. :D

Mára ennyi, amint beállítgatom az új laptopom és mindent elintézek, remélhetőleg végre visszatérek több bejegyzéssel is! Addig is, olvassatok sokat! :-*

Mit olvasok nyáron?

A válasz: remélhetőleg sok mindent.

Első ok: Átmentem gyűjtögetőbe és nagyon sok saját könyv kezd gyülekezni a polcon, van, ami már karácsony óta. Ezek:

• Kathryn Stockett - A segítség (barátaimtól kaptam karácsonyra...)
• Kristin Gashore - Graceling (szintén)
• Julie Orringer - Láthatatlan híd (osztályfőnökömtől kaptam karácsonyra és nagyon ég a pofám, hogy még olvasatlan, de nem tudtam rá időt szánni :( )
• Jodi Picoult - My sister's keeper (turkáltam)
• Lionel Shriver - We need to talk about Kevin (ezt is)
• Kate Morton - The house at Riverton (meg ezt is!)
• David Nicholls - Egy nap (az Alexandráról, -40%)
• Simone Elkeles - Du oder das ganze Leben (Igen, ez a Perfect chemistry németül, német szóbeli előtt még átlapozom az tuti)

Második ok: Könyvtár. Ki fogom fosztani őket. Most nálam van Kevin Brooks Lucasa (már olvastam régen, de akkor nagyon tetszett és kíváncsi voltam idősebb fejjel milyen lesz) és Thomas Hardy Egy tiszta nője. Mivel vissza kell vinnem őket június végén ők prioritást élveznek.

Harmadik ok: Az újévi fogadalom. Vagyis hogy sok klasszikust olvasok idén, igazi irodalmat. Jó lenne bevállalni egy Háború és békét (Tolsztoj), de még nem tudom összejön-e, Dickenset akarok mindenképpen (Két város regénye, Szép remények, A Pickwick klub stb.). Emellett Marquezt is beszerzek és Victor Hugot.

Negyedik ok: Lesz itt újraolvasás is. Jelenleg a Burok (Stephenie Meyer) jut eszembe, amit mindenképp újra kell olvasnom még a film előtt. (Tudom, tudom, hol van az még.)

Ötödik ok: Kindle! Igen, végre, végre véget ér a mobilon olvasós korszak, már Kindle tulajdonos vagyok. Már javában megpakoltam könyvvel, csak idő kéne.
Valószínű az elsők között lesz John Green, akire már a The fault in our stars óta éhezem. Rick Riordan Percy Jacksonja is várós, emellett amit már régóta szeretnék olvasni az valami Holly Black könyv, most speciel a Curse workers trilógia(?) van meg.

Nem lesz itt unalom. :-)

Jay Asher, Carolyn Mackler - The future of us

Josh Templeton 
Helped my son put together a model of the solar 
system today. 
May 8 at 10:26pm · Like · Comment

Terry Fernandez We did that last year. Made me feel nostalgic for Pluto. That was always my favorite planet. 
May 9 at 8:07am · Like 
Josh Templeton Poor Pluto! :-( 
May 9 at 9:13am · Like

I flinch. “What the hell happens to Pluto?”

Emma shrugs. “That, I’m guessing, wasn’t our fault.”

1996-ot írunk, amikor az internet még nem volt olyan mindennapi, természetes része az életünknek, mint manapság. Így van ezzel a tinédzser Emma is, aki most kapta meg élete első számítógépét, és legjobb barátja CD-jének köszönhetően 100 óra ingyen internetet is.

Azonban mikor Emma kipróbálja, különös dolog történik: rátalál a Facebookra, azon belül is 15 évvel idősebb önmaga adatlapjára. Először azt hiszi, hogy valaki gonosz tréfát űz vele, ugyanis amit lát nagyon nem tetszik neki. Kénytelen hát legjobb barátja, Josh segítségét kérni, akivel azonban az elmúlt fél évben nagyon eltávolodtak egymástól.

A könyv alaptörténete nagyon eredeti, persze kicsit abszurd is, hiszen tudományos magyarázata nincs annak, hogy Emma hogy talál rá a Facebookra.

Ha ezt kizárjuk azonban egy rettentően szórakoztató könyvet kapunk, a fő mókát természetesen az alaphelyzet adja. Túl komoly, fajsúlyos történetet persze ne várjunk, de nem is hinném, hogy ez a célja. Természetesen a vége is kiszámítható, de az odavezető út egy nagyon kedves kis történet.

Mindig vonzanak azok a könyvek, amikben időutazás van vagy ilyesmi. Itt Emma csak belepillanthat a jövőbe, de hamar rákattan arra, hogy alakítgassa.

Szerencsére némi fejlődésen keresztülment Emma karaktere, ugyanis nagyon hisztis, önző egy leányzó volt.

Josh pontosan az ellentéte: kedves, segít a bajban és ő nem igyekszik beleavatkozni a jövőbe, ugyanis tökéletesen elégedett vele. Kettőjük között Emma a forrófejű, míg Josh két lábbal a földön jár.

Természetesen vannak itt még barátok, szerelmek, szülők, meg amúgy is, azok a csodálatos kilencvenes évek.

Ennyi a fő tudnivaló. Aki egy könnyű, humoros, de olykor szívet melengető olvasmányt keres, annak csak ajánlani tudom.

Alex Flinn - Bewitching

SPOILEREK!

„Ha tündérmesét olvasol – és ki nem olvas? – azt hihetnéd, hogy vannak boszorkányok szerte a világon – boszorkányok, akik mézeskalácsot sütnek a gyerekekből, több száz éves álomra ítélnek hercegnőket, sőt, szörnnyé változtatnak átlagos tinédzserfiúkat, csak hogy móresre tanítsák őket. De igazándiból csak néhány van belőlünk.”

A tündérmesékben valahogy elfelejtik az emberek mekkora szerepük is van a boszorkányoknak. De ez a történet most egy boszorkányé, Kendráé, akivel már megismerkedhettünk, mikor Kyle-t szörnyeteggé varázsolta. A módszer kissé nyers volt, de hatásos. 

Kendra szeret segíteni az embereknek, de a varázslat néha rosszul sül el, de szerencsére a hosszú évszázadok óta tartó élete során tanult a hibáiból.

A helyszín most Miami, ahol a tinédzser, könyvimádó Emmának van szüksége segítségre, amikor a tökéletes, gyönyörű mostohanővérének érkezése felbolygatja életét.

Kedves Alex Flinn!

Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy szeretlek-e vagy sem.

De komolyan. Imádom, hogy meséket dolgoz fel, jó ötlet, viszont ahogy olvasom a könyveit, egyre csökken a színvonal.

A Beastly újdonság volt, egy kis fordulattal, hangulatos is, jól megírt.

A Kiss in time (Csók, pont jókor) azért volt jó, mert a Csipkerózsika az egyik kedvenc mesém, és a történet se volt rossz, de a vége übermegagagyi volt és ez feldühített.

A Cloaked békává változott királyfinak indult, aztán egy csomó mese őrült keverékévé vált. A fordulatok kiszámíthatóak, a cselekmény unalmas, a mesék összevisszasága pedig felesleges, és amúgy is, szimplán gagyi és csalódás volt a könyv.

Ennek ellenére nem mondok le Alex Flinn könyveiről, mert látom bennük a potenciált, mint pl. a Bewitching. Ennek ellenére a Beastly színvonalát nem közelíti meg, de hál’ Istennek a többiére meg nem süllyed le.

Hol volt a probléma?

Kendra történetét vártam, erre megkaptam, hogy hogy kezdődött az egész boszorkányosdi és néhány olyan részletet az életéből, amire kb. úgy reagáltam mint az előző könyvekben. Felesleges egyszerűen ez a mesehalmozás. A Once upon a time c. sorozatban véleményem szerint nagyon jól csinálják a mesék összefűzését, de itt egyszerűen nem jött át, kissé erőltetettnek hatott. Kendra gondolatai, motivációi pedig nem jelentek meg annyira kidolgozottan, mint vártam.

A két megjelenő epizódot – mesét – ezért szinte csak gyorsolvasással olvastam, annyira nem kötött le, egyedül az tetszett bennük, hogy történelmi vonatkozásúak voltak, és hogy a második, hableányos történet nem ért igazán meseszerű véget.

Ott volt még Warner karaktere. Nagyon nem hittem el, hogy mennyire megváltozott. Egyáltalán nem felszínes a gyerek, tök jó fej, Emma lelkitársa kb. de megjelenik Lisette és hoppá, Emma ejtve van. Ilyen egyszerűen nincs, mégha egy olyan súlyos esemény is következik be Emma életében, mint az apjának a halála, ami azért felforgatja a dolgokat. Persze lehet, hogy csak nagyon megkedveltem a gyereket és happy endet akartam neki meg Emmának, de nem, ez nagyon… valótlan volt.

A végén lévő színészgyerek jellemét és cselekedeteit sem tartottam túl reálisnak, viszont a fordulatnak örültem.

Pozitívum:

Minden negatívum ellenére a fő szál, vagyis ez a kifordított Hamupipőke történet nagyon élvezetes volt a számomra.

Emma rendkívül szerethető karakter, végig szurkoltam neki, hogy minden összejöjjön, míg Lisette érdekes, szinte kiismerhetetlen gonosz.

Róluk olvastam volna még többet szívesen, de az ő történetük egy egész regényt nem tett volna ki valóban, így viszont kicsit kusza volt.

Sajnos nem volt túl értelmes a bejegyzés, de azért szerettem volna írni a könyvről.

Cassandra Clare - City of Lost Souls (The Mortal Instruments #5)

“- Eddig sosem érdekelt téged, hogy a húgod vagyok.
  - Valóban? Az apánk halott. Nincs más rokonunk. Te és én, mi vagyunk az utolsók. Az utolsó a Morgensternek közül. Te vagy az egyetlen, akivel egy vér folyik az ereimben. Te vagy az utolsó esélyem.”

Sebastian, vagyis Jonathan Christopher Morgenstern felszívódott. A gond csak az, hogy vele együtt eltűnt Jace is, és amíg az Árnyvadászok azon dolgoznak, hogy felkutassák a fiút, Jace és Sebastian gonosz kis duója európai turnéra indult.
A barátok természetesen magánakcióba kezdenek, amint kiderül, hogy a Klávé nem tesz meg mindent Jace visszaszerzésének érdekében. Clary bátrabb és elszántabb, mint valaha, megy a saját feje után, hogy megmentse szerelmét, a Lightwoodok pedig Simon és Magnus segítségével keresik a megoldást.
Ez viszont csupán a vég kezdete, az Árnyvadászokra ugyanis az eddiginél sokkal nagyobb veszély vár, és rengeteg áldozatot kell hozniuk fajuk és az emberek megmentése érdekében…

Megőrjített a postásra való várakozás, ugyanis arra számítottam, hogy az utolsó írásbeli érettségimről – német – hazajőve már itt vár rám a kis drágám és olvashatom. Hát a nagy francokat. De tegnap előtt szerencsésen megérkezett, és tegnap estére már be is fejeztem.

Őszintén szólva a Clockwork Prince után sokkal jobban érdekelt az Infernal Devices folytatása, mint a Mortal Instrumentsé, de a City of Lost Souls előtt újraolvastam ezt a sorozatot is, és az, hogy újra az Árnyvadászok világába csöppentem kellően meghozta a kedvet hozzá.

A CoLS jobb, mint az előző rész, ennyit már az elején leszögezhetek. Nekem nem volt semmi bajom azzal sem, ez viszont izgalmasabb, humorosabb és érzelmesebb is volt, és az olvasása után egy igen hatásos befejezésre számítok a City of Heavenly Fire-ben – amit valószínű meg is fogunk kapni, KÉT év múlva…
Emellett a borítója is gyönyörű, és több, mint száz oldallal vastagabb is! Legalábbis az én kiadásom, amit sikerült úgy olvasnom, hogy ne gyűrődjön meg a gerince, hálleluja!

A legszembetűnőbb változás számomra a helyszínek változása volt. Az Intézet nagyon kevés szerepet kapott, a főhadiszállás Magnus brooklyni lakása, emellett jártunk több európai városban és metróaluljáróban is, Jordan és Simon lakásában és a Praetor Lupus házában.

Clare sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a mellékszereplőkre, aminek én rendkívül örültem, hiszen néha már kicsit sok tud lenni a Jace-Clary szerelmi évődés, persze szeretem őket együtt, meg külön-külön is, de sok lehetőség van a többi szereplőben is.

Magnus az abszolút kedvenc. Ő a legőrültebb, legtitokzatosabb figura, habár sajnos a komoly oldalát is megismerhettük. Szerencsétlen warlockot valóban kicsit kihasználják hőseink, és habár örülök, hogy kulcsszereplővé lépett elő, és érdekel a története is, néha gondolkozhatnának is ezek a kis tinédzserek ahelyett, hogy Magnus Bane-nek füttyentenek.

Alec nagyon sok fejlődésen ment keresztül a kötetek során, de mindig is közel állt a szívemhez, mert érzékeny, de bátor és bármit megtenne a szeretteiért. Ennek ellenére csinált néhány nagyon buta dolgot, de meg lehet érteni.

Azon gondolkodtam, hogy Simont mindig is ennyire szerettem-e. Mert az újraolvasás során és a könyv során is egyszerűen imádtam. Habár már nem egyszerű halandó, mégis ő és Clary képviselik azokat, és irtó vicces tud lenni, amikor Simon groteszk helyzetet teremt egy-egy oda nem illő, „földi” poénjával.

Izzyben a szeretnivaló, hogy igazi kemény csaj, megérdemli a figyelmet.

Maiát és Jordant nagyon nem tudtam hova tenni. Örültem, hogy örülnek, de ez nagyon tölteléksztori volt a számomra.

Claryt jó hősnőnek tartom, örülök, hogy nem nyáladzott túl sokat. Jace és Jace-de-azért-nem-teljesen között látható volt a különbség, habér mindketten szarkasztikusak voltak, a gonosz én inkább olyan volt, mint Jace a könyvek elején, nem pedig a hősszerelmes kiadás.

Sebastian NAGYON jó gonosz. Egy beteg állat a gyerek, szarkasztikus, hataloméhes, de azért szegénynek egy kis szeretethiánya is van valószínűleg. Sok problémát fog még okozni! (Remélem. Ha-ha.) Talán nem úgy kéne BFF-eket szereznie, hogy démoni erővel magához köti őket, de ha más nincs! Jace és az ő kapcsolata is kissé groteszk volt, de a legjobb formában. Azért örülök, hogy az én bátyám nem ilyen.

A végén teljesedett ki igazán a sztori, de végig szórakozató volt. Az eleje ugyan kicsit vontatott volt, főleg, mert tomboltak a hormonok. Néha olyan volt, mintha a Gossip Girl egy részébe csöppentem volna, a szereplők hirtelen rájöttek, hogy tinédzserek és triviális tini problémáikkal is foglalkozni kell, nem lehet állandóan démonokat idézgetni meg öldökölni!

Clary meg Jace meg nehogy azt csinálják, mint a Beautiful creatures végén Ethan meg a lány, akinek nem jut eszembe a neve, mert behalok. Pár hónapja ismerik egymást, nem hiszem, hogy az lenne a legnagyobb problémájuk, hogy mikor csinálják már azt.

Az epilógus ütött. Először érzelmileg – bár sajnos ezt már elspoilereztem magamnak… - de azért egy-két könnycseppet mégis hullattam (az OTP az OTP), majd pedig kaptunk egy erős cliffhangert, ami azért igencsak felkeltette kíváncsiságunkat. Furcsa belegondolni, hogy már csak egy kötet a TMI-ből, meg az Infernal Devicesból is.

Apropó, Infernal Devices. Én imádtam a kis utalásokat: Will könyve Jace-nél, Brother Zachariah, a női warlock, aki Claryn elvégezte a rituálét…Emellett az is sejtetett valamit, hogy ismerős középső neveket ismertünk meg: Clarissa Adele Morgenstern, Alexander Gideon Lightwood, Stephen William Herondale.
Sajnos valószínűleg lényegesen nem fog kapcsolódni a két sorozat, hogy külön-külön is lehessen olvasni (brühühü), de elméleteket gyártani nagyon jó elfoglaltság. Ebben a legjobbak a tumblr-ös TMi fandom, de komolyan. A kedvenc elméletem, hogy Brother Zachariah a jövőből visszatért Jace… a könyv alatt én Jemre tippeltem, de úgy érzem nem lesz ennyire kiszámítható. Mekkora poén lenne, ha Valentine lenne?

Mr. Keats megérdemel egy bejegyzést

Nagyon régen írtam már. Nem mondom, hogy azért, mert két hét és érettségi, mert ez nem igaz, egyszerűen csak nem olvastam olyan könyvet mostanában, amiről szívesen írnék bejegyzést. Emellett vagy öt könyvet olvasok most egyszerre, és azt sem tudom melyikben mi van.
De most itt vagyok egy rövid bejegyzés idejére, ami nem igazán kapcsolódik a főként YA regényeket feldolgozó bloghoz, de irodalom. Hát még milyen!


Éppen azon gondolkodtam, hogy a rohamosan közeledő német érettségin milyen filmről is beszéljek, ha esetleg a kedvenc filmem kerül szóba. Végül a Bright starra esett a választásom. Egyrészt azért, mert iszonyatosan nagy kosztümös film fan vagyok. Az én kis érzékeny lelkemnek olyanok kellenek, amiken bőghetek sokat, ez pedig tökéletes példánya. Csodaszép történet. Szomorú, de tényleg nagyon szép.
Másrészt Ben Whishaw nagy kedvencem, és ahogy Keatset szaval még az ember térde is beleremeg.

Ja, még nem mondtam, hogy a film Keatsről szól? Pontosabban John Keats és Fanny Brawne szerelméről. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Szóval rákerestem a filmre németül, meg is találtam a német előzetest, ami szerintem nagyon durván jó - mármint ameddig meg nem szólalnak benne németül.

Ez arra buzdított, hogy Keats verseket olvassak németül. Habár első hallásra tényleg kicsit úgy hangzik, hogy ezzel az otromba némettel megerőszakolják ezeket a gyönyörű verseket, mégis van bennük valami költői. Tóth Árpád, Radnóti vagy Szabó Lőrinc fordításainak nyomába sem érnek, de azért érdekes, hogy egészen jól hangzanak a versek németül.
De főleg angolul és csodás anyanyelvünkön. Egy kis ízelítő. :)

Des Dichters letztes Sonett

Strahlstern! könnt ich gleich dir beständig sein!

Nicht einsam prangend in der nächtigen Herde,

Nicht offnen Lides wandern im Verein

Mit dem geduldigen Eremit der Erde,

Dem Strom des Wassers, der mit Priesterhand

Der Menschen Lande wäscht in ewigem Wachen,

Nicht starrend auf der Berge Schneegewand

Und dunkler Moore grün verschlossne Rachen –

Nein – doch beständig: immerdar gebettet

Auf der Geliebten reifend wache Brust,

Wie Schwellen sich mit Sinken zart verkettet,

Sanft fühlend, süßer Unruh stets bewußt,

Noch hörend, noch, des Atems lindes Wehen –

So ewig leben – oder tot vergehen!

Utolsó szonett

Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök -

Nem a magas ég magányos tüze,

Hogy türelmesen a világ fölött

Vigyázzam, mint ártatlan remete,

A mozgó tengert, mely papként szelíden

Mossa a föld emberi partjait

Vagy nézi a friss havat, melynek ingyen

Fehérébe hegy s mocsár öltözik -

Nem - én kedvesem érő kebelén

Vágynék lenni szilárd s változhatatlan

Hogy annak lágy, lélegző melegén

Őrködjem örök-édes izgalomban:

Azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,

Ott élni mindig - vagy meghalni rögtön.

Bright star

Bright star, would I were stedfast as thou art-- 
Not in lone splendour hung aloft the night
And watching, with eternal lids apart,
Like nature's patient, sleepless Eremite,
The moving waters at their priestlike task
Of pure ablution round earth's human shores,
Or gazing on the new soft-fallen mask
Of snow upon the mountains and the moors--
No--yet still stedfast, still unchangeable,
Pillow'd upon my fair love's ripening breast,
To feel for ever its soft fall and swell,
Awake for ever in a sweet unrest,
Still, still to hear her tender-taken breath,
And so live ever--or else swoon to death. 

John Green - The fault in our stars

 

"Ott ültem vakon, összetört szívvel, és semmit nem akartam csinálni, aztán Gus beviharzott a szobámba és azt kiáltotta: „Remek hírem van!” Én meg úgy voltam, hogy „Most nem igazán akarok remek hírt hallani.” és Gus azt mondta: „Ezt a remek hírt hallani akarod.” és azt kérdeztem tőle: „Rendben, mi az?” és azt mondta: „Hosszú életet fogsz élni, ami telis tele lesz csodás és szörnyű pillanatokkal, amit még csak elképzelni sem tudsz.”

Hazel 16 évesen túl van a csodán: két évvel ezelőtt, a halál küszöbén összezsugorodott a tüdejében lévő tumor, ennek ellenére mégsem tud normális életet élni, hiszen betegsége miatt mindenhová oxigéntartállyal kell járnia, nem jár iskolába, legjobb barátainak pedig szüleit tekinti és kedvenc íróját, akinek a könyvét bálványozza és már rongyosra olvasta.
Élete akkor vesz 180 fokos fordulatot, mikor a rákkal élők csoportjában megismeri Augustus Waterst. Habár a fiú szintén túlélő és lábát amputálni kellett, életfelfogása lenyűgözi Hazelt. A lány kezdetben nem érti, mit lát benne a fiú, de sodródik az árral.

Mit mondjak erről a könyvről? Hogy imádtam, de összetörte a szívemet? Kb. ez a pontos meghatározás. Miután kiolvastam szinte csak meredtem magam elé, és morcos voltam, ha valaki csak hozzám szólt.

Már az első oldalak során kiderült, hogy John Greent nem véletlenül istenítik. Mesteri szóforgató és léleksimogató.

Hazelből nagyon jó narrátort kreál és fantasztikus szereplőket hoz létre. Említhetném például Isaacet is, akit a végére nagyon megkedveltem, de természetesen a fő kedvenc Augustus… ritka az ennyire szerethető, humoros, eredeti karakter, ezért az ő változása viselt meg a legjobban, szinte fizikai fájdalmat érzett olvasni.

Ez egy csupa szív könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia, hiszen annyi minden van benne! Nem mindig tudom elmondani, hogy egy könyvtől rengeteget kaptam, de ez egy ilyen eset… annak ellenére, hogy gyakran elszomorított, van egyfajta pozitív üzenete.

A bejegyzés elején lévő kis összefoglalón kívül nem mondanék semmit a cselekményről, hiszen nem akarom elrontani az olvasást, így rövid – de szeretetteljes – kis posztom véget is ért… ha szerettek, dobjatok meg még John Greennel, de ha csak elolvassátok ezt a könyvét, annak is nagyon örülök.

Leiner Laura - Szent Johanna Gimi #1 - Kezdet

„ – Mi történt? – néztem körbe csodálkozva.
  - Lerendeztük – vette át a szót Ricsi.
  - De hogyan? – pislogott nagyokat Virág.
  - Simán. Megmondtuk, hogy senki nem röhögheti ki a barátunkat, csak és kizárólag mi. Mert nekünk szabad. Nekik nem.”

Reni most kezdi a középiskolát, még pedig a franciára szakosodó Szent Johanna Gimnáziumban. Egy kissé tart tőle, ugyanis az olvasni és tanulni szerető lánynak sosem voltak igazán barátai, ráadásul az ismerkedős gólyatáborról is lemarad költözésük miatt. Nem kell sokáig aggódnia, hiszen egyből két remek barátra is talál: az álmodozó, kissé butuska Virágra és Arnoldra, aki pedig túl komolyan veszi a dolgokat. A félév pedig nem telik eseménytelenül, és az osztályközösség is egyre jobban összekovácsolódik.

Igen, elért engem is az SZJG láz. De már egyszerűen muszáj volt belekezdenem, mert molyon nem láttam semmi mást, csak hogy SZJG így, SZJG úgy, meg hogy mennyire jó az összes könyv értékelése (90% +).

Persze először érdekes volt, mint ahogy szerintem sok kortársam sem, így én sem igazán olvasok magyar szerzőket, ami egy kissé sznobizmus, tudom, de hát ez most legyőztem, és megérte, mert a Szent Johanna Gimi tényleg jó kis sorozat lesz.

Tulajdonképpen olyan könyv ez, amit akár mi is írhatnánk, mégis valahogy magával ragadó. A szereplők egy kicsit viccesek, kissé esetlenek, de mindenképpen nagyon a szívünkhöz nőnek, ezért is fogok még valószínűleg a következő hét rész során is érdeklődni sorsuk felől.

Talán az is volt az előnye annak, hogy magyar szerző írta a könyvet, hogy végre nagyjából saját iskolai életünket láthatjuk benne, feleléssel meg mindennel.

Egészen megható volt látni mennyire jó a 9/b osztályközössége, szerintem ez lenne az ideális, bár persze ezt könnyebb megoldani tizenakárhány fővel. (Bár én sem panaszkodhatok, hiszen a 25 fős osztályomban elég jó az osztályközösség, valószínűleg azért, mert már 8 éve együtt vagyunk, ez más osztályokban annyira nincs meg.)

A főszereplő Renivel félig tudtam azonosulni, félig meg nem. Igazából nagyon szimpatikus, de egy kissé talán túlbuzgó, bár ezt irigylem is benne, hiszen én… na inkább hagyjuk. :’D
A szülők viszont leginkább iszonyatosan idegesítőek voltak. Egyrészt nagyon gáz, hogy könyvekből tanulják a szülőséget, másrészt szerintem iszonyú szigorúak és nagyon gyerekként kezelik Renit. Én komolyan elítélem azokat a szülőket, akik azt sem tudják hol van a gyerekük meg fiatalabb korban minden péntek este részegre isszák magukat a gyerekek és ők szemet hunynak felette, na de hogy egy majdnem 15 éves lány azt megkérdezze a szüleitől, hogy kimehet-e a ház elé gördeszkázni, meg hogy elmehet-e a sulival korizni, iszonyatosan durvának tartom. Vagy én vagyok ennyire liberális?
Reni gépkorlátozását még megértem, mondjuk úgy, hogy színötös a gyerek nem tartom túl szükségesnek.

Ezen kívül igazából aranyosak a szülei, meg az egész család is, csak kicsit túlzásba viszik, na, de mondjuk Reni és az apukájának kapcsolata kifejezetten tetszett.

A legjobb barátnő, Virág nagyon szerethető karakter, igaz barát, mindenesetre szerencsétlen valóban végtelenül sötét, kicsit már el is van túlozva szerintem, lehetetlennek tartom ugyanis, hogy valaki, aki ennyire buta egy ilyen elit gimnáziumba járhasson…

Habár Arnold néha elég lenéző másokkal szemben, őt is nagyon szeretem. Kissé távolságtartó, de ő is jó barát.

Az osztály: remélem történik valami előrelépés Cortezzel. Kingát megütném, de jó rendesen. Néhány szereplőnél még nem tisztult le számomra teljesen, hogy ki-kicsoda, de már csak kötetek kérdése!

Sztori: 5/4 – valljuk be, azért nem történt semmi különleges

Összességében azért: 5/5 – mert valóban nagyon szórakoztató, és már hiányzott valami jó kis tinikönyv

Zeneküldés a rádióban: 5/5 – hahaha

Ricsi – 5/5* - Imádom! :D Főleg azt a részt, amikor Kinga szétveri a vonalzóval.

Az érzés, ami eltölt, mikor olvasom, hogy Reni mennyit olvas és tanul: 5/1 – SZÉGYEN! Utálom magam ilyenkor, példát vehetnék róla…

Szép remények: 5/5 – Én is ezt olvasom! Vagyis olvasnám, ha lenne kedvem egyáltalán olvasni.

A negyedik rész: 5/1 – Még nem tudom, hogy szerzem meg! :( Na jó, még csak a második jön, de akkor sem tudom.

Sims: 5/3 – Nagyon belefájdult a szívem, mert az én gépem nagyon nem tolerálja, pedig szeretem, de azért vicces volt olvasni róla, Reni mit összeszenved velük.